Magas oldalfala, egy fedélzete és egy tatfelépítménye volt.
'''Korai típus:''' (13–15. század) kicsi, de erős, kb. 20 brt vízkiszorítású hajó, két-három [[árbocárbóc]]án általában [[latinvitorla|latinvitorlái]], vagy vegyes (két négyszögletű és egy latin) vitorlái voltak. Legénysége 20 főből állt. Ez teljesen megfelelt eredeti funkciójának: a 13. században az első karavellák part menti halászhajók voltak. Később ilyen, úgynevezett ''latin karavellákon'' jutottak el a portugál hajósok Nyugat-Afrika partjai mentén az [[Aranypart (brit gyarmat)|Aranypartig]], sőt, valamivel még azon túl is. Az egyszerű hajónak számos előnyös tulajdonsága volt, köztük a legfontosabb az, hogy szél ellen is tudott vitorlázni.<ref>Francois Place: Hajósok könyve, Elektra Kiadóház, 2000</ref>
A '''kései típus''' hossza jellemzően 20–25 m közötti, szélessége 6–7 m, vízkiszorítása 200–400 brt. Ez az ún. „keresztvitorlás karavella” az orr[[árbocárbóc]] alatt is [[keresztvitorla|keresztvitorlát]] kapott, és az árbockosárárbóckosár, vagyis a kas fölött kasvitorlával gazdagodott. A hátsó árbocánárbócán maradt a latinvitorla. A vízkiszorítással az árbocokárbócok száma is nőtt: a végén már négyárbocosnégyárbócos karavellákat is építettek. A keresztvitorlás karavella tengerjáró képessége korában kiemelkedően jó volt; egyike volt az első olyan hajótípusoknak, amelyeken lehetett élesen szél felé vitorlázni.
Ilyen hajókon indult expedícióira egyebek közt [[Kolumbusz Kristóf]] (három hajójából a [[Niña (hajó)|Niña]] és a [[Pinta (hajó)|Pinta]] volt karavella, a [[Santa Maria (hajó)|Santa Maria]] [[karakk]]) és [[Vasco da Gama]] is.
