„Kelet-Poroszország” változatai közötti eltérés

A porosz a lettekkel és litvánokkal rokon balti nép volt, melyet [[Konrád lengyel fejedelem]] sikertelenül akart keresztény hitre téríteni. Később a [[Német Lovagrend]] foglalta el területüket, és alapított itt államot [[A Német Lovagrend kastélya Malborkban|Malbork (Marienburg)]] székhellyel, ők kezdték meg a poroszok keresztény hitre térítését. Lengyelország és a lovagrend több háborút is vívott egymással, ennek során zajlott a [[grünwaldi csata]] is, véglegesen csak a [[Másodikmásodik thorni béke]] rendezte a terület státuszát. A nyugati rész lengyel uralom alá került, míg keleten [[1525]]-ig megmaradt a lovagrend uralma. A közben megindult [[reformáció]] hatására a terület [[németek|német]] lakossága döntően [[evangélikus]]sá vált.

[[1616]]-ban a Brandenburgi Választófejedelemséggel perszonáluniót kötöttek, innentől kezdve a terület, [[Brandenburg–Pororszország]], a [[Porosz Hercegség]] és a [[Hohenzollern-ház]] uralma alá került. Lengyelország első, [[1772]]-es felosztása során Poroszország mindenekelőtt a régi, 1466 előtti területeit kapta vissza. Innentől kezdve nevezték Kelet-Poroszországnak, megkülönböztetésül [[Nyugat-Poroszország]]tól. KKelet-Poroszország fővárosa [[Kalinyingrád|Königsberg]] lett. A további felosztások révén területe tovább nőtt. [[1824]] és [[1878]] között a két Poroszországot egyesítették, majd ismét két részre osztották fel.

Az [[első világháború]] során azon kevés területek egyike volt, amelyet ha időlegesen is, megszálltak az [[antant]]hatalmak. A háború kezdeti szakaszában a keleti front legfontosabb csatáit itt vívták meg, a [[MásodikTannenbergi tannenbergicsata csata(1914)|tannenbergi csatában]] a német csapatok megalázó vereséget mértek az orosz egységekre, majd kiszorították őket a tartományból. A [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i béke]] szerint népszavazást kellett kiírni a terület hovatartozásának kérdéséről, a lakosok elsöprő többsége Németország mellett döntött. A területet elvágták az anyaországtól, [[Gdańsk|Danzig]]tól nyugatra létrehoztak egy korridort, ezáltal Kelet-Poroszországból szárazföldön csak Lengyelországon áthaladva lehetett elérni a központi területeket. A [[Memel-vidék]]et francia csapatok szállták meg, majd [[Litvánia]] annektálta [[1923]]-ban.

[[Adolf Hitler|Hitler]] hatalomra kerülése után ''Gau-Ostpreußen'' néven folytatódott a története, élén [[Erich Koch]] Gauleiterrel. Miután Hitler egyre inkább sürgette a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békerendszerbéke]]rendszer revízióját, Litvánia átadta a Memel-vidéket a [[Harmadik Birodalom]]nak. A németek tovább követelték a danzigi kérdés megoldását, végül is ez lett az egyik közvetlen oka Lengyelország német megtámadásának, így a második világháború kirobbanásának. A világháború végén a közelgő [[Vörös Hadsereg]] hírére a német hatóságok tömeges evakuálásba kezdtek, ami a történelem legnagyobb tengeri mentőakcióját, a [[Hannibal hadművelet]]et eredményezte. Mintegy 2,2 millió civilt mentettek ki, és szállítottak el nyugatra. A hadművelet során történtek meg a világ eddigi legnagyobb hajókatasztrófái, itt merült hullámsírba a [[Wilhelm Gustloff (hajó)|Wilhelm Gustloff]] és a [[Goya (hajó)|Goya]].