„Stratovarius” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
koncertalbum egybe
szólóalbum egybe
51. sor:
[[Fájl:Stratovarius at Tuska 2007.jpg|300px|thumb|right|Stratovarius, Tuska Metal Fesztivál 2007]]
 
Az év végén Finnországba hazatérve a tagok úgy döntöttek, hogy határozatlan időre pihenni mennek. A "szünet" ellenére [[2001]]-ben kiadták az '''Intermission''' című albumot. A lemez 15 számot tartalmazott, és gyakorlatilag a korábbi albumokon szereplő bónusz dalok gyűjteménye volt. Mindösszesen csak 5 új számmal találkozhatunk rajta. A "pihenő" továbbá lehetőséget adott Timo Tolkki és Timo Kotipelto számára egy-egy szóló albumszólóalbum elkészítésére. Előbbi '''Hymn to Life''' címmel jelentette meg saját lemezét [[2002]]-ben, utóbbi pedig megalapította szólózenekarát [[Kotipelto]] néven, amellyel első albumát '''Waiting For The Dawn''' címmel szintén 2002-ben adta ki.
 
Az év második felében aztán ismét összeállt a zenekar, és elhatározták, hogy a következő évre egy minden eddiginél hosszabb albumot fognak készíteni. A terv kezdetben az volt, hogy egy dupla lemezes anyagot fognak piacra dobni, ám a kiadó pénzügyi okokra hivatkozva arra kérte az együttest, hogy keressenek más megoldást. Végül úgy döntöttek hogy az egy nagy egészet képező albumot két kisebbre osztják fel, melyeket két külön időpontban adnak majd ki. Így lett tehát az eredetileg '''Elements''' néven megjelenő lemezből '''Elements Part I''' és '''Elements Part II'''. Az "első rész" [[2003]]. január 27-én jelent meg, és olyan – azóta slágerekké vált – számokat tartalmazott, mint az ''Eagleheart'', és a ''Stratofortress''. Az album tempója és hangzásvilága tekintetében leginkább az Infinite-hez hasonlítható, sok rajongó szerint egyes számoknak pontos "megfelelőik" vannak a korábbi albumon. Ezek után óriási fordulatot figyelhetünk meg az Elements Part II lemezen, amely ugyanezen év október 27-én jelent meg. Itt a számok legnagyobb része lassú, monoton, és még a korábbiakhoz képest is óriási szerepet kap a kórus. Továbbá elmondható mindkét albumról, hogy Kotipelto hangja is soha nem hallott magasságokban "szárnyal" – olyannyira, hogy saját elmondása szerint az néha már kellemetlen is volt a számára.