„Bánfalvi karmelita kolostor” változatai közötti eltérés

[[1643]] és [[1786]] között a pálos rendtartomány [[noviciátus]]aként működött a Kolostor. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek az épület délkeleti szárnyában. A ma Noviciátusnak nevezett terem 17. századi famennyezete eredeti, 14 méter hosszú faragott mestergerendája különlegességnek számít Közép- Európában. Ez a terem nem csak építészetileg jelentős, hanem az itt tanult személyek miatt is. Kiemelkedik közülük [[Széchényi Pál]] a későbbi kalocsai érsek, akit eredetileg 1710-ben ugyanitt temettek el (mumifikálódott holteste napjainkban a nagycenki Széchényi Mauzóleumban tekinthető meg). A noviciátus alatt, a földszinten található a rendház étkezője a [[Refektórium]], amelyet a 18. században a rend történetét, valamint az egyházatyákat megjelenítő freskókkal díszítettek.<br />

1728-ban tűz pusztított az épületben és az ezt követő helyreállítás során még díszesebbé varázsolták a belső tereket, kiterjesztve az épülettömb környezetére is. 1667-ben a Kolostordomb oldalában épült meg az ország második kő [[kálvária]]ja, amely 14 helyett csupán 5 stációból állt. 1718 és 1750 között a falu irányából impozáns teraszokkal taglalt 88 lépcsőfoknyi hosszúságú barokk lépcsőt építettek, amit 14 szentet ábrázoló szobor szegélyez. A Kolostor saját fenntartásához számos földterületet birtokolt, ezeken jelentős mezőgazdasági termelés folyt, egyebek mellett szőlőművelés is. A bor tárolására a 17. századtól pincerendszer kialakításába kezdtek, amely mára átszövi az egész Kolostorhegyet. <br />
A 18. században itt élő szerzetesek életszínvonala meglehetősen magas volt, bőséggel fogyasztottak kávét és csokoládét is. Ennek a jólétnek vetett véget [[II. József magyar király|II. József]], aki [[szekularizáció]]s politikája keretében 1786-ban feloszlatta a [[pálos rend]]et több más renddel egyetemben.