„Új-Zéland földtörténete” változatai közötti eltérés

A [[miocén]] végén újabb, nagyon fontos törésvonal-rendszer alakult ki a földkéregben a [[Csendes-óceáni lemez]] terjeszkedésével. Létrejött a nagy óceánt körülvevő [[Cirkumpacifikus-hegységrendszer]], népszerű nevén a tűzgyűrű, nyugaton az [[Aleut-szigetek]]től Kalifornián, [[Peru]]n át [[Chile|Chiléig]], keleten [[Kamcsatka|Kamcsatkán]], [[Japán]]on, a [[Fülöp-szigetek]]en, [[Melanézia|Melanézián]] és [[Polinézia|Nyugat-Polinézián]] át egészen Új-Zélandig, ahol az Északi-sziget mélyében a Csendes-óceáni lemez az [[Ausztrál-indiai-lemez]]zel ütközött össze.{{refhely|Ballance}}{{refhely|Kamp}}{{refhely|WalcottWilson}} Az új-zélandi szigettenger mozgásba jött. Hatalmas [[tűzhányó]]-tevékenység kezdődött, új hegyláncok emelkedtek fel, megindult a mai felszíni formák kialakulása. Felgyűrt hegységek párhuzamos láncolatai képződtek, közöttük kisebb medencék alakultak ki. A domborzat gyorsan változott, hegységek tűntek el és újak keletkeztek, a tenger is gyakran benyomult közéjük. A kéregmozgások a [[pliocén]] korban (11-2 millió évvel ezelőtt) érték el csúcspontjukat. A törésvonalak délnyugat-északkelet irányban felhasogatták a föld kérgét. Létrejött a [[Déli-Alpok]], a Kaikoura-hegység, valamint az [[Északi-sziget]] gerince, a [[Wellington]] melletti [[Rimutaka-hegység]]től a [[Raukumara-hegység]]ig a [[Keleti-fok]] mellett.{{refhely|azonos=M23}} Az új-zélandi geológusok ezt a hegységképződést Kaikoura-orogenezisnek nevezik.{{refhely|azonos=B561}}