„Tenisz” változatai közötti eltérés

A teniszütő húrjának megválasztása és a húrozás erőssége rendkívül fontos egy teniszező számára. Rengeteg különféle húr létezik (például nylon vagy természetes marha-, ill. juhbél). A teniszütő behúrozott részének mérete szabályozott: szélessége nem lehet nagyobb 29,21 cm-nél, magassága pedig 39,37 cm-nél. Az ütő teljes hossza (tükörtengelye mentén, kerettel és nyéllel együtt) legfeljebb 73,66 centiméter lehet, míg keretének legnagyobb szélessége nem lehet nagyobb 31,75 centiméternél.{{refhely|ItfRules|Appendix II. 20. oldal}}<ref>{{cite web|url=http://web.archive.org/web/20120626213840/http://www.itftennis.com/technical/rules/history/racket.asp |title=History of Rule 4 – The Racket |accessdate=2015-10-03 |publisher=International Tennis Federation |language=angol}}</ref>

 

[[Fájl:Tennis Racket and Balls.jpg|bélyegkép|200px|balra|Teniszütő és labda]]

Habár a mai tenisz eléggé hasonlít a királyi (lawn tennis, royal tennis) teniszre, a két sportág labdája nagyon különbözik egymástól. A királyi változatban lószőrt, puha rongyot vagy más efféle anyagot varrtak bele a bőrbe vagy vászonba. Az új változatban ugyanakkor sokkal puhább labdákra volt szükség, nehogy túlságosan feltúrja a gyepet. 1840-ben [[Charles Goodyear]] feltalálta az indiai gumi [[vulkanizálás]]i technikáját (kénes hőkezelést), amellyel a nyers kaucsuk tulajdonságait javították. Az addig puha, hő hatására folyósodó anyag ezzel keményebbé, és a külső hatásoknak ellenállóvá vált. Az ilyen módon előállított anyag a természetes gumi, amiből már – először tömör, később túlnyomásos – labdát is tudtak gyártani. Ennek köszönhetően a teniszlabda anyaga is megváltozott. A vulkanizált, rugalmas gumiból készült labdában létrehozott túlnyomás a labda kis súlya mellett is magas felpattanást biztosít. Ma a teniszlabda [[kaucsuk]]ból készül, a belsejében levegő van. Kívülről [[nemez]] borítja, aminek a nagy versenyeken kötelezően sárgának vagy fehérnek kell lennie.{{refhely|teniszakademia|A teniszlabda története}}