„Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A második világháború: A Vörös Hadsereg hűségesküje 1941. június 22-e után. |
|||
62. sor:
A német-szovjet megnemtámadási szerződés (1939. augusztus) és [[Lengyelország]] német lerohanása után a Vörös Hadsereg 1939. szeptember 17-én megszállta Lengyelország keleti részét, és ünnepélyes díszszemlén találkozott a német hadsereggel. Sztálin 1940-ben „kölcsönös baráti szerződéssé” bővítette a megnemtámadási egyezményt. Bár 1941 kora tavaszától egyre több jelentést kapott a német hadsereg közeli támadásáról, nem készült fel védelmi háborúra.
1941. június 22-én a [[Wehrmacht]] hatalmas hosszúságú fronton támadást intézett a Szovjetunió ellen. A felkészületlen Vörös Hadsereg már a támadás első napjaiban elképesztő anyagi és emberi veszteségeket szenvedett. A légierő nagy része a földön semmisült meg. Sztálin napokig képtelen volt új tervet adni, a Vörös Hadsereg irányítás nélkül maradt. A német hadsereg mellett azonnal hadba lépett a román, a finn, a szlovák, és néhány napos késéssel az olasz és magyar hadsereg. A Wehrmacht villámháborús taktikája beválni látszott: óriási katlancsatákban őrölte fel az ellenséget, több százezer szovjet katonát semmisített meg vagy kerített be. A szovjet hadsereg több tábornoka teljesen képtelennek mutatkozott feladatai ellátására. Az egyik legmagasabb beosztású parancsnokot, [[Dmitrij Grigorjevics Pavlov|Pavlov tábornokot]] Sztálin agyonlövette. (Ennek a kivégzésnek az volt a célja, hogy megfélemlítse a többi tábornokot. A háború hátralévő részében Sztálin többet nem végeztetett ki frontparancsnokokat.) Sztálin nem csak a tábornokokat szerette volna megfélemlíteni, hanem a közkatotnákat is. Ezt a híres Vörös hadsereg hűségesküvel érte el. [https://hu.wikipedia.org/wiki/A_V%C3%B6r%C3%B6s_Hadsereg_h%C5%B1s%C3%A9gesk%C3%BCje]
Hitler parancsa értelmében az elfogott komisszárokat azonnal kivégezték, és a helyi lakossággal szemben példátlan kegyetlenséget mutattak. A támadás első napjaitól tömeggyilkosságokat hajtottak végre Ukrajna zsidó lakosai ellen. 1941. október első napjaira minden ellenállást szétzúzva bekerítették a még védekező [[Szentpétervár|Leningrád]]ot és egészen megközelítették Moszkvát. Október elején a szovjet kormányszerveket és a külföldi nagykövetségeket evakuálták a fővárosból [[Szamara|Kujbisevbe]], Moszkvától 800 kilométerrel keletre. Olyan híresztelések keringtek, hogy Sztálin és a pártvezetés is elmenekült. A diktátor tényleg tervbe vette a távozást, de miután kérdésére [[Georgij Konsztantyinovics Zsukov|Zsukov]] biztosította, hogy meg tudják tartani Moszkvát, törölte a vészforgatókönyvet. A külvárosokban védelmi állásokat építettek, utcai harcokra készültek fel. A tél, különlegesen hideg idővel, korán beköszöntött. November hetedikén a szokott ünnepi díszszemlén Moszkvában a nyilvánosság előtt megjelentek a vezetők, maga Sztálin is. A díszszemle után a katonák közvetlenül a néhány kilométerre húzódó frontra indultak.
| |||