„Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok)” változatai közötti eltérés

Írt ''Rhōmaikē archaiologia'' címen egy 20 könyvre terjedő művet, amely Róma történetét az ősidőktől a pun háborúk kezdetéig, [[Polübiosz]] történetének kezdetéig tárgyalja. A mű töredékesen maradt fenn: csak az első 10 könyve és a 11-ik egy része ismeretes napjainkban. A 9 utolsó könyvből csak [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár]] kivonata maradtőrzött fennmeg tartalmi elemeket. Dionüsziosz könyvében csodálja Róma alkotmányát, hangsúlyozza a vallásos és az erkölcsi szempontokat, a történetet az emberi tettek irányadó kalauzául tekinti. Mivel alaposan kutatta a római forrásokat, értékes a mű a római alkotmány történetére nézve. Előadásán, stílusán érződik szónoki mivolta. A mű elejére tett, [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]]hoz intézett levelében szemére veti [[Thuküdidész]]nek, hogy az saját történetének oly kisszerű tárgyat ([[peloponnészoszi háború]]) választott. Ő inkább [[Titus Livius|Livius]] irányát követi, és szónoki eszközökkel díszíti fel történeti művét.<ref name=pecz/>