„Városszalónak” változatai közötti eltérés

Elővárosáról [[1576]]-ban tesznek először említést, 1648-ban már 31 ház állt itt. [[1580]] körül lakói a reformáció hatására áttértek az evangélikus hitre. [[1648]]-ban Szalónak osztrák zálogból visszakerült [[Magyarország]]hoz. [[1652]]-ben egy tűzvészben az egész város leégett. [[1670]]-ben Alsó-Ausztriából számos zsidó család telepedett le itt. [[1698]]-ban már 55 volt a zsidó családok száma. [[1705]]-ben [[Bottyán János|Vak Bottyán]] ide szorította be a [[szentgotthárdi csata (Rákóczi-szabadságharc)|szentgotthárdi csatában]] vereséget szenvedett [[Hannibal Heister]]t. [[1715]]-ben Batthyány Zsigmond földet bocsátott a zsidók rendelkezésére, hogy azon zsinagógát építsenek. A 19. század elején alapított zsidó népiskola [[1855]]-ben háromosztályosra bővült. A három városkaput [[1875]]-ben bontották le, a városfalak maradványai még ma is láthatók. Határában a Fehér-patak völgyében [[andezit]]et, [[kalkopirit]]et bányásztak. [[1742]]-ben 35 kézműves családot számláltak. [[1765]]-ban az urbárium szerint 139 uradalmi alattvaló élt itt, közülük 63 paraszt, 65 zsellér és 11 ház nélküli volt. [[1787]]-ben 103, [[1828]]-ban 146, [[1880]]-ban 185 ház állt Szalónakon. [[1842]]-ben gróf Batthyány Lajos új majort létesített itt. [[1869]]-ben megnyílott a helyi postahivatal. [[1882]]-ben megalapították a „Város-Szalónaki Takarék-pénztar Részvénytársaságot”. [[1888]]-ban megépült szombathely – pinkafői vasútvonal elkerülte a várost. [[1889]]-ben megalakult a helyi önkéntes tűzoltóegylet.

 

[[Fájl:Carl Reiner Burg Schlaining.jpg|bélyegkép|balra|250px|Carl Reiner: ''Szalónak vára'']]