„Nicolas Poussin” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Életpályája: linkek |
|||
32. sor:
Poussin elszegényedett, egyszerű nemesi család sarjaként született. Apja a francia királyi hadseregben szolgált. Tanulmányait 16 évesen kezdte [[Rouen]]ban, majd [[Párizs]]ban folytatta egészen 1621-ig. A francia királyi udvarhoz közeli ún. "fontainebleau-i festőiskola" művei a korai éveiben nagy hatással voltak rá. Első nagy megbízását 1622-ben kapta, amelynek keretében a párizsi [[Palais du Luxembourg]] épületének [[freskó]]in dolgozott [[Philippe de Champaigne]]-nyel együtt.
Párizsban ismerkedett meg [[Giambattista Marino]] költővel is, aki Poussin figyelmét a görög és római [[mitológia|mitológiára]] irányította, különösen [[Ovidius]] Metamorfózisára. Poussin később illusztrálta Marino [[Vénusz]]ról és [[Adonisz]]ról írott eposzát is.
1624-ben Rómába költözött, ahol Marino bemutatta [[Giulio Sacchetti]] [[kardinális]]nak, aki [[VIII. Orbán pápa]] unokaöccsének, Francesco Barberininek ajánlotta tovább a fiatal francia festőt. Ekkor ismerkedett meg Jacques Stella és Claude Lorrain festőkkel, továbbá Cassiano del Pozzóval, Barberini kardinális titkárával és a német származású festővel és íróval, Joachim Sandrarttal. Rómában [[Tiziano Vecellio|Tiziano]] és [[Raffaello Sanzio|Raffaello]] művei mellett ókori remekműveket tanulmányozott. 1630-ban feleségül vette Anne Marie Dughet-et, egy Rómában élő francia szakács lányát.
38. sor:
Külföldi festőként eleinte nagy nehézségei voltak Rómában, mivel a legtöbb megbízást a nagy nemesi családok és a [[pápa (egyházfő)|pápa]] adta, akik viszont a már ismert és hazai festőknek részesítették előnyben. 1627-ben [[Giovanni Lorenzo Bernini]] ajánlására és Barberini közvetítésére, akinek a megrendelésére éppen a híressé vált "Germanicus halála" című festményen dolgozott, megbízást kapott a [[Szent Péter-bazilika]] egy oltárképének megfestésére, amely [[Szent Erasmus]] mártírhalálát ábrázolja, de ez kevés pozitív visszhangot keltett és Poussin nem kapott több megbízást oltárkép festésére. [[1631]]-ben tagja lett az Accademia di San Luca-nak.
[[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos király]] meghívására 1641-ben [[Párizs]]ba ment, ahol fényes fogadtatásban részesült, elhalmozták megrendelésekkel. Ekkor festette az ''Utolsó vacsorá''t (St.-Germain-en-Laye kápolna),
Követőinek és tanítványainak száma igen nagy, festményei után rendkívül sok metszetet készítettek. Poussinben a franciák legnagyobb festőjüket ünneplik és méltán. Korában, amikor a technika tökéletessége volt a fő szempont és az olasz mesterek utánzása mindenkit magával ragadott, finom, művészi érzékkel fordult az ókor és a természet felé, kiválasztván mindazt, ami világos, egyszerű, előkelő francia-klasszikus szellemének megfelelt. A rajzra fektette a fő súlyt, de alakjai sohasem válnak absztrakciókká és színezése, ha nem is ragyogó: egységes, heroikus tájképfestés megalapítása. Szigorú formaérzék és a természet bámulatos ismerete, nagyszerű hangulat és a légtávlat tökéletessége egyesülnek bennük.
|