„Rozmaring” változatai közötti eltérés

Neve ''rosmarinum'' alakban már Dioskurídes orvosbotanikai munkájában is olvasható, aki mint ''libanotisok'' (tömjénszagú füvek) egyikeként írta le. A latin szerzők pedig különféleképpen írták le nevét: [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] ros maris, [[Vergilius]] pedig ros alakban írta. Latin nevének eredetét pedig különféleképpen is magyarázzák. Egyesek szerint népetimológiával keletkezett a görög ''rhops myrinos'' kifejezésből, melynek jelentése ''illatos cserje''. Mások szerint neve a ''ros marinus'' szavak összevonása, mely esetben jelentése ''tengeri harmat''. Az újabb vélemények szerint a ''ros'' ősi latin neve, mely szó a tömjén latin nevének a ''thus''-nak az alapkörébe tartozik, vagyis a rozmaring a latinban is tömjénillatú cserjét jelentett. Itáliában a szegények tömjénfája volt.