„Machu Picchu” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
|||
15. sor:
|hosszúsági ívperc=33
}}
'''Machu Picchu''' (ejtsd: ''Macsu Pikcsu'', [[kecsua nyelv]]en: '''Machu Pikchu''', „Öreg csúcs”)<ref>Teofilo Laime Acopa, Diccionario Bilingüe, Iskay simipi yuyay k'ancha, Quechua – Castellano, Castellano – Quechua: '''''machu''''' - ''adj. y s. m. Viejo. Hombre de mucha edad (Úsase también para animales).'' - '''''machu''''' - ''s. m. Anciano. Viejo.'' '''''pikchu''''' - ''s. Pirámide. Sólido puntiagudo de varias caras. || Cono. Ch'utu.'' '''''machu pikchu''''' - ''s. La gran ciudadela pétrea que fue quizá uno de los más grandes monumentos religiosos del incanato, entre el valle del Cusco y la selva virgen (JAL). || Monumento arqueológico situado en el departamento actual del Cusco, junto al río Urubamba, en una cumbre casi inaccesible (JL).''</ref> az egykori [[Inka Birodalom]] romvárosa [[Peru]]ban – a világ talán legizgalmasabb és legfestőibb fekvésű régészeti lelőhelye. Az [[Andok]] hegyláncai között csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg a kis erődített város, amelyet [[1450]] körül [[Pachacutec Inca Yupanqui|Pacsakutek Yupanki]] inka király (1438-1471) parancsára építették és 1570-ben hagyták el,<ref name="Szerk. 2012. p.49-51">Szerk.: Ki fedezte fel Machu Picchut (magyarul) - Panoráma 3. évezred, 2012.3.(p.49-51). - ISSN 2062 6371
A város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falak kötőanyag nélkül, száraz falazással épültek. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók. A város legszentebb pontjai az Intihuatana – „az a hely ahová kipányvázták a Napot”–, a Naptemplom és a Háromablakos templom.
Machu Picchut és természetes környezetét 1981-ben „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent területet. [[1983]]-ban az [[UNESCO]] az Emberiség Kulturális és Természeti [[Világörökség|Örökségévé]] nyilvánította. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett.
== Természeti környezet ==
A „történelmi szentély” a 32 592 hektáros, nedves hegyvidéki erdővel borított, helyi állat- és növényfajokban gazdag ''[[Ceja de Selva]] Természetvédelmi Terület''-hez tartozik. A varázslatos természeti környezet – magas hegyek, mély kanyonok, hömpölygő folyók – már önmagában is elég volna ahhoz, hogy védelem alá helyezzék ezt a különleges tájat, ahová rengeteg turista látogat el a világ minden tájáról. A [[Salkantay-csúcs]] (6271 méter) és az [[Urubamba-folyó]] közötti 20 km-en 4546 m szintkülönbség van, amely egyedülállóan gazdag növény- és állatvilágot hozott létre.
A csúcsok magassága az 5000 métert is meghaladja, a [[kőtiszafa|kőtiszafákból]], [[cédrus]]okból, [[babér]]fákból álló növényzet jellegzetesen amazóniai. Az őserdőt sűrű, szövevényes [[mohák|mohával]], [[zuzmó]]val, [[Kosborfélék|orchideákkal]], [[bromélia|broméliákkal]] borított fák és óriáspáfrányok jellemzik. Machu Picchu területe 300 orchideafajt rejt.
Az itt élő állatok között megtaláljuk a [[Pápaszemes medve|pápaszemes medvét]] ''(Tremarctos ornatus)'', a [[puma|pumát]] ''(Puma concolor)'', [[viszkacsa]] nevű rágcsálót, szarvasfajokat (huemul [[szarvas (állat)|szarvas]], [[fehérfarkú szarvas]] és törpeszarvas, amelynek a helyi neve [[északi pudu|pudu]]), a [[vörös szirtimadár|vörös szirtimadarat]] ''(Rupicola peruviana)'' – amely a romváros szimbóluma is egyben, – a [[tarka vércse|tarka vércsét]] ''(Falco sparverius)'' és természetesen az [[andoki kondor]]t ''(Vultur gryphus)''; összesen 374 madárfajt.
A helybeliek számára a turizmus fontos bevételi forrást jelent, ám infrastruktúra kialakításánál, a beruházók nincsenek mindig tekintettel a környezeti szempontokra, ezért a terület különösen fontos ellenőrzést igényel.
43. sor:
{{cquote|''… A folyó mintha menekülne a jeges fennsíkról, utat vájva magának a gigantikus gránitsziklák között. Az ösvényről felülmúlhatatlan szépségű táj tárult a szemünk elé… Szépsége oly sokszínű, s varázslatos volt, hogy a föld egyetlen más természeti szépségéhez nem hasonlítható. Havas csúcsok, melyek a felhők fölé emelkednek, szivárványszínű gránitsziklák, gigantikus szakadékok, melyek sok ezer méter mélységben szakadnak a habzó-zuhogó, dübörgő folyó medrébe, ugyanakkor a legcsodálatosabb színekben játszó orchideák, buján zöldellő fák és bokrok, a pompázatos növényvilág elhaló harmóniája, s az őserdő misztikus boszorkánykonyhája. Valóban szentélynek való hely!''<br /><small>Hiram Bingham</small>}}
A következő évben a [[National Geographic Society]] anyagi támogatásának köszönhetően visszatért és kiszabadította a várost a növényzet szorításából. Napvilágra kerültek az épületek, terek, lépcsők, mesterséges teraszok.
[[1914]] és [[1915]] között ismét visszatért és folytatta a város feltárását. Az amerikai régész és tudós társai<ref>A kutatócsoport tagjai:
53. sor:
* Gregory – geológiai kérdésekben
* Erdis mérnök – térképészeti és logisztikai feladatokban segítették munkáját.</ref> a terület térképészeti és építészeti dokumentálása mellett 173 sír, 555 db [[kerámia]], 220 db [[bronz]] és [[réz]] eszköz (karkötő, füldísz, dísztű, kés, fejsze…), feltárását végezték el.
A feltárt sírok közül 150-ben női csontváz volt; ez arra utalt, hogy valamilyen fontos szerepet töltöttek be a város életében – valószínűleg a napszüzek ''(ajilla)'' voltak. Az ásatás másik furcsasága az volt, hogy csak bronzból, rézből, kőből és fából készült tárgyak kerültek elő; egyetlen arany- vagy ezüsttárgyat sem találtak, pedig tudjuk, hogy ezek nagy számban fordultak elő az inkáknál.
Bingham – a Peruban [[1908]] és [[1912]] között kormányzó – Augusto B. Leguía y Salcedo elnöktől engedélyt kapott arra, hogy a Machu Picchun talált leleteket az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] szállítsa. A megállapodás tárgyát képező műkincsek sorsa néhány éve újra vitat tárgyát képezi.<ref>[http://mult-kor.hu/cikk.php?id=20353 40 ezer perui műtárgyat őriz a Yale, 2008. április 15.]; [http://mult-kor.hu/cikk.php?id=18189 Véget érhet a vita Machu Picchu kincseiről, 2007. augusztus 29.]</ref> Úgy tűnt, hogy 2007-szeptemberében a perui kormány és a Yale Egyetem közös megállapodása alapján a Binhgam-gyűjtemény 4000 darabja: az ásatások során feltárt csontvázak, [[Múmia|múmiák]], kerámiaedények, használati- és dísztárgyak visszakerülhetnek Peruba; de végül nem sikerült végleges formába önteni a visszaszolgáltatásáról szóló egyezményt.<ref>[http://tudomany.ma.hu/tart/cikk/h/0/15208/1/tudoman/Machu_Picchu_az_inka_romvaros_felfedezese Négy évtizeddel korábban fedezhették fel?, Tudomány Ma, 2008. június 7.]; [http://mult-kor.hu/cikk.php?id=18348 Hazatérnek Machu Picchu kincsei, 2007. szeptember 18.]; [http://mult-kor.hu/20090407_ujbol_visszakovetelik_machu_picchu_leleteit_a_yaletol Újból visszakövetelik Machu Picchu leleteit a Yale-től, 2009. április 7., MTI]</ref>
Bingham haláláig fenntartotta Vilcabambáról alkotott nézeteit<ref>Vilcabambát néhány évvel később Machu Picchutól 80 kilométerre északkeletre, az Espíritu-pampa vidékén találták meg.</ref> pedig itt valójában egy olyan városra talált, amelyet a spanyolok soha nem ismertek, és amely elnéptelenedése után még évszázadokig fennmaradt. A városnak a legközelebbi hegycsúcs nevét adták, így lett Machu Picchu.
1915-től Bingham rendszeresen publikálta felfedezéseit, de csak [[1948]]-ban tért vissza, hogy felavassa a nevét viselő – a folyótól a romokig vezető – országutat.
64. sor:
Bár a város újra felfedezésének hivatalos dátuma az amerikai történész és régész Bingham nevéhez kötődik, mégsem ő volt az első kutató, illetve kalandor, aki Machu Picchu romjaihoz följutott. A város neve és elhelyezkedése több korábbi dokumentumban, illetve térképen is megjelenik. John Rowe amerikai régész a ''Picho'' (Picchu) nevére bukkant egy [[1568]]-as, gyarmatosítás korabeli spanyol dokumentumban. Későbbi dokumentumok szerint Picchu környéki indiánok kokalevéllel adóztak.
[[1776]]-ban és [[1782]]-ben a város neve újra felbukkant. A Jose Uriel Garcia történészprofesszor által megtalált 1782-es dokumentum, egy 20 oldalas kézzel írott protokoll – egy tulajdonlevél, amely bizonyítja, hogy Machu Picchut és a körötte fekvő földeket Marcos Antonio de la Camara y Escuerdo parancsnok 450 [[Peso|pezóért]] megvásárolta. Érdekes, hogy protokollban a város Machu Picchu néven szerepel.
[[1865]]-ben a város neve megjelent [[Antonio Raimondi]] olasz felfedező térképén, de ő maga személyesen nem jutott el oda. Feltételezetten e térkép segítette [[1867]]-ben Augusto Berns német üzletembert a város megtalálásában, aki több forrás szerint aranybányászat céljából céget alapított, és ennek jogcímén, kifosztotta a romvárost.<ref>[http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/americas/7439397.stm Dan Collyns: Machu Picchu ruin 'found earlier' , BBC News , 6 June 2008]; [http://www.newscientist.com/channel/being-human/dn14050-incan-lost-city-looted-by-german-businessman.html?feedId=online-news_rss20 Michael Marshall: 'Incan lost city looted by German businessman', NewScientist, 7 June 2008]; [http://www.tagesspiegel.de/weltspiegel/Machu-Picchu;art1117,2544465 Deutscher entdeckte Machu Picchu, Der Tagesspiegel vom 4. Juni 2008]; [http://tudomany.ma.hu/tart/cikk/h/0/15208/1/tudomany/Machu_Picchu_az_inka_romvaros_felfedezese Négy évtizeddel korábban fedezhették fel?, Tudomány Ma, 2008. június 7.]</ref> Talán ez ad magyarázatot az arany- és ezüsttárgyak teljes hiányára.
Állítólag [[1904]]-ben egy Franklin nevű mérnök is megtalálta a várost. Az ő leírása nyomán 1906-ban Thomas Payne, a területen szolgáló angol [[Hittérítő|misszionárius]] és egyik rendtársa Stuart E. McNairn is eljutott a romokhoz.
92. sor:
[[Fájl:Machu Picchu 09.JPG|bélyegkép|jobb|200px|A teraszok]]
Machu Picchu egy kövezett út mentén terült el, amely részét képezte annak a 40 000 kilométeres hálózatnak, amely átszelte az egész hatalmas Inka Birodalmat, a hegyektől a tengerpartig. A „naputak” ''(nan cuna)'' általában 4-6 méter szélesek voltak, és két oldalukon fal húzódott, ám Machu Picchu esetében szándékosan nehezen járható nyomvonalat jelöltek ki, amelynek több pontjáról is félelmetes szakadék tárul az ember szeme elé. A sziklafalakba rögzített kőlapokból álló úton csak libasorban lehetett járni. A településhez felvezető, utolsó szakasz előtt egy függőhídon kellett áthaladni; ez egyértelműen jelzi, hogy a városlakók számára a biztonság elsődleges szempont volt. Erre utal a Katonai bástya vagy Laktanya is, amely a város bejáratánál, délkeleten, egy 150 fokos hosszú lépcsősor tetején áll. A négyszögletes építménynek öt trapéz alakú ablaka és sok belső fülkéje volt.
Machu Picchu délkeleti szektora körül 5 méter magas, egy méter széles kőfal húzódik. A falból nyíló, hatalmas kőtömbökből és egy nagy (egyetlen tömbből faragott) [[architráv]]ból álló kapun keresztül lehetett bejutni a városba, a mezőgazdasági célokra használt teraszok között. A kaput csapok, fatörzsek és reteszek segítségével csak belülről lehetett zárni, illetve nyitni. A várost azonban nem a fal védte, hanem maga a természet: a folyóvölgy felé karéjként három 700 méteres szakadék, a negyediken egy magasba szökő hegycsúcs alkotta a valódi védelmet.
A város építőanyagául szolgáló vörös [[gránit]]ot, az innen 1 kilométerre fekvővő kőfejtőben bányászták, ott is munkálták meg. Fahengerek és [[szittyó]]ból ''(juncus)'' font kötelek segítségével szállították a helyszínre, és emelőkkel rakták a helyükre. Egyes tömbök több tonnát nyomnak, de olyan tökéletesen csiszolták le őket, hogy az összeillesztésnél nem volt szükség kötőanyagra. A falfelületeken szabálytalan (ciklop-) kötéshálózat alakult ki, a tömbök ritmusa, a kőosztás ad némi változatosságot, ez jelenti a díszítőelemet.
Az inka társadalom magas szervezettségű és hierarchikus felépítésű volt. Machu Picchu tükrözte ezt, a nemesek, papok és átlagemberek a város különböző területein éltek, ismerték saját jogaikat, kiváltságaikat és kötelességeiket. A város három részből áll: a felső városrészben – a ''Szent kerületben'' – voltak a templomok és a királyi rezidencia; az alsó városrész középpontja a ''Főtér'' volt, az ünnepségek és vásárok színtere. A ''Lakónegyedben'' a nagy teret övező teraszokon álltak az előkelőek lakóházai és hivatalai, valamint a nyugati és déli oldalon voltak a parasztok és kézművesek nyerskő házai, a raktárak, a műhelyek, a temető és a földművelésre használt teraszok.
=== A felső városrész ===
A városkaputól síkban haladó, kövezett út vezet a terményraktárakhoz, és két templomhoz. A fehér [[andezit]]ből épült nagyon finom kidolgozású Háromablakos templom elnevezésű épület keleti oldalán három trapéz alakú nyílás van, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a hegyláncra. Az épület funkcióját nem ismerjük; talán a király ideiglenes rezidenciája lehetett.
A négyszögletes alaprajzú Főtemplomnak nincs meg a bejárati fala. Az épület belsejében egy [[paralelepipedon]] alakú, 4 méter magas kőoltár áll. Mellette két kisebb szögletes kőtömb látható, fölöttük hét fülke sorakozik.
A Szent térnek nevezett tisztásról 60 lépcsőfok vezet fel a fellegvár legmagasabb és legszentebb pontjához, az Intihuatanához (Intiwatana), ahhoz a helyhez ahová a téli [[napforduló]] napján ünnepélyes szertatás kíséretében szimbolikusan kipányvázták a [[Nap]]ot, hogy biztosítsák az égitest visszatérését. A hegycsúcson álló gránitsziklát folytonos faragással és csiszolással oltárrá alakítottak. Az oltár talapzatán 36 cm magas, keskeny oszlopféleség áll, amelyet [[napóra]]ként használtak: árnyéka segítségével határozták meg az évszakokat, a hónapokat és az órákat.
132. sor:
Hiram Bingham egyik feltételezése szerint az erődített kisváros az inka uralkodók szülőhelye lehetett - ez magyarázatot adna a napszüzek (illetve a nők) magas létszámára.<ref>Hiram Bingham: ''Inca Land:Explorations in the Highlands of Peru'', p.334</ref>
Az újabb kutatások tisztázták, hogy a várost Pacsakutek Yupanki inka király (1438-1471) parancsára építették 1450 körül, és az sem zárható ki, hogy az uralkodó itt töltötte a nyarakat, mivel birodalma fővárosában, Cuzcóban melegebb volt a klíma. E szerint Machu Picchu királyi és udvari nyaralóhely lehetett, ettől a funkciótól pedig elválaszthatatlanok a vallási szertartások és a csillagászati megfigyelések.
Vannak feltételezések, amely szerint a komplexumhoz tartozó teraszok valamilyen féle agrobiológiai kísérletek színhelye is lehetett
=== Feltételezések az elnéptelenedésről ===
Cuzcót [[1533]]-ban foglalták el a spanyolok [[Francisco Pizarro]] vezetésével, az utolsó fővárost Vilcabambát pedig [[1572]]-ben vették be. Ez jelentette az Inka Birodalom végét. Valószínű, hogy Machu Picchu elnéptelenedése e két évszám közé esik; bár erre semmi bizonyíték sincs.
Arra sincs magyarázat, hogy miért hagyták el a lakók Machu Picchut. A külső támadás hipotézisét a szakértők elvetették, mert nincsenek rombolásra, erőszakra utaló nyomok. Két további lehetséges ok van, amit még ma is vizsgálnak.
Az első elmélet szerint himlőjárvány törhetett ki, amely megtizedelte a népességet, a túlélőket pedig menekülésre késztette. [[Huayna Capac|Uajna Kapak]] inka király ([[1493]]-[[1525]]) – a városépítő Pacsakutek unokája – feltehetőleg [[himlő]]ben hunyt el, és más nyomok is arra utalnak, hogy az [[1525]]-ös év tragikus lehetett az andesi népek számára, mivel ekkor terjedtek el az európaiak által behurcolt betegségek, amelyek ellen nem tudtak védekezni. Ennek igazolására, vagy elvetésére fontos lenne megtudni, hogy miben halt meg az a 160 ember, akiknek a maradványait a város temetőjében megtalálták; de egyelőre ilyen jellegű vizsgálatokat nem végeztek.
A második elmélet szerint megsértették az egyik napszüzet, s ez a tett borzalmas büntetést vont maga után. Garcilaso de la Vega, aki egy inka királynő és egy spanyol nemes fia volt leírta, hogy az ajillák elleni erőszakot hogyan torolták meg: halál várt az elkövetőre, családtagjaira és szomszédaira, sőt néha az egész közösségre, mert a meggyalázott helyen nem lakhattak többé, még az állatok sem tehették be oda a lábukat.<ref>Garcilaso de la Vega, az Inka: Inkák és konkvisztádorok, Gondolat Kiadó, Budapest, 1964.</ref> Ezt a szörnyű eredményt azonban csak a város lerombolásával érhették volna el, márpedig erre nem került sor.
| |||