„Csáth Géza” változatai közötti eltérés

Brenner József és Decsy Etelka gyermekeként született Szabadkán, 1887-ben. Csáth anyja korán meghalt, főügyész apja későbbi feleségével együtt nevelte. Szenvedélyesen zenélő apja hegedűművészt akart nevelni belőle, de ő festő akart lenni. Alkotásvágya miatt nem volt türelme gyakorolni, festményeit pedig a rajztanára kinevette, és csak elégségesnek ítélte. Írásait viszont környezete már korán értékelte. A ''[[Bácskai Hírlap]]'' közönségének 14 éves korában mutatkozott be mint zenekritikus, de tizenhét éves koráig nagyon keveset írt. Nyolcadikos gimnazistaként [[Bródy Sándor (író)|Bródy Sándor]]nak, a ''Jövendő'' akkori főszerkesztőjének küldte el ''A kályha'' című novelláját. Bródy biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással.

 

 

Idegorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az ''Egy elmebeteg nő naplója'', mely – saját naplóját leszámítva – egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy [[paranoia|paranoiás]] nő kórképét írta meg, amelyben a hagyományos [[pszichiátria]] és a [[pszichoanalízis]] szempontjai keverednek. Többek között ez a mű ihlette [[Szász János (rendező)|Szász János]] filmrendező [[Ópium – Egy elmebeteg nő naplója]] című filmjét, mely a [[2007-es Magyar Filmszemle|38. Magyar Filmszemlén]] négy díjat is nyert. Az alkotás irodalmi szakértője az emléktáblát állító Kéner Balázs volt.