„Canterburyi Szent Ágoston” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Megérkezése és első erőfeszítései: Belső hivatkozás egyértelműsítés miatti javítása (Alexandria) AWB |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
||
11. sor:
| ünnepnapja = [[május 26.]] (anglikán közösség)<br />[[május 27.]] (római katolikus egyház).<br />[[május 28.]] ([[hagyományhű katolikusság]])
}}
'''Canterburyi Ágoston, [[Bencések|OSB]]''' ([[Róma]], [[534]]. [[november 13.]] – [[Canterbury]], [[604]]. [[május 26.]]) [[bencések|bencés]] [[szerzetes]], [[598]]-ban [[Canterbury]] első [[érsek]]e. Ő az angol egyház egyik megalapítója, Anglia egyik védőszentje
Ágostont, aki egy római kolostor [[perjel]]e volt, [[595]]-ben [[I. Gergely pápa|Nagy Szent Gergely]] bízta meg azzal, hogy vezesse a [[pogányság|pogány]] [[I. Æthelberht kenti király|I. Æthelberht]] országának, a [[Kenti Királyság]]nak a [[kereszténység|keresztény]] hitre térítésével megbízott missziót. Talán azért [[Kent]]et választották helyszínül, mert közel volt ahhoz a [[Gallia|Galliához]], amely már akkor is keresztény királyság volt, és mert Æthelberht király felesége, [[Berta kenti királyné|Berta]] [[frank királyok listája|Párizs királyának]], [[I. Charibert frank király|I. Charibertnek]] a keresztény lánya volt. Bertától azt várták, hogy a térítés sikeressége érdekében hatni tud férjére. Bár a misszió még Kent elérése előtt visszafordult, Ágoston [[Thane]] szigetén partra szállt, és Æthelberht központi városa, Canterbury felé vette az irányt.
22. sor:
Miután a [[Római Birodalom|római]] [[Római légió|légiók]] 410-ben elhagyták Britannia provinciát, [[Brit-sziget|Nagy-Britannia]] lakosainak egyedül kellett megvédeniük magukat a szászok támadásai ellen. A sziget lakosságát már Britannia szétesése előtt is keresztény hitre térítették, még eretnekük is volt, [[Pelagius]]. A légió kivonulása után a déli partokat pogány törzsek népesítették be, de a sziget nyugati fele keresztény maradt. A brit egyház a rómaitól külön fejlődött, rájuk az ír szigetet megtérítő misszionáriusok voltak hatással.<ref name=Hindley3>Hindley ''Brief History of the Anglo-Saxons'' pp. 3–9</ref><ref name=Mayr78/> A brit egyházra inkább a kolostorok, semmint a püspökségek voltak a jellemzők. A két egyház között eltérés mutatkozott a [[húsvét]] dátumának megállapításában és a papok által hordott hajviselet, a [[tonzúra]] jellemzőiben is.<ref name=Mayr78>Mayr-Harting ''The Coming of Christianity'' pp. 78–93</ref><ref name=Yorke115>Yorke ''Conversion of Britain'' pp. 115–118 tárgyalja részletesen a kelta egyház témáját, és azt, hogy ez pontosan mi volt.</ref> A kereszténységnek a keleti parton való túlélésére utaló bizonyítékok közé tartozik Szent Alban kultuszának fennmaradása és az ''eccles'', a latin ''egyházért'' kifejezésnek az angol településnevekben való megléte.<ref name=Yorke121>Yorke ''Conversion of Britain'' p. 121</ref> Arra vonatkozó nincsenek bizonyítékok, hogy ezek az őskeresztények próbáltak volna téríteni az angolszászok körében.<ref name=ASE102>Stenton ''Anglo-Saxon England'' p. 102</ref><ref name=Harting32/>
Ez volt a háttér, amelynek ismeretében I. Gergely pápa 595-ben úgy határozott, hogy hittérítőket küld az angolszász területekre.<ref name=ASE104>Stenton ''Anglo-Saxon England'' pp. 104–105</ref> Kentet Æthelberht irányította, aki 588 előtt vette feleségül Berta frank királyi hercegnőt,<ref name=ASE105>Stenton ''Anglo-Saxon England'' pp. 105–106</ref>
Kent és Æthelberht választásánál számos szempont közrejátszhatott, amelyek között az is szerepelt, hogy a király felesége szabadon gyakorolhatta vallását. A frankok és a kentiek közötti kereskedelem szilárd alapokon állt, a nyelvi korlátok is csak csekély akadályt jelentettek, mivel a misszió tolmácsai a frankoktól jöttek. A küldöttség ideirányításának egy másik oka a Kenti Királyság hatalmának folyamatos növekedése lehetett. [[Ceawlin wessexi király]] 592-es bukása óta Æthelberht volt a vezető angolszász uralkodó. [[Szent Béda]], egy VIII. századi szerzetes, aki megírta az angol egyház történetét, úgy utal Æthelberhtre, mint akinek [[imperium]]a, hatalma van a [[Humber]] folyótól délre fekvő területek fölött. Végül Kentnek a frankokhoz való közelsége a keresztény területekről érkező segítség lehetőségét is jelentette.<ref name=Brooks6>Brooks ''Early History of the Church of Canterbury'' pp. 6–7</ref>
35. sor:
Ágoston a püspökség központját Canterburybe helyezte.<ref name=DNB/> Nem világos, hol és mikor avatták püspökké. Beda egy századdal a történtek után azt állította, hogy Æthelberht megkeresztelését követően Ætherius, [[Arles]] frank érseke szentelte fel, azonban Gergely pápa korabeli levelei Ágostont már Angliába való érkezése előtt is püspökként emlegetik. Gergely egyik, 597 szeptemberében írt levele Ágostont püspöknek nevezi, és csak egy tíz hónappal később írja, hogy a németek érseke felszentelte.<ref name=Brooks5>Brooks ''Early History of the Church of Canterbury'' p. 5</ref>
[[Fájl:
Nem sokkal érkezése után megalapította a [[Szent Péter]]ről és [[Pál apostol|Szent Pálról]] elnevezett [[kolostor]]t, melyet később átneveztek [[Canterburyi Szent Ágoston-apátság]]gá.<ref name=DNB/> Az apátság területét a király adományozta.<ref name=Blair61>Blair ''Church in Anglo-Saxon Society'' pp. 61–62</ref> Gergely egy 598-ban az [[Alexandria (Egyiptom)|alexandria]]i pátriárkának írt levelében azt írta, hogy Kentben több mint 10 000 embert kereszteltek meg; lehet hogy a szám túlzás, de nincs okunk arra, hogy megkérdőjelezzük az ilyen arányú vallásváltást.<ref name=ASE105/><ref name=Fletcher116/> Lehetséges azonban, hogy már Ágoston érkezése előtt is voltak Kentben keresztények, akik a Római Birodalom idejéből őrizték meg a vallást.<ref name=Harting32>Mayr-Harting ''The Coming of Christianity'' pp. 32–33</ref>
| |||