|
[[Fájl:France anjou.svg|right|thumb|220px|Anjou liliomok]]
'''Anjou-kor''' – Az 1301 és 13861387 közötti korszak neve Magyarországon, amely a francia eredetű nápolyi Anjou-dinasztia magyar ágából származó három (I. Károly, I. »Nagy« Lajos, Mária) és a nápolyi ágból egy (II. »Kis« Károly) király uralkodását foglalta magában. Az Anjou-kor idején szűnt meg a szolgaság Magyarországon, az agrárnépesség jó része jobbágy lett, lezárult a nemesség kialakulása. A nagy európai pestisjárvány az országot kevéssé érintette, a 14. századi válság itt nem éreztette hatását.
== Anjouk hatalomra kerülése ==
1301-ben III. András halálával az államalapító dinasztia, az [[Árpád-ház]] férfi ágon kihalt, a Magyar Királyság trónja megüresedett. András halálával a trónnak három várományosa volt, a cseh Přemysl-házból való Vencel, a bajor Wittelsbach-házból való Ottó és a nápolyi Anjou-házból [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]. Mindhárom trónvárományos közeli rokonságban volt a szent királyok nemzetségével (így hívták ugyanis az Árpádokat ebben a korban) s mindannyiuk megszerezte magának bizonyos időre a trónt, azonban 1307-re világossá vált, hogy Károly Róbert került ki győztesen a trónharcból, Vencel lemondott trónigényéről, Ottót pedig lemondatták.
== A hatalom megszilárdítása ==
[[File:Anjou kori zászló - 2015.02.07 (61).JPG|thumb|Anjou-kori zászló]]
1307-ben Károly Róbert királyi hatalma még igen gyenge lábakon állt, az Árpád-házi királyok birtokadományozásainak köszönhetően egy erős bárói réteg alakult ki, akik tartományurakként viselkedve önálló politikát folytattak, az állam a feudális anarchiába sodródott. Károly Róbert legfontosabb teendője ezen tartományurak hatalmának a letörése volt, 1312. június 15-én a [[rozgonyi csata|rozgonyi csatában]] legyőzte az [[Aba Amádé|Amádé]] fiak és [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] egyesített seregeit, maguk az Amádé fiak is elestek a csatában. 1321-ben elhunyt Csák Máté, halála után Károly Róbert visszanyerte az ország északnyugati része feletti uralmat, helyzete immár stabillá vált. A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba. Ebben az időszakban emelkedett fel sok később a magyar történelemben fontos szerepet játszó család, például a Lackfiak, Garaiak, Nekcseiek, Szécsényiek vagy a Debreceniek.
== Az Anjou-kor gazdasága ==
1323-ban Károly Róbert bevezette az ezüst dénárt, mely értékálló pénznek bizonyult, majd 1325-ben, firenzei mintára, firenzei mesterekkel elkezdte az [[aranyforint]] veretését. Az Árpád-házi királyoktól eltérően Károly Róbert nem élt az évi pénzrontással, helyette 1324-ben bevezette a [[kapuadó]]t, valamint a kereskedelmet érintő huszad- illetve harmincadvámot.
A Magyar Királyság igen gazdag volt nemesfémekben, ezüst- és aranybányászata meghatározó volt a korabeli Európában, így Károly Róbert megpróbálta érdekeltté tenni a földesurakat a bányászatban, 1327-től az [[Urbura|urbura]] egy harmadát a király azon földesúrnak adta akinek a földjén a bánya üzemelt. Ekkor vették művelés alá a körmöci aranybányákat, amelyek az 1370-es évekig a politikai aktivitás pénzügyi fedezetét biztosították.
1335-ben Károly Róbert tető alá hozta a [[Visegrádi királytalálkozó]]t, ahol [[III. Kázmér lengyel király|III. Kázmér]] lengyel királlyal és [[János cseh király|Luxemburgi János]] cseh királlyal megállapodott egy [[Bécs]]ett elkerülő biztonságos kereskedelmi útvonalról.
== Anjou-kor külpolitikája ==
Folytatódott az Árpád-házi uralkodók hagyományos balkáni politizálása: Macsó, Bosznia, Dalmácia irányába terjeszkedtek a magyar királyok. A lengyel trón 1370-es megszerzésével elkezdődött a magyar és egy szomszédos nyugati keresztény ország trónja egyesítésének rendszere. Sikertelen kísérlet történt a magyar és a nápolyi trón egyesítésére. A két román fejedelemséggel szemben az Anjouk kudarcot vallottak: Havasalföld és Moldva részben a velük való harcokban ekkor vált önálló országgá.
== [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] ==
{{Bővebben|I. Károly magyar király}}
Az [[Árpád-ház]] kihalása után a trónviszályokból [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] nápolyi herceg került ki szerencsésen, aki elnyerte többek közt a [[VIII. Bonifác pápa|pápa]], a firenzei bankárok és [[Kán László]] erdélyi vajda kegyét is.
Reformok:
* A király felszámolta a bárók hatalmaskodását, ennek kiváltképp a kisnemesek és a városi lakosság örült. A báróktól elkobzott vagyonokat, földeket a hívei kapták meg. Ezek a lépések véget vetettek a belső viszályoknak.
* Károly Róbert megteremtette a király, a bárók és a vármegyei nemesek bandériumaiból álló egységes katonai szervezetet, a banderiális hadsereget (''banderia'' olaszul zászlót jelent).
* Az aranybányászat terén a [[Magyar Királyság]] élre került, mivel Károly Róbert az úgynevezett bányapénz átengedésével új bányák létesítésére ösztönözte a nemeseket. [[Firenze]]i mintára aranyforintot verettek.
== [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] ==
{{Bővebben|I. Lajos magyar király}}
Károly Róbert utóda, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] uralkodása [[A középkori Magyar Királyság története|a középkori Magyar Királyság]] egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a [[társadalom]], a [[Gazdasági rendszer|gazdaság]] és a [[kultúra]] fejlődését. Aktív [[külpolitika|külpolitikája]] és [[hadjárat]]ai révén pedig Magyarország európai [[nagyhatalom]]má vált.
== Forrás ==
* "A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai" című VI. és VII. osztályos tankönyv - Stúdium Könyvkiadó, [[Kolozsvár]]
* Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Corvina Kiadó, 1982
{{portál|középkor}}
{{csonk-dátum|csonk-középkor|2007 szeptemberéből}}
{{DEFAULTSORT:Anjoukor}}
[[Kategória:Anjou-kor| ]]
[[Kategória:Anjou-ház]]
| 