„Elefántcsont” változatai közötti eltérés

Az ''indiai elefántcsont'' manapság egyre ritkább, mivel az [[indiai elefánt]] vad állapotban meglehetősen ritka, fogságban pedig nem szaporodik. Mivel az [[ázsia]]i elefántcsont-szükséglet igen nagy volt, és Indiában a saját használatra elegendő mennyiséget sem tudták megtermelni, Kelet-Afrikából [[import]]áltak elefántcsontot.

Azokat az agyarakat, amelyeket a [[bennszülött]]ek ellenségeik elől rejtettek el barlangjaikban, ''ásott elefántcsontnak'' nevezzük. Ásott elefántcsontot azonban nem csak [[Afrika|Afrikában]] találhatunk, hanem akár [[Szibéria|Szibériában]], a [[Léna (folyó)|Léna]] folyó mentén is. Az itt talált csonthalmokból kiderül, hogy az elefáncsontelefántcsont már az ősidőkben is keresett cikk volt, azonban az [[ősember]] nem az elefánt, hanem a [[masztodon]] és a [[mamut]] agyarát hasznosította. Ezeknek az agyaroknak a tömege 65–75 kg közé tehető, tehát jóval súlyosabb a mai daraboknál. Azonban ez kevésbé tudták hasznosítani, mivel ezeknek az agyaroknak csupán a harmada jó minőségű. A [[narvál]] agyara is felhasználható „elefántcsontként”. Az állat szarvát a [[középkor]]ban varázsszerek alapanyagaként hasznosították, mivel az [[egyszarvú]] (unikornis) szarvának hitték, és igen nagy varázserőt tulajdonítottak neki. Ez az agyar keményebb és fényesebb az elefántcsontnál.

Az elenfántcsontelefántcsont már régen is igen nagy népszerűségnek örvendett a szoborkészítők között, mivel tömör, kemény, ámde mégis jól fűrészelhető, faragható, véshető, csiszolható anyagról van szó. [[Egyiptom]]i és [[asszíria]]i [[dombormű]]veken is látható, amint a meghódított [[szerecsen]] népek küldöttei elefántcsonttal próbálják lekenyerezni az uralkodót. [[Izrael]]ben, ahová a [[fönícia]]iak révén jutott el ez a nyersanyag, falak és bútorok kirakására hasznosították.