„Szamárium” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KasparBot (vitalap | szerkesztései)
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://books.google. → https://books.google. (6) AWB
68. sor:
A szamáriumot először [[Jean Charles Galissard de Marignac]] svájci kémikus észlelte 1853-ban, [[didímium|didímia]] abszorpciós spektrumában. [[Paul Émile Lecoq de Boisbaudran]] francia kémikus izolált először szamáriumvegyületet [[szamarszkit]]ból ((Y,Ce,U,Fe)<sub>3</sub>(Nb,Ta,Ti)<sub>5</sub>O<sub>16</sub>)kiindulva, 1879-ben. Szennyezett oxidot kapott, amiben az új elem jelenlétét Galissard de Marignac-hoz hasonlóan spektroszkópiailag azonosította, annak két kék, erőteljes abszorpciós vonala alapján.<ref>http://www.britannica.com/EBchecked/topic/520309/samarium</ref><ref>http://elements.vanderkrogt.net/element.php?sym=Sm</ref> [[Marc Delafontaine]] svájci kémikus 1878-ban jelentette be egy új elem felfedezését, amit decipium-nak nevezett el. 1881-ben azonban pontosította,<ref>http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3049g.image.r=Decipium.f63.langEN</ref> hogy az általa kapott anyag keverék, két elemből áll, és az egyik összetevő Lecoq de Boisbaudran szamáriumával egyezik meg. Később kiderült, hogy ez a szamárium is keverék, mert [[európium]]ot tartalmaz jelentős mennyiségben. A két oxidot 1901-ben [[Eugène-Anatole Demarçay]] francia kémikusnak sikerült szétválasztania. Elemi formában a fémet végül 1903-ban [[Wilhelm Muthmann]] német kémikus állította elő elektrolízissel.<ref>http://www.mineralienatlas.de/lexikon/index.php/Mineralienportrait/Seltene%20Erden/Samarium</ref>
 
A szamarszkitot először az [[Urál (hegység)|Uralban]] lelték fel, az 1870-es években más lelőhelyeket is felfedeztek, ami több kutató számára is hozzáférhetővé tette a fémet. V. J. Szamarszkij-Bihovec (1803–1870) az orosz Bányamérnöki Hadtest vezérkarának főnökeként engedélyezte a német Rose testvéreknek ([[Gustav Rose|Gustav]] és [[Heinrich Rose|Heinrich]]) az Uralból származó minták tanulmányozását.<ref name=bse>[http://bse.sci-lib.com/article099149.html Samarskite], [[Great Soviet Encyclopedia]] (in Russian)</ref><ref>{{cite journal|url = http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3046j/f214.pagination|first = Lecoq de|last = Boisbaudran| title = Recherches sur le samarium, radical d'une terre nouvelle extraite de la samarskite|journal = Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences|volume = 89|year = 1879|pages = 212–214}}</ref><ref>Shipley, Joseph Twadell. [httphttps://books.google.com/books?id=m1UKpE4YEkEC&pg=PA90 ''The Origins of English Words: A Discursive Dictionary of Indo-European Roots''], JHU Press, 2001, p.90. ISBN 0-8018-6784-3</ref> Boisbaudran az elemet ''szamáriának'' nevezte el, de a végződést később megváltoztatták, és a szamária nevet a szamárium-oxidokra használják az yttria, cirkónia, alumina, céria, holmia, és több más elnevezés analógjaként. Az ''Sm'' vegyjel mellett egészen az 1920-as évekig az ''Sa'' jelet is használták.<ref name=van>[http://elements.vanderkrogt.net/element.php?sym=Sm Samarium: History & Etymology]</ref><ref>{{cite journal|last1=Coplen|first1=T. B.|last2=Peiser|first2=H. S.|title=History of the recommended atomic-weight values from 1882 to 1997: A comparison of differences from current values to the estimated uncertainties of earlier values (Technical Report)|journal=Pure and Applied Chemistry |volume=70|pages=237|year=1998|doi=10.1351/pac199870010237}}</ref>
 
Az ioncserés technika 1950-es évekbeli felfedezése előtt a szamárium tiszta formában nem került kereskedelmi forgalomba. A neodímium frakcionális kristályosításának melléktermékeként keletkezett gadolínium-szamárium keveréket a gyártó után Lindsay Mixnek nevezték. Ezt az anyagot többek között a korai atomreaktorok szabályzórúdjaiban használták. Ma a szamárium, az európium és a gadolínium keverékét használják (SEG).<ref name=RSC>[http://www.rsc.org/chemistryworld/podcast/Interactive_Periodic_Table_Transcripts/Samarium.asp Chemistry in Its Element – Samarium], Royal Society of Chemistry</ref> Ez a bastnäsitből vagy monacitból kivont lantanoidakeverék oldószeres extrakciójával készítik. A technológia azon alapul, hogy a nehezebb lantanoidák jobban oldódnak az adott oldatban, így könnyen eltávolíthatók. Ezután nem mindegyik gyártó folytatja a szétválasztást, hiszen a SEG az ércnek mindössze a 2 %-át teszi ki. Az ilyen gyártók terméküket a specializálódott feldolgozóknak adják el. Az európiumtartalmat a fényporgyártáshoz használják el. A szamáriumot a maradékból vonják ki.<ref name=price>[http://www.lynascorp.com/page.asp?category_id=1&page_id=25 What are their prices?], Lynas corp.</ref>
98. sor:
A szamárium azon kevés ritkaföldfém egyike, amelyek előfordulnak +2-es oxidációs állapotban.Ezek az ionok vérvörös színűre festik az oldatot.<ref name=g1248>Greenwood, p.1248</ref>
== Élettani hatásai ==
A szamáriumnak semmilyen szerepe nincs az emberi testben. Sói élénkítik az anyagcserét, bár vitatott, hogy ez mennyire a szamáriumnak, és mennyire a sóban jelenlevő többi lantanoidának köszönhető. Felnőttekben a teljes szamáriummennyiség 50 mikrogramm; ez főként a májban és a vesében fordul elő. A vérben literenként 8 mikrogramm található. A növények nem kötik meg a szamáriumot mérhető mennyiségben, így nem kerül be a táplálékláncba. Néhány növényben mégis feldúsul egy milliomod részre. A szamárium vízben nem oldódó sói nem mérgezőek, és az oldódók gyengén mérgezők.<ref name=emsley>{{cite book|title = Nature's Building Blocks: An A-Z Guide to the Elements|last = Emsley|first = John|publisher = Oxford University Press|year = 2001|location = Oxford, England, UK|isbn = 0-19-850340-7|chapter = Samarium|pages = 371–374|url = httphttps://books.google.com/?id=j-Xu07p3cKwC&pg=PA371}}</ref>
 
A tápcsatornába került szamáriumsók 0,05%-a szívódik fel a vérbe, a többi a bélsárral távozik. A szamárium 45%-a a májba jut; egy másik 45% a csontok felszínén rakódik le, ahol több, mint 10 évig marad. A maradék 10%-ot a vese kiválasztja.<ref name=LA2>[https://web.archive.org/web/20040206045000/http://www.ead.anl.gov/pub/doc/samarium.pdf Human Health Fact Sheet on Samarium], Los Alamos National Laboratory</ref>
458. sor:
A szamárium egyike azoknak a kevés ritkaföldfémeknek, amik monoxidot alkotnak (SmO). Az aranysárga vegyületet úgy állítjják elő, hogy szamárium-szeszkvioxidot fémszamáriummal együtt 1000&nbsp;°C-ra melegítenek, és legalább 50 kbar nyomás alá helyezik. Ha a nyomás alacsonyabb, akkor a reakció nem lesz teljes. Szerkezete köbös, kősószerű.<ref name=smox/><ref name=g1239>Greenwood, p. 1239</ref>
=== Kalkogenidjei ===
A szamárium három értékű szulfidot, szelenidet és telluridot alkot, továbbá ismertek a két értékű, köbös szerkezetű SmS, SmSe és SmTe. Különlegességük, hogy szobahőmérsékleten a nyomástól függően fémek vagy félvezetők módjára vezetik az áramot. Az átmenet 20–30 kbar között folytonos SmSe-ben és SmTe-ban, míg a SmS hirtelen vált 6,5 kbarnál. Az átmenet a SmS színét is megváltoztatja: a filmre vitt kristályok súrolás hatására feketéből sárgává válnak. A térfogata ~15%-kal nő, vagy csökken, de a kristályrács szimmetriája nem változik.<ref name=b1>Beaurepaire, Eric (Ed.) [httphttps://books.google.com/books?id=rGDCn4lqmdsC&pg=PA393 Magnetism: a synchrotron radiation approach], Springer, 2006 ISBN 3-540-33241-3 p. 393</ref> A jelenség [[hiszterézis]]t mutat; az így kezelt SmS csak 0,4 kbarig csökkentett nyomáson válik újra félvezetővé.<ref name=emsley/><ref>{{cite journal|last1=Jayaraman|first1=A.|last2=Narayanamurti|first2=V.|last3=Bucher|first3=E.|last4=Maines|first4=R.|title=Continuous and Discontinuous Semiconductor-Metal Transition in Samarium Monochalcogenides Under Pressure|journal=Physical Review Letters|volume=25|pages=1430|year=1970|doi=10.1103/PhysRevLett.25.1430|bibcode=1970PhRvL..25.1430J|issue=20}}</ref>
=== Halogenidjei ===
A szamárium az X = F, Cl, Br vagy I halogénekkel trihalogenideket alkot:
509. sor:
Az egyik legfontosabb felhasználási területe a [[kobalt]]-szamárium mágnesek, melyek névleges összetétele SmCo<sub>5</sub> vagy Sm<sub>2</sub>Co<sub>17</sub>. Permanens mágnesességük 10 ezerszer nagyobb a [[vas]]énál, és csak a [[neodímium]] mágnesek előzik meg őket. Viszont jobban ellánállnak a lemágnesezésnek, és egészen 700&nbsp;°C-ig stabil mágnesek, míg a neodímium mágnesek 300–400&nbsp;°C-ig stabilak. Ezeket a mágneseket kismotorokba, fejhallgatóba és különféle hangszerekbe építik be.<ref name=emsley/>
 
A szamáriumot és vegyületeit reagensként és katalizátorként is hasznosítják. Segítik a műanyagok lebontását, a klór eltávolítását többek között a poliklóros bifenilekből, és az [[etil-alkohol]] dehidratációját és dehidrogenizációját.<ref name=CRC/> A szamárium(III)-triflát Sm(CF<sub>3</sub>SO<sub>3</sub>)<sub>3</sub>) az egyik leghatékonyabb Lewis-sav katalizátor az alkének halogénekkel irányított Friedel–Crafts-reakciójában.<ref>{{cite journal|author = S. Hajra, B. Maji and S. Bar|title = Samarium Triflate-Catalyzed Halogen-Promoted Friedel-Crafts Alkylation with Alkenes|year = 2007|journal = [[Org. Lett.]]|volume = 9|issue = 15|pages = 2783–2786|doi = 10.1021/ol070813t}}</ref> A szamárium(II)-jodid gyakori redukálószer és polimerizálószer a szerves szintézisben.<ref>{{cite book| page=1128| url=httphttps://books.google.com/?id=U3MWRONWAmMC&pg=PA1128| title =Advanced inorganic chemistry, 6th ed|author= Cotton|publisher= Wiley-India|year = 2007|isbn =81-265-1338-1}}</ref>
 
A szamárium-oxidot [[optikai üveg]]ekhez és kerámiákhoz adják az infravörös fény elnyelésére. Az elegyfém részeként öngyújtókhoz, világítótestekhez és fáklyákhoz használják fel.<ref name=emsley/><ref name=CRC/> Egyes szamáriumvegyületekkel fényérzékenyebbé teszik a [[fénypor]]t.
517. sor:
A szamárium-149 jó neutronbefogó (41000 [[barn]]), ezért atomreaktorok szabályozórúdjaiba teszik. A [[bór]]ral és a [[kadmium]]mal szemben előnye az elnyelés stabilitása, hiszen a fúzióval és bomlással keletkező szamáriumizotópok szintén jó neutronbefogók: a szamárium-151 befogóképessége 15000 barn, a szamárium-150, 152, 153-é is több száz, és a természetes összetételű szamáriumé is 6800 barn.<ref name=LA2/><ref name=CRC/><ref>[http://www-nds.ipen.br/sgnucdat/b3.pdf Thermal neutron capture cross sections and resonance integrals – Fission product nuclear data]</ref> A bomlástermékek közül a szamárium-149 a második legfontosabb az atomreaktorok tervezésében és üzemeltetésében a [[xenon]]-135 után.<ref>{{cite book|title = DOE Fundamentals Handbook: Nuclear Physics and Reactor Theory|date = January 1993|publisher = [[U.S. Department of Energy]]|url = http://www.hss.energy.gov/nuclearsafety/ns/techstds/standard/hdbk1019/h1019v2.pdf|pages=34, 67}}</ref>
=== Nem kereskedelmi és lehetséges alkalmazásai ===
Az IBM kutatólaborjában 1961-ben Mirek Stevenson és Peter Sorokin szamáriummal szennyezett kalcium-fluorid kristályokkal épített elsőként szilárd kristállyal működő [[lézer]]t. Ez a lézer 708,5 nm hullámhosszú vörös fényt bocsátott ki. Mivel folyékony héliummal hűtötték, azért kereskedelmi forgalomba nem került.<ref>Robert Bud, Philip Gummett [httphttps://books.google.com/books?id=HMx_6FtHBcUC&pg=PA268 Cold War, Hot Science: Applied Research in Britain's Defence Laboratories, 1945–1990], NMSI Trading Ltd, 2002 ISBN 1-900747-47-2 p. 268</ref><ref>{{cite journal|last1=Sorokin|first1=P. P.|title=Contributions of IBM to Laser Science&#x2014;1960 to the Present|journal=IBM Journal of Research and Development|volume=23|pages=476|year=1979|doi=10.1147/rd.235.0476|issue=5}}</ref>
 
Egy másik szamárium alapú lézer az első telített röntgenlézer lett, ami 7,3 és 6,8 nm hullámhosszú sugarakat bocsát ki 50 pikomásodperces impulzusokkal. A lézert a [[hologram|holográfiában]], a biológiai [[mikroszkóp]]iában, a deflektometriában, az interferometriában és a radiográfiában használták többek között sűrű ködök vizsgálatára és asztrofizikai célokra.<ref>{{cite journal|last1=Zhang|first1=J.|title=A Saturated X-ray Laser Beam at 7 Nanometers|journal=Science|volume=276|pages=1097|year=1997|doi=10.1126/science.276.5315.1097|issue=5315}}</ref>
523. sor:
A szamárium-monokalkogenidek elektromos ellenállásának változását nyomásérzékelőkben és memóriákban használják ki,<ref>Elmegreen, Bruce G. et al. [http://www.freepatentsonline.com/y2010/0073997.html Piezo-driven non-volatile memory cell with hysteretic resistance] US patent application 12/234100, 09/19/2008</ref> ahol is az ellenállást a külső nyomással szabályozzák. Ezeket az eszközöket még fejlesztik.<ref>[http://www.tenzo-sms.ru/en/about SmS Tenzo]</ref> A szamárium-monoszulfidban enyhe melegítés hatására elektromos feszültség keletkezik, amivel termoelektromos konverterek készíthetők.<ref>{{cite journal|last1=Kaminskii|first1=V. V.|last2=Solov’ev|first2=S. M.|last3=Golubkov|first3=A. V.|title=Electromotive Force Generation in Homogeneously Heated Semiconducting Samarium Monosulfide|doi=10.1134/1.1467284|year=2002|pages=229|volume=28|journal=Technical Physics Letters|url=http://www.tenzo-sms.ru/en/articles/5|issue=3|bibcode = 2002TePhL..28..229K }} [http://www.tenzo-sms.ru/en/articles other articles on this topic]</ref>
 
A szamárium és a neodímium <sup>147</sup>Sm, <sup>144</sup>Nd és <sup>143</sup>Nd izotópjainak elemzése segít a sziklák és a meteoritok származásának és keletkezési idejének meghatározásában. Ez a szamárium-neodímium kormeghatározás. A két ritkaföldfém fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlók, így nehez válnak el egymástól a különféle geológiai folyamatok hatására. Elkülönülésük jól modellezhető az elemek ionsugarának méretének különbözőségével.<ref>Robert Bowen, H -G Attendorn [httphttps://books.google.com/books?id=k90iAnFereYC&pg=PA270 Isotopes in the Earth Sciences], Springer, 1988, ISBN 0-412-53710-9, pp. 270 ff</ref>
 
== Jegyzetek ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szamárium