„Kandiscukor” változatai közötti eltérés

{{forr|Az arabok már a 9. században készítettek kandiscukrot. 1000. körül az egyiptomi, arab és perzsa orvosok gyógyszerként használták.}}

Finomított cukoroldatból lassú kristályosítással készül. A [[kockacukor]] gyártása során előállt törmelékből vagy a finomított cukor gyártásánál visszamaradt cukorgombócokból kondvenzvízzelkondenzvízzel 65-77 [[Brix-fok|°Bx]] sűrűségű oldatot készítenek, és ezt 80-95 C°C hőmérsékletre melegítik. Színezéshez az oldathoz [[híglé]]t vagy külön készített [[karamell]]oldatot kevernek. Az oldatot kristályosító kádakba teszik, amelyekben fonallal ellátott keretek találhatók. A cukor 4-10 nap alatt 35–40 C°C-ra hűl és rákristályosodik a fonalakra. Ezután a kádakból leeresztik a maradék folyadékot, a keletkezett nagyméretű kristályokat vízzel lemossák. Lecsepegtetés után a kádakból kiveszik a kereteket, és egy napig 35-40 C°-on szárítják. (Gyors lehűlés esetén aprószemű kristályok keletkeznének.) A kandiscukor gyártása nem hatékony, mert az összes cukornak csak mintegy 30%-a kristályosodik ki, és annak is csak fele a fonalakra, a többi pedig a kádak falára rakódik.<ref>{{CitLib|aut=Wertán Pál|tit=Cukoripari zsebkönyv|loc=Budapest|red=Műszaki|ann=1964|pag=220}}</ref><ref>{{CitLib|tit=Cukorgyártás|ass=Szerk. Wertán Pál|loc=Budapest|red=Műszaki|ann=1965|pag=254–255}}</ref><ref>{{CitLib|aut=Vígh Albert|tit=Cukoripari technológia II|loc=Budapest|red=Műszaki|ann=1968|pag=258–259}}</ref><ref>{{CitLib|aut=Nagy Józsefné|tit=Szakázagati technológia. Cukoripar II|loc=Budapest|red=Mezőgazdasági|ann=1978|pag=232–233}}</ref>