„Boszorkányüldözés” változatai közötti eltérés

[[kép:Albrecht Dürer - Witch Riding on a Goat (NGA 1943.3.3556).jpg|jobbra|bélyegkép|280px|[[Albrecht Dürer]]: ''„Die Hexe“'' Hátrafelé felnyergelt, fekete bakkecskén ülő boszorkány, boszorkányszombaton, május elsejének éjjelén a német hiedelem (Walpurgis-éj) szerint a boszorkányok az ördögökkel találkoznak a Blockberg hegyén egy utolsó télvégi mulatságon]]

A korai [[kereszténység]], a régi pogány szokásokkal összefüggő ünnepeket sok esetben beillesztette a vallásos közösségei életébe. Azonban az érett középkorban. a végleg [[Kereszténység|kereszténnyé]] vált [[Európa|Európában]] az egyház és a teológusok kezdték kirostálni a keresztény vallással ellentétes népi elemeket.<ref>[http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/polonkai_eva__a_magyarorszagi_boszorkanyperek_tortenete%5Bjogi_forum%5D.pdf A magyarországi boszorkányperek története], jogiforum.hu</ref> A [[boszorkány]] (másképpen ''boszorka, vasorrú bába'', ''bosorka, striga, bosorák, bosor'') a magyar [[néphit]]<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-925.html Magyar Néprajzi Lexikon - boszorkány]</ref> szerint olyan valaki, aki természetfeletti, [[démon]]i képességekkel rendelkezik, illetve rosszat, betegséget, pusztulást hoz. Az [[Európa|Európában]] elterjedt [[Babona|babonák]] és [[Hiedelemmonda|hiedelmek]] a 14-15. század folyamán tömeges '''boszorkányüldözéssé''' változtatták a ősi pogány félelmeket és a boszorkányperek hatására a máglyákon ezrével égtették el a "Sátán szeretőit", akik interperszonális lényként az emberi személy és a természetfeletti, természeti hatalom között állnak. Az [[Ókor|antik]] [[Mágia|mágikus]] hiedelmekből és az archaikus népi [[Mitológia|mitológiákból]] a [[középkor]] folyamán egy olyan új boszorkányhit formálódott, amelyben az ördöggel kötött szövetség lett a központi elem. A kora-középkori [[Eretnekség|eretnek]]- és [[Antiszemitizmus|zsidóüldözés]]ek sztereotípiái a középkor európai [[Kereszténység|keresztény]] társadalmaiban, a hit ellen szerveződő titkos ördögimádó [[Szekta|szekták]] képévé alakultak át, beleszőve a boszorkányokról és démonokról szóló számtalan népi elképzelést. A boszorkánykultúra és a kereszténység ellentmondásos kölcsönhatásának eredményeként alakult ki az európai boszorkányüldözés, amely tömeges formában egészen a [[felvilágosodás]] koráig az [[1700-as évek]] végéig tartott. Európában az utolsó boszorkányt Helen Duncant, a [[20. század]] közepén, a [[második világháború]] idején ítélték el, akinek azonban 1951-ben [[Winston Churchill (miniszterelnök)|Winston Churchill]] megkegyelmezett és elavult sületlenségként "''obsolete tomfoolery''" jellemezte a vádat.<ref>[http://www.life.hu/horoszkop/20121204-nok-tortenelem-babona-magia-a-boszorkanyuldozes-leghiresebb-aldozatai.html A boszorkányüldözések leghíresebb áldozatai], life.hu</ref><ref>[http://www.bbc.com/news/uk-england-18456106 Britain's 'last witch': Campaign to pardon Helen Duncan], bbc.com</ref>

*'''''striga''''' „seprűs boszorkány” – a kereszténység felvétele előtti időkből származó néphit szerint egyes asszonyok éjszakánként állatok alakját öltik magukra és az alvók vérét szívják, elevenen felfalják őket vagy nyomasztó látomásokat okoznak nekik („lidércnyomás”)

*ördöngösség,

*méregkeverés,

*jövendölés,

[[1484]]-ben [[VIII. Ince pápa]] kiadta a ''[[Summis desiderantes|Summis desiderantes affectibus]]'' kezdetű [[Bulla|bullát]] a boszorkányság ellen. A sokféleképpen magyarázott pápai bulla mindenekelőtt részletesen felsorolja, hogy a boszorkányok miféle ártalmas gonoszságoknak a szerzői. Azután teljes hatalmat adott az inkvizítoroknak perbefogásokra, s egyszersmind utasította a papságot, hogy a szószékről világosítsák fel a népet a boszorkányok üzelmeiről.

{{idézet 2|''„... Nagy szomorúsággal vettük hírét és minden sóvárgással azon vagyunk, hogy megszűnjenek azok a jelenségek, hogy Németország déli részeiben, továbbá a mainzi, trieri és kölni érsekségekben sok, mindkét nembéli személy, elfelejtkezve saját üdvéről és elfordulva a keresztény hittől, gonoszságokat művel az ördögökkel, akik ővelük mint incubusok és succubusok (férfi vagy női szerelmi partnerek) keverednek, varázslataikkal, énekeikkel és egyéb babonás cselekedeteikkel, bűnnel és gonosztettel elpusztítják, megrontják az asszonyok újszülöttjeit, az állatok kicsinyeit, a földek termését, a szőlőt és a gyümölcsöt, a férfiak a nők és az állatok mindenféle fajtáját … A férfiakat megakadályozzák a nemzésben, az asszonyokat a szülésben, továbbá a férfiakat és a nőket abban, hogy eleget tegyenek házastársi kötelességüknek … Ezenkívül még esküszegő szájjal megtagadják a keresztény hitet, amelyet a szent keresztségben vettek fel, és az emberiség ellenségeinek bíztatására nem rettegnek számtalan könnyelműséget, bűnt, illetve gonosztettet elkövetni. Ezzel veszélybe sodorják lelküket, megsértik az Isten felségét, felháborodást keltenek nagyon sok igazhitű emberben és a keresztények számára csak ártalmas példákat nyújtanak. A fentiekre tekintettel, követelésünknek eleget téve, attól a szándéktól vezérelve, hogy elhárítsunk minden, az inkvizítorok munkáját gátló akadályt, és hogy megfelelő eszközökkel védjük meg az ártatlan lelkeket az eretnekségtől és ezen mérgek pusztulásától, úgy határoztunk, hogy inkvizítorainkat feljogosítjuk a fenti romlottságban és szörnyűségekben vétkes személyek megjavítására, bebörtönzésére és megbüntetésére..."''|Summis desiderantes affectibus kezdetű bulla a boszorkányság ellen<ref>[http://www.moodlecchazc.unam.mx/moodleccha/pluginfile.php/778/mod_resource/content/0/U1_3_Summis_desiderantes.pdf Summis desiderantes affectibus (latinul)]</ref>|}}

[[Fájl:Ducking-Stool 1 (PSF).png|bélyegkép|jobbra|Boszorkányfürdetés a középkorban, a vádlottat székre kötözték, és a közönség szeme láttára vízbe lógatták, ha nem fulladt meg, akkor a [[Sátán]] segítette, ha megfulladt, a bűnei húzták le<ref>[http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201451/a-vasarnap-temaja/boszorkanyok-marpedig-voltak Boszorkányok márpedig voltak], vasarnap.ujszo.com</ref>]]

A bulla kiadását követően, [[1486]]-ban két német [[Domonkos-rend]]i szerzetes, Heinrich Institoris Kramer (''institor'') és Jakob Sprenger ''inquizitor'' egy boszorkányellenes könyvet adott ki ''[[Malleus maleficarum]]'' („Boszorkányok pörölye”) címmel.

{{idézet 2|''Minden boszorkányság a test vágyaiból ered, amely a nőben határtalan. A nők ingadozóbbak hitükben, mint a férfiak, könnyebben befogadják a külső hatásokat, azonkívül fecsegők, és képtelenek eltitkolni egymás elől gonosz fortélyaikat, s minthogy gyengék, titkos eszközökhöz folyamodnak, hogy nyerhessenek…. A havivérzés idején annyira telítve vannak nedvekkel, hogy fortyog a vérük. Lélegzéskor mérgező pára árad ki az orrukból és szájukból, és bárkit megbabonázhatnak. Hitük gyenge, és ez vezet a boszorkánysághoz.''|Malleus Maleficarum}}

A boszorkányjelenség lényeges része volt a szexualitás. Úgy tartották, hogy az ördöggel való nemi közösülés a boszorkány erejének a legfontosabb forrása, és az általuk okozott csapások nagy része is szexuális természetű: impotencia, természetellenes szenvedélyek, a házasfelek közti viszály és terméketlenség.<ref>[http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/108-a-koezepkori-boszorkanyueldoezesek Boszorkányüldözések], tortenelemklub.com</ref> A boszorkánysággal megvádolt emberek az esetek többségében becsületes [[kereszténység|keresztény]] nők és férfiak, egyedül maradt özvegyek stb. voltak, akiket szépségük, érdeklődési körük, megközelíthetetlenségük, netán esetleges szakmai tudásuk miatt (például [[Bábaság|bábaasszonyok]], akiknél túl kevés újszülött halt meg, vagy [[füvesasszony]]ok) az őket körülvevő közösség megbélyegzett és kivetett. Az egyházi bírósághoz a közösségek világi vezetői nyújtották be a perkérelmeket. A hivatalos hóhérok által végrehajtott ítélet általában máglyán való elégetés volt, amit nyilvánosan hajtottak végre. Az embereket ezzel is az adott közösség íratlan törvényeinek betartására figyelmeztették, hogy távol tartsák magukat a "gonosz lelkektől, kik asszony emberi formában férfiakkal közösülnek és bujálkodnak".<ref>[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00022/pdf/vmm_23_2004_08_toth.pdf Tóth G. Péter: Parázna lelkek, lelki paráznák], epa.oszk.hu</ref>

Míg a legnagyobb boszorkányperhullám elindítása az említett [[Domonkos-rend]]i inkvizítorok nevéhez fűződik, addig a boszorkányégetések ellen elsősorban [[Jézus Társasága|jezsuita]] szerzetesek emelték fel a hangjukat, de ennek sokáig sem az egyházi, sem a világi hatóságok körében nem lett hatása (sőt maguk is sokszor menekülni kényszerültek a bosszúból a nyakukba akasztott perek elől).

Az első bátor hangot a [[reneszánsz]] bölcselő, [[Heinrich Cornelius Agrippa|Cornelius Agrippa]],<ref>[http://www.esotericarchives.com/agrippa/index.html Writings of Heinrich Cornelius Agrippa ], esotericarchives.com</ref> illetve tanítványa, a [[Kálvinizmus|kálvinista]] Johann Weyer képviselték műveikkel ''De praestigiis daemonum,'' azaz ''A démonok szemfényvesztései).''<ref>[http://www.esotericarchives.com/solomon/weyer.htm Johann Weyer: Pseudomonarchia Daemonum (Liber officiorum spirituum) ], esotericarchives.com</ref> Utóbbinak az őt ért támadások miatt el kellett menekülnie lakhelyéről, [[Düsseldorf]]ból. [[Anton Praetorius]] megfogalmazta 1602-ban a boszorkányőrület és a kínzások ellen írott könyvét „Gründlicher Bericht von Zauberey und Zauberern“ (Részletes tanulmány varázslatokról és varázslókról) címmel. Wierus művét három jezsuita, Adam Tanner, Paul Laymann, illetve Friedrich von Spee folytatta. Von Spee, akit a jezsuiták hivatalos gyóntatójaként a boszorkányperekben elítéltek szolgálatára rendeltek ki, látva az ártatlan elítéltek tömegét fiatalon megőszült. Tapasztalatait a ''Cautio criminalis'' című akkori „bestsellerben” írta meg – amit csak névtelenül mert megjelentetni. A Wierus köréhez tartozó más [[Protestantizmus|protestáns]] teológusok is tiltakoztak az emberégetések ellen (például [[Balthasar Bekker]]: ''Az elvarázsolt világ'' című írásában).

Néhány helyen még állatokat is végeztek ki, mert azt hitték, hogy állat testébe bújt a boszorkány. Ez az időszak jó alkalom volt a hatalmon levők számára is, hogy leszámoljanak politikai vagy családi ellenségeikkel, illetve azokkal akiket irigyeltek.

Magyarországon [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] király híres boszorkánytörvénye ''(„Strigák''ról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”) a [[12. század]] elejéről származik. Ezen törvény tiszteletben tartása szinte megakadályozta a néphiten alapuló boszorkánypereket a [[magyar történelem]] során, azokat a ''maleficák'' elleni eljárásokra korlátozva. Ám még ezekre is viszonylag ritkán került sor, eltekintve a [[16. század|16]]–[[18. század]] közötti zavaros időket. A három részre szakadt Magyarország, a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban két nagyobb üldözési hullám zajlott. A boszorkányság vádja olykor férfiakat is sújtott, és egyes esetekben a politikai ellenfelek eltávolítását is szolgálta. A vallomásokat gyakran kínvallatással csikarták ki a vádlottakból. Az összesen mintegy ezer magyarországi boszorkányper egy része [[halálbüntetés|halálos ítélet]]tel, más részük enyhébb büntetéssel zárult. [[Szeged]] egyébként élenjáró volt a hazai boszorkányüldözésben, a Magyarországon lezajlott boszorkányperek több mint a felét itt folytatták le, és gyakran ártatlanul megvádoltakat is kínhalálba küldtek.

1728. július 23-án tizenkét embert, hat férfit és hat nőt égettek meg a Boszorkánysziget területén, köztük az akkor már 82 esztendős Rózsa Dánielt, a város leggazdagabb polgárát és egykori bíráját, valamint az őt vádoló bábaasszonyt, Kökényné Nagy Annát is. Emellett a 16 éves Oxy Ilonát, az Oxy boszorkány klán legfiatalabb tagját. Ezen családnév az 1900-as években kihalt, ám a leszármazottak a mai napig a Dél-Dunántúlon élnek.

{{idézet 2|“''Van tekintet, mely bennünket rokonszenvesen érint, másik eltaszit, nyugtalanít és kinoz. Plinius beszél olyanokról, kik tekintetük által megbűvöltek, s megöltek mindenkit akire sokáig haragosan néztek. S nevezetes, hogy az ilyen bűvölők szemeiben kettős alak volt látható. Cicero szerint a kettős alakocskát visszatükrözők tekintete nagyon ártalmas. Régebben, hogy a boszorkány meg ne bűvölje a birót, az elitélt köteles volt arczát másfelé fordítani. A „szemmel való megverés' még ma is, sőt Magyarországon különösön erősen lábra kapott hiedelem...A gyakorlott boszorkány mindig vénasszony, mert az ördöggel való tanulási ideje háromszor hét évig tart. Ez idő letelte után avatja be az ördög a boszorkányt a szövetségbe, amennyiben a háta közepén egy fekete bakkörmöt besüt, mint bélyeget. A boszorkány ismertető jelei: összeérő szemöldök, vörös szemek, továbba az, hogy senkinek nem mer a szemébe nézni és a seprűt át nem lépi világért se. Ha reggel otthonról elmenve, asszony szólít meg bennünket, az biztosan boszorkány.''”| Vasárnapi Újság, 1870. 29. szám}}

*[http://mult-kor.hu/20130404_strigak_es_garabonciasok_avagy_mitol_felt_a_magyar?pIdx=3 Strigák és garabonciások, avagy mitől félt a magyar?], mult-kor.hu

*[http://tetel.info/tortenelem/a-boszorkanyuldozesek.html Statkiewicz Sonja: A boszorkányüldözések], tetel.info

* Oltvai Ferenc: A szegedi boszrkánypörökboszorkánypörök, Budapest, 1975.