„Hazay István” változatai közötti eltérés

1922-ben mérnöki oklevéllel fejezte be tanulmányait a budapesti [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Királyi József Műegyetemen]]. 1923–19411923-tól között1941-ig az Állami Földmérés háromszögelési hivatalának alkalmazásában állt előbb mint segédmérnök, majd mint mérnök. Időközben 1927-ben földmérnöki, 1929-ben háromszögelő-mérnöki vizsgát tett, majd ezt követően is továbbképezte magát, és 1934-ben megszerezte műszaki doktori oklevelét a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen]]. 1941-től címzetes miniszteri tanácsosként, műszaki főtanácsosi rangban a [[Pénzügyminisztérium]] állami földmérési (IX/b.) osztályának vezetője, 1947-től 1949-ig minisztériumi osztályfőnök volt.

Köztisztviselői pályafutásával párhuzamosan egyetemi oktatói tevékenysége is kibontakozott. 1929-től tartott kiegyenlítéstani és csillagászati geodéziai előadásokat az állami háromszögelő-mérnöki tanfolyamokon. 1941-től 1951-ig magántanárként adott elő „A magyar állami földmérés felsőgeodéziai munkálatai” címmel a budapesti műegyetem [[sopron]]i [[Nyugat-magyarországi Egyetem|bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán]]. 1951-ben átsorolták a soproni földmérnöki kar geodéziai tanszékére, ahol két éven keresztül oktatott megbízott előadóként. 1953-ban saját katedrát kapott a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Budapesti Műszaki Egyetemtől]] (BME) önállósodott [[Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem]]en, amikor megbízták a II. számú geodéziai – későbbi megnevezésén felsőgeodéziai – tanszék vezetésével. Ezzel párhuzamosan 1953–19551953-tól között1955-ig a műegyetem térképésztagozatán is tartott vetülettani és kiegyenlítő számítási előadásokat. 1960–19641960-tól között1964-ig az egyetem mérnöki karának dékánja volt, 1964–19671964-től között1967-ig a rektori tisztséget töltötte be, utolsóként az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem történetében, amely 1967-ben ismét a BME szervezeti része lett. Hazay itt folytatta az oktatást mint a felsőgeodéziai tanszék egyetemi tanára. 1972-ben nyugdíjazták, ezt követően a műegyetem tudományos tanácsadójaként tevékenykedett.