|
== Története ==
1387-ben [[Aranyosmeggyes|Aranyos]], 1545-ben [[Hadad (település)|Hadad]], 1553-ban [[Kővár vára|Kővár várához]], 1564-ben ismét Hadadhoz tartozott. 1423-tól százötven évig a [[Kusalyi Jakcs család]] birtokolta. A [[16. század|16]]–[[17. század]]ban [[mezőváros]], vásáros hely volt [[Közép-Szolnok vármegye|Közép-Szolnok vármegyében]]. Részt vett a só úsztatásában a [[Szamos]]on. 1570-ben [[jobbágy]] lakói 22 kapu után adóztak. Az erdélyi országgyűlés 1571-ben [[harmincadvám]]szedő hellyé nyilvánította. [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] Hadad várával és tizenhat faluval együtt 1584-banben [[Wesselényi Ferenc (kincstárnok)|Wesselényi Ferencnek]] adományozta, hűsége jutalmaként. Ettől kezdve a [[Wesselényi család]] uradalmi székhelye volt. A [[Tatárok|tatár]] csapatok 1658-ban elpusztították. 1703-ban megerősítették hetivásár tartására szóló kiváltságát.<ref>Illéssy János: ''Vásárszabadalmak jegyzéke.'' Budapest, 1900</ref> 1705. november 11-én a [[Zsibói csata|zsibói csatában]] a település mellett szenvedett vereséget a [[II. Rákóczi Ferenc]] által vezetett [[Kurucok|kuruc]] sereg [[Ludwig von Herbeville]] tábornagy, császári főparancsnok hadaitól. A [[Jean Rabutin|Rabutin]] parancsnoksága alatt álló szerb határőrök ezután felégették. A csata emlékére a Szamos jobb partján emelkedő, piramis alakú hegy a ''Rákóczi-hegy'' nevet viseli.
A 18. század folyamán egy nagyobb, román népességű vidék egyetlen magyar, [[Kálvinizmus|református]] lakosságú települése, uradalmi székhely, vásáros hely, a század második felétől járásközpont volt. 1715-ben 24 adózó háztartásából 22 volt református magyar és két román, 1720-ban mind a 28 háztartása magyar. 1733-ban 14 [[Román görög katolikus egyház|görög katolikus]] román családját is összeírták. Református egyháza 1781-ben ötszáz főből állt, míg 1785-banben összesen 730 fő lakta – részben [[zsellér]], részben jobbágy jogállású és kevés nemes. Híres ménesét a [[Wesselényi István (1708–1757)|„gonosz” Wesselényi István]] alapította a 18. század közepén. [[Wesselényi Miklós (politikus, 1750–1809)|Id. Wesselényi Miklós]], a „zsibói bölény” továbbfejlesztette a ménest, lovardát építtetett és népiskolát tartott fenn, de a gazdálkodást elhanyagolta, jobbágyai [[Robot (feudalizmus)|robotját]] vadászatokra pazarolta el. 1798 és 1808 között nyolcszor látta hosszabb időre vendégül a [[A kolozsvári magyar színjátszás története|kolozsvári magyar színtársulatot]]. 1816-ban az akkorra 350 darabosra szaporodott ménest [[szőrféreg]] támadta meg, és az [[arab telivér]]ek kipusztultak. 1817-ben került Zsibóra [[Kelemen Benő|Kelemen Benjámin]] gazdatiszt, aki az ifjabb [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]] támogatásával és megküzdve az özvegy Cserey Heléna konzervativizmusával bevezette a [[vetésforgó]]t, meghonosította a lucerna, a lóhere, a burgonya és a repce termesztését, gyümölcsfákat (almát, körtét, cseresznyét, meggyet, ringlót) ültetett, új juhmosási eljárást vezetett be és rendezte a falvak határát. A korábban néhány száz állatot számláló juhászat az 1840-es évek elejére tízezresre gyarapodott. Iparszerűvé fejlesztette a selyemszál és a [[Kálium-karbonát|hamuzsír]] előállítását. 1831-ben a [[tized]]ből alapítványt hozott létre az éhínség megelőzésére. Gyakornokokat képzett – Zsibó az 1830-as–40-es években a mezőgazdasági oktatás erdélyi központjának számított. 1840-ben először hozott Erdélybe [[cséplőgép]]et. A 19. század első felében újabb tizenegy környékbeli falu került a zsibói Wesselényi-uradalomhoz. Wesselényi mindeközben az uradalom valamennyi falujában iskolát alapított, néhány helyen pedig, így Zsibón is, óvodát. Egy 1842-es tájékoztatás szerint „Leghiresebb vásáros helység a Szilágyba, országos vásárain a legszebb szarvas marha és igen sok ló találtatik. Itt veszik a legcsinosabb kinézésü tulkokat. Nyári vásárkor sajt, gyapju feles mennyiségben árultatik népes piacczán.”<ref>Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). ''Ethnographia'' 1979, 514. o.</ref>
Lakói 1848 szeptemberében követeket küldtek [[Naszód]]ra, ahol „pazsurás” menlevelet kértek és kaptak [[Karl von Urban|Urbantól]]. Októberben a forradalmi hatóságok [[Szilágycseh]] helyett tévedésből Zsibóra küldtek egy hóhért. A zsibóiak akasztásoktól félve felverték a környéket, megverték az Urbán menlevelét lázítónak és ámítónak nevező református lelkészt, majd a hóhért és a lelkészt megkötözve Naszódra küldték. November elején a [[Décsey László]] vezette [[1848–1849-es honvédsereg|honvédek]] és [[Nemzetőrség|nemzetőrök]] megverték az itt gyülekező felkelőket. December 19-én [[Kemény Farkas]] és [[Czetz János]] csapatai Zsibó mellett megfutamították a Binder vezette császári sereget. 1849. augusztus 13-án itt gyülekezett [[Kazinczy Lajos]] nyolc- és [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]] háromezer embere. 24-én haditanácsot tartottak a Wesselényi-kastélyban. Kazinczy itt felolvasta [[Görgey Artúr]] fegyverletételt elrendelő levelét. Többen a harc folytatása mellett szálltak síkra és elhagyták a termet. Másnap, 25-én Kazinczy tábora letette a fegyvert [[Magnus Johann von Grotenhjelm|Grotenhjelm]] tábornok előtt. Több magyar tiszt öngyilkosságot követett el.
|
