„Paul Claudel” változatai közötti eltérés

'''Paul Claudel''' ([[International Phonetic Alphabet|IPA]]: [pɔl clɔdɛl]), teljes nevén '''Paul Louis Charles Claudel''' ([[Villeneuve-sur-Fère]], [[Franciaország]], [[1868]]. [[augusztus 6.]] – [[Párizs]], [[1955]]. [[február 23.]]) [[Franciák|francia]] [[drámaíró]], [[költő]], [[esszé|esszéíró]]író és [[diplomácia|diplomata]], a [[Francia Akadémia]] tagja. [[Camille Claudel]] szobrászművész öccse.

1893-ban kezdi meg diplomáciai pályafutását. Előbb [[New York]]ban alkonzul, majd [[Boston]]ban ügyvivő konzul. 1895-ben nevezik ki konzulnak [[Sanghaj]]ban, 1896-tól 1905-ig [[Fuzhou|Fucsou]]ban ügyvivő alkonzul. 1900-ban véget kíván vetni diplomáciai pályafutásának, Franciaországba megy, és jelöltként a [[Ligugé|ligugé]]-i bencéseknél tölt néhány hónapot. A kolostor priorja azonban inkább azt tanácsolja, hogy térjen vissza Kínába. A hajón találkozik Rosalie Vetchcsel, akit Kínában férjével és gyerekeivel együtt magához vesz. A házaspárral való botrányos kapcsolatának híre Párizsig terjed (viszonya Rosalie-val és kétes üzletek a férjével). Az ügyet [[Philippe Berthelot]] simítja el, életreszóló barátság szövődik köztük. 1904-ben, amikor Rosalie Európába megy, hogy közös gyermeküket titokban megszülje, kapcsolatuk megszakad. Claudel sokáig keresi, majd megírja ''Délforduló'' című drámáját. Évekkel később a ''Selyemcípő''ben ugyanezt a problematikát dolgozza fel, immár letisztultabban. 1905-ben végül oblátus lesz, majd 1906-ban feleségül veszi Reine Sainte-Marie-Perrint (1880-1973), akitől öt gyerekük születik. [[Kína|Kíná]]ba visszatérve konzul [[Tiencsin]]ben. (Kínában szolgált a legtöbb ideig, tizennégy évig.) 1909-től konzul [[Prága|Prágá]]ban, 1911-től [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ban, 1913-ban főkonzul [[Hamburg]]ban. Ez évben hal meg apjuk, aki a rossz körülmények között élő szobrász nővérét támogatta. A család döntésére [[Camille Claudel|Camille]] elmegyógyintézetbe kerül, és megtiltják, hogy kapcsolatot tarthasson a külvilággal, és hogy alkothasson. Egyedül az öccse látogatja, többévente. Claudel 1914-ben a hadüzenet miatt visszatért Franciaországba, ahol a hadügyminisztériumba osztották be. 1916-ban követ [[Rio de Janeiro|Rio de Janeiró]]ban, 1920-tól [[Koppenhága|Koppenhágá]]ban. Nagykövet [[Tokió]]ban (1927), [[Washington (főváros)|Washington]]ban (1928) és végül [[Brüsszel]]ben (1933). 1936-ban nyugalomba vonult, és [[Brangues]]-ban telepedett le [[Grenoble]] mellett. A brangues-i kastélyban folytatta irodalmi tevékenységét, és számos közéleti személyiséget, írót, művészt fogadott. A [[második világháború]] elején örül a vallásellenes baloldal bukásának, és nyíltan támogatja az utóbb nácikollaboránsnak tekintett [[Henri Philippe Pétain|Pétain]] politikáját. Az események hatására nézetei gyorsan megváltoznak, de ez már nem sokat változtat negatív megítélésén. 1946-os ülésén a [[Francia Akadémia]] őt is tagjává választja, 1947 márciusában [[François Mauriac]] iktatja be. 1955. február 23-án halt meg Párizsban.