„Bolgárszeg” változatai közötti eltérés

* Kereskedelem. A legtöbb kis és közepes bolgárszegi kereskedő abból élt, hogy a dél-erdélyi kisipar áruit terjesztette [[Havasalföld]]ön és [[Moldva|Moldvában]]. E tevékenység virágkorát a [[19. század]] első kétharmada jelentette. Szerepükre jellemző, hogy a havasalföldiek az erdélyieket néha a brassóiakkal azonosították, külön szavuk alakult ki a brassóiak által árult termékekre, és a [[román nyelv]] ''brașoavă'' ('lódítás') szava is a portékáikat feldicsérő brassói árusokra utal. Erdélybe többek közt halat, bort, fűszereket, déligyümölcsöket, kávét, [[Sárga cserszömörce|cserszömörcét]], [[festő buzér]]t importáltak. Saját [[céh]]et hoztak létre a halkereskedők, akik a [[Duna|Dunáról]] vagy [[Odessza|Odesszából]] szállították a szárított halat, a tehetősebb román családok böjti eledelét. Bolgárszegi románok elméletileg nem lehettek tagjai a [[Görög templom (Brassó)|brassói Görög Kompániának]]. Ez mégis gyakran megtörtént – pl. beházasodás útján –, de az illető attól kezdve már görögnek számított (a Kompániából [[1783]]-ban kizárt kereskedők többsége Bolgárszegen élt). [[1827]]-ben azonban kilencven bolgárszegi kereskedő kérvényt adott be a [[Gubernium]]hoz önálló kereskedőtársaság létrehozására és [[1830]]-benban, ugyan az intézkedést szándékosan lassító hivatalok engedélye nélkül, de meg is alapították az ún. Levantei Grémiumot. A [[19. század]] első felében a néhány brassói szász és a „görög” nagykereskedő forgalma messze elmaradt a részben havasalföldi származású bolgárszegi román dinasztiáké mögött. Ők tartották kezükben a havasalföldi gabona, a [[macedónia]]i [[gyapot]], a gyapjú, a szarvasmarha és a bőráruk nagykereskedelmét. Az [[1850-es évek]]ben, a dunai fejedelemségeknek a világgazdaságba való intenzív bekapcsolódása miatt a brassói nagykereskedelem válságba jutott, és az [[1870-es évek]]re már nyoma sem maradt korábbi szerepének.