„Karvaly (madár)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
képaláírás pontosítása, nyelvtani jav., form, link
28. sor:
| binomial_authority = [[Carl von Linné|Linnaeus]], 1758
| range_map = Accnis Area Map.PNG
| range_map_caption = AzA karvaly elterjedési területe. <br />zöld = egész évben jelen van, piros = költő faj, kék = telelőterület
| wikispecies = Accipiter nisus
| wikicommonscat = Accipiter nisus
}}
 
A '''karvaly''' ''(Accipiter nisus)'' a [[madarak]] osztályának a [[vágómadár-alakúak]] ''(Accipitriformes)'' [[rend (rendszertan)|rendjébe]], ezen belül a [[vágómadárfélék]] ''(Accipitridae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[faj]]. A felnőtt hím karvalyok testének felső része kékesszürke színű, és testük alsó része keresztben narancssárgás vonalakkal díszített. A nőstények és a fiókák barna színezetű felső résszel és barna színezetű alsó testtájjal rendelkeznek. A nőstények több, mint 25 százalékkal nagyobbak a hímeknél, amely az egyik legnagyobb különbség a nemek közt a madarakat tekintve. Habár e ragadozó főleg az erdei madarak elejtésének specialistája, mégis előfordul elterjedési területének szinte valamennyi élőhelyén, ahol kerti madarakra is vadászik a lakott területeken. A hímek legfőképpen kisebb madarakat zsákmányolnak, mint például [[Cinegefélék|cinegéket]], [[Pintyfélék|pintyféléket]] és [[Verébfélék|verebeket]], míg a nőstények elsősorban [[rigófélék|rigóféléket]] és [[Seregély|seregélyeket]] ejtenek el, de képesek megölni akár 500 gramm tömegű, vagy annál nagyobb prédát is.
 
A karvalyok megtalálhatóak szinte az [[Óvilág]] egész mérsékelt égövi és szubtrópusi területein. Azon egyedek, amelyek az északabbi vidékeken élnek, azok költözőmadarak, míg az enyhébb déli területeken csak kisebb vonulásokat végeznek a karvalyok, vagy ahol az időjárás engedi, ott egész évben ugyanazon a vidéken vadásznak. A karvalyok bármilyen erdőségben képesek fészket rakni, amely fészkeket fákra építik gallyakból és kisebb ágakból. és aA fészek átmérője a 60 centimétert is meghaladhatja. Négy, vagy öt halványkék, barna pettyekkel díszített tojást rak a tojó és a költés sikere azon múlik, hogy a nősténynek sikerül-e megtartania testsúlyát, mialatt a hím látja el élelemmel a költés során. A fiókák 33 nappal később kelnek ki és további 24-28 nap múlva már ki is repülnek.
A fiókák túlélési valószínűsége 34 százalék az első évben és mintegy 69 százaléka a túlélőknek éli meg a második életévet is. A halálozási arány a fiatal hím egyedeknél nagyobb, mint a fiatal nőstényeknél. A karvalyok átlagosan négy évet élnek. Ez a madárfaj manapság az egyik legelterjedtebb ragadozó madár Európában, bár populációjukat megviselte a [[második világháború]] időszaka. Az organoklorin tartalmú rovarölőszerek, amelyekkel a magvakat kezelték vetés előtt, feldúsultak az európai állományban és olyan mértéket értek el, amely képes volt végezni a kevésbé ellenálló egyedekkel, valamint vékonyabbá és törékenyebbé tette a lerakott tojások héját, amelyek ezáltal eltörtek a tojó alatt. A populáció azonban kezd helyrejönni, mióta betiltották a hasonló szereket és manapság viszonylag elterjedtté vált e faj, amely nem veszélyeztetett státuszt kapott a [[Bird Life International]] nemzetközi madárvédő szervezettől. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 &nbsp;000 Ft.
 
A karvalyok vadászati szokásai állandó összetűzések kereszttüzébe állítják az emberekkel évszázadok óta, mivel a [[Postagalamb|postagalambokat]] tartók állítása szerint a karvalyok felelősek a galambok nagy számú halálozásáért. Hasonló módon a karvalyokat teszik felelőssé egyesek, amiért az [[Verébalakúak|énekesmadarak]] száma megritkult az utóbbi időben; jóllehet a tudományos kutatásoknak nem sikerült egyik esetben sem kimutatni az összefüggést. Tanulmányok bizonyították, hogy a karvalyok csak kevesebb, mint egy százalékáért felelősek a postagalambok pusztulásának. A [[Solymászat|solymászok]] már a tizenhatodik[[16. századtólszázad]]tól kezdve használják a karvalyokat, bár azok kifejezetten nehezen tanulnak, ugyanakkor nagyra becsülik bátorságáért. E madárfaj kiemelt szerepet kap a német pogány mitológiában és [[William Shakespeare]], [[Alfred Tennyson]] és [[Ted Hughes]] is említést tesz róla több művében.
 
=== Rendszertani besorolása ===