„Román–magyar irodalmi kapcsolatok” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎1989 után: Helikon (WP:BÜ), replaced: [[Helikon (folyóirat, 1990)| → [[Helikon (folyóirat, 1990–)|
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎1918 után: Napkelet (WP:BÜ), replaced: [[Napkelet (romániai magyar folyóirat)| → [[Napkelet (folyóirat, 1920–1922)|
23. sor:
Az [[1940-es évek]] első felében különösen [[Tamás Lajos]] (''A román műveltség magyar gyökerei.'' Budapest, 1941) és [[Gáldi László]] tanulmányai vágnak a témakörbe. Gáldi a ''Magyar-román szellemi kapcsolatokról'' (Budapest, 1942) jelentet meg dolgozatot, majd Kolozsvár szerepét vizsgálja a magyar-román művelődési kapcsolatokban (Hitel, 1942/9); kiadja [[Samuil Micu-Klein]] 1801-es ''Dictionarium Valachico-Latinum'' c. kéziratos szótárát ([[1944]]); végül a [[Deér József]]fel együtt szerkesztett ''Magyarok és románok'' (Budapest, 1943-44) c. szintézis második kötetében [[Ioan Barac]]tól kezdve [[Octavian Goga|Octavian Gogáig]] terjedően veszi számba az érintkezéseket és kölcsönhatásokat.
 
Az [[1920-as évek]]ben induló erdélyi magyar és román folyóiratok többsége figyelemmel követi és támogatja az irodalmi kapcsolatok kialakulását, az együttélés pozitív megnyilvánulásait. A kolozsvári [[Napkelet (romániaifolyóirat, magyar folyóirat1920–1922)|Napkelet]] és a ''Gândirea'' (1921-22) ilyen irányú cikkei után különösen a [[nagyvárad]]i ''Cele trei Crişuri'' (1920-44) kezdeményezései jelentősek. A főszerkesztő, [[George Bacaloglu]] vezetésével működő Hármas-Körös Művelődési Egyesület egyik fő célkitűzése volt a kapcsolatok ápolása. A folyóirat 1922-ben körkérdést intézett számos értelmiségihez arról, hogy lehetséges-e az őszinte közeledés románok és magyarok között. Elsőként [[Benedek Elek (író)|Benedek Elek]], majd még hat magyar író és politikus válaszát közlik. E folyóirat támogatásával indult George Bacaloglu igazgatása alatt a George A. Petre, [[Keresztury Sándor]], valamint [[Salamon László (költő)|Salamon László]] szerkesztette kétnyelvű [[Auróra (folyóirat, 1922–1923)|Aurora]] (1922-23) c. folyóirat, amely a klasszikus értékek kölcsönös megismertetését, fordítások közlését tűzte ki céljául. Még egy Aurora nevű román-magyar írói egyesület létesítését is tervezték, melynek elnökéül Benedek Eleket kérték fel.
 
[[Kolozsvár]]t 1923-ban ''Culisele – A kulissza'' címmel indult [[Leonard Paukerow]] és [[Kádár Imre (író)|Kádár Imre]] szerkesztésében rövid életű kétnyelvű [[Színházművészet|színházi lap]]. Miután a Dacoromaniában (1921-48) a kolozsvári román egyetem körül csoportosuló tudósok számos magyar vonatkozású dolgozatot közöltek, épp az egyetem első rektorának, Sextil Puşcariunak a kezdeményezésére, a kölcsönös megismerés, a szellemi kapcsolatok kialakulásának elősegítésére 1924-ben megindult a négynyelvű (román-magyar-német-francia) ''[[Cultura (folyóirat)|Cultura]]'' c. folyóirat, amelynek magyar anyagát nagy körültekintéssel [[Kristóf György]] szerkesztette. A román-magyar együttélés társadalmi-szociálpolitikai vonatkozásait az 1924-ben megindult ''Societatea de Mâine'' és [[Aradi Viktor]] lapja, ''A Jövő Társadalma'' (1925-30) tükrözte. 1926-ban [[Temesvár]]t létesült egy román-magyar-német nyelvű ''Banatul'' c. folyóirat, mely a bánsági együttélést akarta bemutatni.