Az [[1378]]-ban kitört háború Velence fennállásának egyik legfontosabb háborúja volt, amely a köztársaság történelmében fordulóponthoz vezetett. A [[14. század]] utolsó jeletősjelentős eseménye tulajdonképpen magába foglalta az egész század ellenségeskedéseit. A chioggiai háborút a Serenissima legnagyobb ellenfelei indították, azzal a nem titkolt céllal, hogy örökre eltöröljék Velencét [[Európa]] térképéről. [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]], magyar király a [[Dalmácia|dalmát]] uralom megszilárdítása érdekében, és [[Adriai-tenger|adriai]] hegemóniája érdekében akart háborút indítani Velence ellen. [[1378]]. [[február 16.|február 16-án]] Magyarország szövetséget kötött [[Genova|Genovával]], amely a [[Dardanellák]] feletti uralmat biztosító ''Tenedosz-sziget'' velencei birtokát akarta megkaparintani, és végre eldönteni a kereskedelmi elsőbbséget a levantei területeken. [[március 23.|március 23-án]] [[Padova]] is szövetségre lépett Lajos országával, hiszen Carrarát bosszú vezérelte az alig öt évvel azelőtt elszenvedett vereségért. [[Aquileia]] pedig már több mint két éve szövetségben volt a magyar uralkodóval, hiszen a [[pátriárka]] az [[Isztria]] feletti uralmat akarta megszerezni. Velence mindössze [[Milánó]] urát, Bernabo Viscontit sikerült szövetségesül megnyernie.
A háború első felvonása a [[Tirrén-tenger]]en zajlott le. A genovai és velencei flotta első ütközete a viharos tengeren a Serenissima győzelmével végződött. A velencei hajóhad tengernagya ''Vettore Pisani'' volt, helyettese pedig ''Carlo Zeno''. A dicső győzelem után Pisani az itáliai vizek felügyelője lett, míg Zeno a másik fontos vízi hadszíntérre, a [[Görögország|görög]] szigetvilágba hajózott a flotta egy részével.
