„Francesco Cilea” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
clean up AWB
24. sor:
==Élete==
 
1866. július 26-án egy ügyvéd fiaként látta meg a napvilágot. Alapfokú zenei tanulmányait szülővárosában kezdte. A család egyik barátja, Francesco Florimo, a [[Nápoly|nápoly]]i [[konzervatórium]] egyik befolyásos vezetője volt, [[Giuseppe Verdi|Verdi]] baráti köréhez tartozott. Feltehetőleg neki is nagy szerepe volt abban, hogy Cilea Nápolyban végezhette felsőfokú zenei tanulmányait. A [[San Pietro a Majella Zenekonzervatórium (Nápoly)|San Pietro a Majella]] konzervatóriumban Beniamino Cesi (1845-1907) [[zongora]]- és Paolo Serrao (1830-1907) zeneszerző-tanítványa volt. A végzősök legjobbikaként, az intézet hagyományainak megfelelően, 1889-ben lehetőséget kapott egy egész estés opera komponálására. Előtte írt már néhány, jó fogadtatásban részesült zenekari művet. Első operáját először egyfelvonásosnak tervezte, de végül háromfelvonásossá duzzadt és a ''Gina'' címet viselte. A február 9-én lezajlott ősbemutatót a szerző vezényelte, a színpadra állításban barátai, évfolyamtársai voltak a segítségére. A ''Gina'' szép sikert aratott és kiváltotta a konzervatóriumi vezetők elismerését.
 
Első művének sikere után a [[Milánó|milánó]]i Sonzogno kiadó életre szóló kiadási szerződést ajánlott Cileának. Zenepedagógusként 1890-ben kezdett el működni, zongoraleckéket adott. Két év múlva kinevezték a nápolyi konzervatórium zongora tanszékének professzorává. 1892-ben [[Firenze|Firenzé]]ben bemutatták második operáját, de a ''Tilda'' olyan csúfosan megbukott, hogy hatására a zeneszerző öt évig felhagyott az operakomponálással.
 
1896-tól nyolc éven át a firenzei Reale Instituto Musicale [[zeneelmélet]]- és [[ellenpont]]-tanára volt. A következő évben lezajlott következő operájának, ''[[Az arles-i lány]]''nak az ősbemutatója, ami már szép sikert aratott, de ennek ellenére hamar lekerült a műsorról, pedig szerzője a tartósabb siker érdekében többször is átdolgozta operáját. Ezután újabb öt évnek kellett eltelnie, mire Ciléa ismét operával állt a közönség elé. Az 1902-ben Milánóban bemutatott ''[[Adriana Lecouvreur]]'' végre meghozta az áttörést és [[Európa]] szerte ismertté tette Cilea nevét.
 
1913-1916 között a [[Palermo|palermói]] konzervatórium vezetője volt. Ezután 1935-ig a nápolyi konzervatórium igazgatójaként tevékenykedett. 1935-ben aztán felhagyott aktív zenepedagógiai tevékenységével. Varazzei birtokára vonult vissza, élete végén majdnem teljesen megsüketült. Tevékenységét kétszer ismerte el az olasz állam: 1893-ban kitüntették az Olasz Korona Lovagrendjével, majd 1903-ban ugyanezen kitüntetés tiszti keresztjét kapta meg. Végrendeletében az operái előadásából származó minden jogdíjat és egyéb bevételt az idős zenészek Verdi által alapított milánói otthona számára ajánlotta fel.
55. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|zene||opera}}
 
{{DEFAULTSORT:Cilea}}
[[Kategória:Olasz zeneszerzők]]