„Nemanjics István szerb király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
39. sor:
[[I. István szerb fejedelem|I. István]] fiaként született, [[II. Iszaakiosz bizánci császár|Angelosz Izsák bizánci császár]] leányát vette nőül<ref name=europa>{{Európa uralkodói}} 110. oldal</ref> s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet.<ref name=europa/> Édesapja kezéből vehette át a hatalmat,<ref name=dsztort>{{Dsztortenete}} 25. oldal</ref> méghozzá másodszülöttként.<ref name=dsztort/> I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika,<ref name=dsztort/> annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta,<ref name=dsztort/> s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette.<ref name=dsztort/> II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását,<ref name=dsztort/> később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből.<ref name=dsztort/> Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére<ref name=europa/><ref name=dsztort/> [[Imre magyar király]] [[1202]]-ben megtámadta Szerbiát,<ref name=dsztort/> megfosztotta Istvánt a tróntól,<ref name=dsztort/> és száműzetésbe kényszerítette,<ref name=dsztort/> Vukán ültetve a helyébe.<ref name=dsztort/><ref group=a>Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)</ref> Istvánnak azonban [[1204]] végén vagy [[1205]]-ben sikerült visszaszereznie hatalmát<ref name=dsztort/> és [[1216]]-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát.<ref name=europa/>
 
Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a [[Bizánci Császárság]]ot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően<ref name=dsztort/> István [[III. Honoriusz pápa]] támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott;<ref name=europa/>; cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta<ref name=europa/> [[1217]]-ben.<ref name=dsztort/> Így ő a szerbek első koronás királya,<ref name=dsztortfolyt>''Déli szomszédaink törtenete'', 26. oldal</ref> a szerb források többnyire így is emlegetik: ''Stefan Provenčani''<ref name=dsztortfolyt/> (Elsőnekkoronázott István<ref name=dsztortfolyt/>). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása,<ref name=dsztortfolyt/> részben fivére, Szent Száva nyomására<ref name=dsztortfolyt/> a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben.<ref name=dsztortfolyt/>
 
Szávával – az első szerb érsek – megírták édesapjuk életét.<ref name=europa/> Száva – hogy bátyja legitimitását a Keleti rítusú szerbség előtt bizonyítsa – a bizánci császártól kapott koronával megkoronázta Istvánt.<ref name=europa/> Az érseki székhely Zsica lett,<ref name=europa/> és István elrendelte, hogy ezentúl a koronázásoknak ott kell történniük.<ref name=europa/>