„I. Marván omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

{{Arabkifejezés|مروان بن الحكم|Marwān binibn al-Ḥakam|al-Ḥakam fia Marwān}}

'''Marván binibn al-Hakam''' ([[Mekka]], [[623]] k. – [[Damaszkusz]], [[685]]) volt a [[szunnita]] [[iszlám]] nyolcadik [[kalifa|kalifája]] (uralkodott [[684]]-től haláláig), egyben a [[750]]-ig uralkodó [[Omajjádok|Omajjád-dinasztia]] ún. [[Marvánidák|Marvánida]] ágának alapító tagja. Ő volt az utolsó kalifa, aki ismerte [[Mohamed próféta|Mohamed prófétát]].

Apja, a befolyásos és gazdag [[mekka]]i kereskedőcsaládba, a [[Banú Umajja|Banú Umajjába]] tartozó [[Hakam binibn Váil]] [[Oszmán kalifa]] nagybátyja és a Társak ([[szahába]]) egyike volt, bár eleinte ellenezte az [[iszlám]] felvételét (állítólag meg is ütötte Oszmánt, amikor megtudta, hogy az áttért). Egy [[hadísz]]okban nem szereplő történet szerint később Hakamot és fiát, Marvánt is [[Táif]]ba száműzte a próféta, megtiltva, hogy valaha is visszatérjenek, de rokonuk, Oszmán kalifasága során ([[644]]–[[656]]) visszatérhettek. (A szunniták többségbe kétségbe vonja a történet hitelességét.) Tény viszont, hogy Marván a kalifa egyik legbefolyásosabb tanácsadója és [[Medina]] [[emír]]je (kormányzója) lett, szolgálataiért jelentős jutalmakat kapott rokonától.

Oszmán meggyilkolása és [[Ali kalifa|Ali]] trónra jutása idején formálódott ki [[Zubajr binibn al-Avvám]] és [[Talha binibn Ubajd Alláh]], valamint a próféta legkedvesebb özvegye, [[Áisa]] vezetésével a [[medinai pietisták]] köre, amely az [[irak]]i [[Baszra]] és [[Kúfa]] városában keresett támogatókat, de Ali még 656-ban leszámolt velük az ún. [[teve-csata]] során. Marván a pietisták oldalán harcolt, de állítólag ő nyilazta le vezérüket, Ibn Ubajd Alláhot, mert meg volt róla győződve, hogy elárulta Oszmánt, amikor a feldühödött [[egyiptom]]i katonák ostromolták a házát.

Ali alatt elvesztette medinai emírségét, de az Omajjádokat kalifai trónhoz juttató [[I. Muávija]] ismét kinevezte a tehetséges politikust és távoli rokonát Medina – ezzel egész [[Arábia]] – élére. [[I. Jazíd]] uralkodása alatt [[Abdalláh binibn az-Zubajr]] felkelése elől elmenekült ([[683]]). Zűrzavaros idők következtek. Jazíd váratlan halála után fia, [[II. Muávija]] nem egészen egy évig regnált, közben Ibn Zubajrt ellenkalifának kiáltották ki (ld. [[mekkai ellenkalifátus]]). A [[háridzsiták]] és a [[síiták]] is zavarogtak, azaz kitört a [[II. fitna|második polgárháború]].