„Nagy-Sárrét” változatai közötti eltérés

A letelepüléskor a [[Borsa nemzetség|Borsa]], [[Csolt]] és [[Vatha]] nemzetség kapta meg a területet. A [[I. István magyar király|Szent István]] király által elrendelt templomépítések itt nagyon lassan mentek végbe, részben azért mert helyben nem állt rendelkezésre jó építőanyag, a köveket a [[Bihar-hegység|bihari hegyekből]] hozták. Másik ok a keresztényellenes mozgalmak, melyek főleg innen indultak például a [[Vata-féle lázadás]]. [[1241]]-ben, [[Kada Kán]] által vezetett [[tatárok|tatár csapatok]] dúlták fel a településeket, de később szinte minden falut újjá építettek. [[1550]] körül kezdett terjedni a [[reformáció]], a helyiek igen korán felvették az új vallást, [[Kálvinizmus|református]]sá vált a lakosság nagy része. [[Gyula (település)|Gyula]] eleste után [[1566]]-ban a Sárrét déli fele török uralom alá került, [[1660]]-ig [[Nagyvárad|Várad]] elestéig [[Szeghalom]]nál volt a határ a [[Oszmán Birodalom|Török Birodalom]] és [[Erdély]] között. Ez azzal is járt, hogy a falvakat állandóan pusztították, némelyik többször is elnéptelenedett. Várad [[1692]], és Gyula [[1695]]-ben történt visszafoglalása után, a falvak fokozatosan benépesültek, de számuk alaposan megfogyatkozott.

 

 

Jelentős ipara nem alakult ki, ezt egyébként a szinte járhatatlan utak is akadályozták, a vízrendezés után (1886-88) viszont beindult a vasútépítés. A lakosság egy része itt talált magának megélhetést, egy másik jelentős résznek viszont lehetőséget biztosított, hogy távolabbi helyekre vándoroljanak, az akkoriban létesült ipari központokba.