„Franz Conrad von Hötzendorf” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
||
72. sor:
[[1915]] szeptemberében a központi hatalmak sikeres [[Gorlicei áttörés|Gorlice-Tarnów-i áttörése]], amelyet Conrad stratégiai tervei szerint, a németekkel közösen hajtottak végre, az orosz front teljes összeomlását hozta. Egyes kutatók szerint ez a katonai győzelem hosszabb távon – más tényezők mellett – jelentősen hozzájárult a cárizmus rendszerének [[1917]]-es összeomlásához. A Conrad tervei alapján ténykedő császári és királyi haderőnek, a német csapatok segítségével [[1915]] végére sikerült [[Galícia|Galíciát]] visszafoglalni, az [[Olaszország|olasz]] frontot stabilizálni, Szerbiát, Montenegrót megszállni. Ugyancsak német segítséggel sikerült az [[1916]]-ban a Monarchia ellen háborúba lépő [[Románia|Romániát]] legyőzni, és teljes területét elfoglalni. A támogatás fejében azonban a Monarchia hadseregének vezetése fokozatosan elveszítette önállóságát és a német vezérkar irányítása alá került.
Az Isonzó-hadsereg [[1916]]-
[[1917]]. [[március 1.|március 1-jén]] a császár leváltotta őt a vezérkari főnöki tisztségről, bár kitüntette a [[Katonai Mária Terézia-rend]] Nagykeresztjével. Utódja [[Arthur Arz von Straussenburg|Arz Artúr]] báró, gyalogsági tábornok lett, aki [[1916]]-ban az I. hadsereg parancsnokaként [[Erdély]] sikeres védelmét irányította a betörő [[Románia|románokkal]] szemben. Conrad tábornagy átvette a délnyugati front parancsnokságát, és az olaszok ellen harcoló [[tirol]]i hadseregcsoportot ''(Heeresgruppe)'' irányította [[1918]] nyaráig. [[1918]]-ban [[gróf]]i rangra emelték, és a császári testőrség parancsnokává nevezték ki. De ez már katonai karrierjének végét jelentette. [[1918]] júliusában lemondott tisztségéről.
| |||