„Kacskovics Lajos” változatai közötti eltérés

Kacskovics Ferenc földbirtokos és Tamaskovics Borbála fia. A gimnáziumot Pesten (1814-től 1818-ig) végezte, mindig az elsők között és gyakran kitüntetve; a bölcseletet a [[vác]]i líceumbenlíceumban tanulta. A jogi tudományokat 1823-tól a győri akadémiában, a két utóbbi évet azonban a pesti egyetemen hallgatta és a törvény gyakorlati pályára lépett. Még mint gimnazista megtanult latinul és németül; mint jogász megtanulta a francia nyelvet (később megtanult angolul is.)

Az 1825. évi országgyűlés alatt mint királyi táblai jegyző (jurátus) lépett a közéletpályára. Az országgyűlés után Kacskovics társadalmi kedvező viszonyainál fogva az Aurora-körbe, a nemzeti haladásnak ez irányadó irodalmi társaság körébe lépett; megismerkedett [[Kisfaludy Károly|Kisfaludy Károllyal]], [[Szemere Miklós]] útján [[Bajza József (költő)|Bajzával]], majd [[Vörösmarty Mihály|Vörösmartyval]], [[Toldy Ferenc|Toldyval]], Zádorral és másokkal, kiknek buzdítására költeményeivel föllépett az akkori folyóiratokban. De a költészet nem az ő világa volt; a természettudományok iránt erősebben vonzódott.

Családi viszonyainál fogva a jogászi pályára szánta élete munkásságát és 1829-ben ügyvédi oklevelet szerzett; előbb Eötvös József, majd [[Fejes Antal]] királyi ügyigazgatósági ügyészhez állott segédül. A magyar királyi kincstár királyi biztosi minőségben főnökét Fejes Antalt a bányavárosokba küldötte, 1831 elején Kacskovics is vele indult [[Selmecbánya|Selmecre]], majd [[Körmöcbánya|Körmöcre]]. Ezen kirándulás alatt tett munkálkodásának hatása alatt a [[Magyar Tudományos Akadémia]] 1837. szeptember 7-én levelező tagjai sorába választotta. Szorgalmasan kutatta a levéltárakat.

Eközben [[Pozsony]]ban megnyílt az 1832. évi országgyűlés. Kacskovics politikai és jogi ismereteinek bővítése végett vágyván oda, [[Nógrád vármegye]] egyik követe mellett, mint gróf Bertholdt József abszentista képviselője vett abban részt. Itt azon szerencsében is részesült, hogy a haza akkori nevezetesebb férfiaival, gr. [[Széchenyi István]]nal, báró [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]]sal, [[Kossuth Lajos]]sal, [[Bezerédj István]]nal és másokkal közelebbi ismeretségbe jutott. Itt ''Constitutionnel'' cím alatt egy diétai hírlapot kezdett kiadni; midőn [[Kossuth Lajos|Kossuth]] Országgyűlési Tudósításait megindította, Kacskovics lapjának folytatásától visszalépett; azonban a kerületi ülések naplójának szerkesztői mellé, a naplónak tollba mondójává őt választották.

Másfél évet töltött Pozsonyban, azután visszatért Pestre. Hazánkban a magyar nemzetiségnek minden irányban terjesztése céljából alakult Országos Kisdedóvó Egyesületbe lépett, annak ügyét hathatósan előmozdította és buzgó titkára volt; főérdeme, hogy tíz évvel később Magyarországon a kisdedóvóintézetek száma hetvenre szaporodott.

Eközben ügyvédi pályáját elhagyta és 1837-ben az éppen keletkezőben levő [[Országos Magyar Gazdasági Egyesület]] titkárának választotta meg. 1843. május 21-én Pest városa főjegyzői tollát adta kezébe. Ekkor a kisdedóvói- és gazdasági egyesületek titkárságáról lemondott ugyan, de ezek céljainak előmozdításával élete végeigvégéig foglalkozott. A fővárosnál különösen a [[magyar nyelv]] jogos főlényénekfölényének elismertetésére törekedett szakadatlanul.

A magyar lovas és gyalog polgári őrsereg magyar vezényszavait harmadmagával gyűjöttegyűjtötte és szerkesztette össze. 1848-ban képviselő lett; ott volt Debrecenben, majd Buda bevétele után ismét Pesten; miniszteri osztálytanácsos lett. Volt [[Szeged]]en, majd Világos után bujdosni kényszerült, végül meg ősi fészkében huzódotthúzódott meg és mezőgazdasággal, valamint gyermekeinek oktatásával foglalkozott.

Az 1860. évi politikai fordulat ismét az alkotmányos küzdelmek árjaiba sodorta. Újra végigjátszotta szerepét, mint Pest városi főjegyző és az 1861 országgyűlésre ferencvárosi képviselő. A rövid alkotmányoskodás után hivataláról lemondott és ismét az Országos Kisdedóvó Egyesület és a magyar iparbank rendes ügyésze, az új alakzatban felújult Országos Kertészeti Társulatnak titkára lett.

Amikor a magánélet követelményei szülőföldjére, gazdasága közelébe szólítákszólították, akkor sem vonakodott a közszolgálat terheitől. 1865-ben a Nógrád megyei királyi törvényszéknél vállalt bírói hivatalt és itt működött, míg 1874-ben hanyatló testi ereje nyugalomba vonulni késztette. De azontúl is, mint megyei bizottsági tag részt vett a közélet mozzanataiban. Meghalt 1891. december 9-én Sőjpusztán. A Magyar Tudományos Akadémiában 1892. április 25-én [[nagy Iván (történész)|Nagy Iván]] tartott fölötte emlékbeszédet.

Gyertyánfy, Komlóssy és Kúthy a Jelenkorban és Társalkodóban (1833-34.)

* Önéletírása (1888. Kéziratban maradt)

[[Kategória:Magyar közírók]]

[[Kategória:MTA-tagok]]