„Karvaly (madár)” változatai közötti eltérés

*''A. n. nisus'', a névadó faj, mely Linné 1758-as művében is szerepel.<ref name=hbw158/> Elterjedési területe Európától kezdve egészen [[Szibéria|Nyugat-Szibériáig]] és[[Irán| Iránig]] tart, északabbi populációi telente a [[Földközi-tenger]] medencéjébe, [[Észak-Afrika|Észak-Afrikába]], az [[Arab-félsziget|Arab-félszigetre]] és [[Pakisztán|Pakisztánba]] vándorolnak.<ref name=hbw158/>

*''A. n. nisosimilis'', melyet 1833-ban fedezett fel [[Samuel Tickell]]. Élőhelye Közép- és Kelet-Szibériától egészen [[Kamcsatka|Kamcsatkáig]] és [[Japán]]ig terjed, valamint [[Kína]] északi és déli részein honos.<ref name=Karasyov/> Ezen alfaj teljesen vándormadár, a telet [[Pakisztán]]ban, kelet felé Indiában és [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiában]], Dél-Kínától a [[Koreai-félsziget|Koreai-félszigetig]], és Japánban tölti, míg néhány egyed [[Afrika|Afrikában]]. Nagyon hasonló a névadó fajhoz, ám nagyobb méretű madárfaj.

*''A. n. wolterstorffi'', melyet [[Otto Kleinschmidt]] fedezett fel 1900-ban. E madárfaj [[Korzika|Korzikán]] és [[Szardínia (sziget)|Szardínián]] őshonos. A karvalyok közül e madárfaj a legkisebb testtömegű.<ref name=baker/> Sötétebb és jóval élénkebb alsó csíkozású.

*''A. n. granti'', melyet [[Richard Bowdler Sharpe]] fedezett fel 1890-ben.<ref name=hbw158/> [[Madeira|Madeirán]] és a [[Kanári-szigetek|Kanári-szigeteken]] él. Kicsi és sötét színű.<ref name=gensbol/>

 

== Jellemzése ==

[[Fájl:Accipiter nisus -in flight-8-4c.jpg|bélyegkép|265px|jobbra|Repülés közben, alulnézetből. Jól kivehetőek a keresztben futó csíkozások testének alsó részén]]

 

A felnőtt hím egyedek 29-34 cm hosszúak és szárnyfesztávolságuk 59-64 cm. A hímek súlya 110 és 190 gramm között változik A hím testének felső részei palaszürkék, mely időnként inkább kékes színezetű, míg alsó részük barnásvörös csíkozású, mely távolról akár narancssárgának is tűnhet, íriszük narancssárgás-sárgás, vagy vöröses narancssárga.<ref name=bto/> A nőstények jóval nagyobbak. Testhosszuk 35-41 cm, szárnyfesztávolságuk 67-80 cm, míg testsúlyuk 185-342 gramm között váltakozik.<ref name=hbw158/> A nőstény testének felső része sötétbarna, vagy szürkésbarna, és alsó fele keresztben barna csíkozású és világos sárga, vagy narancs színű írisze van. A fiatalok barna felső résszel és rozsdabarna vonalakkal rendelkeznek alul, vagy barna pöttyösek, míg íriszük halványsárga színű és nyakukon sötét csíkok futnak a középső csík kivételével.<ref name=pcr/>

A karvalyok testszíne remek példája a rejtő színeknek, amely segít megtörni a madár sziluettjét. Az álcázó színek jellemzőek a ragadozó madarakra és más olyan állatokra, amelyek gyorsan mozogva ejtik el prédájukat. A keresztben való csíkozottság, amely a felnőtt karvalyoknál megfigyelhető, jellemző rejtő mintázat olyan ragadozó madárfajoknál, melyek főleg erdős területeken vadásznak. A hím kékes színezetű tollazata más ragadozó madaraknál is megjelenik, mint például a [[vándorsólyom]], a [[kis sólyom]], vagy egyéb ''Accipiter'' családba tartozó fajok.<ref name=newton28/>

[[Fájl:Buffwood 4171.JPG|bélyegkép|265px|jobbra|A lombhullató erdőségek a karvalyok jellegzetes fészkelőhelyei]]

 

Az Európa és Ázsia északabbi vidékein élő karvalyok télire délebbre vándorolnak többek közt Indiába, néhányan közülük Észak-Afrikába, vagy akár az egyenlítő vidékére is. Az enyhébb, délebbi vidékeken élők ezzel szemben egész évben ugyanazon a vidéken vadásznak.<ref name=forsman/> A fiatalok korábban kezdik a felnőtteknél a vándorlást és köztük is a fiatal nőstények kezdik el korábban a költözést. A [[Heligoland]]on gyűrűzött madarak adatainak elemzése azt mutatja, hogy a hímek távolabbra vándorolnak és jóval gyakrabban teszik meg ezt az utat, mint azok a nőstények, amelyeket [[Kalinyingrád]]ban gyűrűztek meg. Az átlagos távolság a hímeknél 1328 km volt, míg a nőstényeknél csak 927 km.<ref name=bwpi/>

Egy skót tanulmány úgy találta, hogy azok a madarak, amelyeket meggyűrűztek és kiváló vadászterületeken engedtek szabadon, azok sokkal nagyobb eséllyel maradtak életben, mint azon példányok, amelyeket átlagos vadászterületeken engedtek el.<ref name=Newton2000/>

 

== Táplálkozása ==

A karvaly lesben áll rejtekhelyén, míg közel nem jön egy madár, majd ezután elhagyja búvóhelyét és alacsonyan szállva, gyors ütemben kirepül. Az üldözés végén a zsákmányt alulról támadja, fejjel lefelé rámarkol a prédára és lerántja, majd lábon követi a növényzet között.

 

Vadászat közben e madárfaj 2-3 kilométert repül naponta.<ref name=bwpi/> A fák koronája fölé csak akkor emelkedik, ha körül akar nézni, vagy messzebbre indul. Norvégia egyik erdős területén végzett kutatás úgy találta, hogy a karvalyok vadászterülete mintegy 9,2 négyzetkilométert tesz ki a hímek esetében, míg a nőstények 12,3 négyzetkilométeres területen vadásznak, amely nagyobb, mint amit egy brit kutatás állapított meg a Nagy-Britanniában élő karvalyokról.<ref name=norway/> Ennek oka valószínűleg az, hogy a nagyobb zsákmányállat-sűrűséggel rendelkező területeken kisebb vadászterület is képes eltartani az egyedeket. Egy tanulmány azt vizsgálta meg, hogy egy 1990-ben kitelepített karvalypár hogyan befolyásolja a kék cinegék létszámát. Úgy találták, hogy a felnőtt kék cinegék túlélési aránya 0,485-ről 0,376-ra esett vissza, miközben ugyanez az arány nem változott a szomszédos területeken. A tenyészpopuláció létszáma nem változott, viszont kevesebb olyan egyed volt, amelyik nem költött.<ref name=gbb/> Az erdőkben a fiatal széncinegék halálozásának egy harmadáért a karvalyok felelősek. A két figyelmeztető hangjelzés, amint a széncinegékre rátör egy ragadozó és amelyet aközben is hallatnak, miközben menekülnek a ragadozó elől, ugyanakkor a cinegék csak akkor hallatják ezt a vészjelzést, mikor a karvalyok már túl közel vannak hozzájuk.<ref name=Klump1986/> Egy Sussexben végzett kutatás azt találta, hogy a karvalyok leginkább akkor vadásztak a [[Fogoly (madárfaj)|foglyokra]], amikor azok mennyisége alacsonyabb volt.<ref name=basc/> Egy Skóciában végzett kutatás szerint a karvalyok nem választják a [[piroslábú cankó|piroslábú cankót]] zsákmányállatnak, mert e gázlómadarak mérete és kondíciója jobb annál, mint amit még képesek lennének a rajtaütésszerű támadásaikkal leküzdeni.<ref name=Whitfield1999/>

Egy másik tanulmány úgy találta, hogy a zsákmányállattá válás veszélye mintegy 25-szörösére emelkedett azon a héják és karvalyok által fogyasztott zsákmányállatok esetében, melyek fertőzöttek voltak a ''Leucocytozoon'' nevű élősködővel és azon madarak is tizenhatszor nagyobb eséllyel váltak prédává, melyek madármaláriával voltak megfertőződve.<ref name=vetscite/>

 

== Szaporodása ==

A karvalyok kiterjedt, idősebb erdőségekben szeretnek fészket rakni, akár fenyvesekben, vagy kevert faállományú erdőkben is, főleg olyan erdőket részesítenek előnyben, amelyek se nem túl nyitottak, se nem túl sűrűek, ezáltal biztosítják a karvalyok számára a repülési útvonalakat. A fészkek az ágak elágazásaiban találhatóak, gyakran a törzshöz közel, ott, ahol két vagy három ág kiindulópontja található. A fészek gyakran magasabb bokrokon helyezkedik el. Amennyiben a környéken állnak [[Fenyőfélék|fenyőfák]], akkor inkább azokat részesítik előnyben fészekrakás céljából. A karvalyok évente új fészket raknak, általában az előző évi fészek közelében és időnként régi galambfészkeket, vagy dzsungelvarjak elhagyott fészkeit használják alapként.<ref name=hbk/> A fészeképítés jelentős részét a hímek végzik. A gallyakból lazán összerakott fészek átmérője átlagosan 60 centiméter, míg magassága meghaladhatja a 60 centimétert is. Mikor a tojó megtojta a [[Tojás (biológia)|tojásokat]] akkor kisebb gallydarabokat és fakérget helyeznek el a fészekben.<ref name=bwpi/>

 

A karvalyok egy-három éves korban válnak [[Nemi érettség|ivaréretté]].<ref name=hbw158/> A legtöbb karvaly minden költési időszakban ugyanazon a vadászterületen marad, míg vannak olyan egyedek, amelyek akár nyolc évnél is tovább maradhatnak ugyanazon vadászterületen. A párok lecserélődése egyúttal a vadászterület megváltoztatását is jelenti. Az idősebb madarak hajlanak inkább arra, hogy ugyanazon vadászterületen maradjanak, ám a sikertelen párzás gyakran vezet a korábbi vadászterület elhagyásához. Azon madarak, amelyek ugyanazon területen maradnak, nagyobb eséllyel nevelik fel fiókáikat, bár ez az arány nem mutat emelkedést az évek során, azonban azon tojók, melyek elköltöztek, azok jóval sikeresebbek a fiókák felnevelésében, miután vadászterületet váltottak.<ref name=Newton2001/>

== Az emberekkel való kapcsolatuk ==

=== Vegyszerek hatása ===

A Royal Society for the Protection of Birds megvásárolta a Coombes Valley természetvédelmi területet Staffordshire-ben, mivel ez maradt az utolsó olyan hely Közép-Angliában, ahol a karvalyok még költöttek.<ref name=brit/>

Az Egyesült Királyságban az őszi vetésű gabonafélékhez korábban [[cyclodiene]] tartalmú csávázóanyagot használtak egészen 1975-ig, amikor is betiltották a használatát és a vegyi anyagok jelenléte a madárpopulációban csökkenésnek indult.<ref name=walker/> A populáció nagy mértékben kiheverte a csökkenési időszakot és napjainkban egyedszámuk emelkedése figyelhető meg számos helyen, mint például Észak-Európában.<ref name=forsman/> [[Svédország|Svédországban]] az [[1950-es évek]]től kezdve szintén drasztikus mértékben zuhanni kezdett a karvalyok száma, de nyomban emelkedésnek indult, miután a hetvenes években betiltották az [[organoklorin]] tartalmú szereket.<ref name=Widen1997/>

Elhullott madarak testéből vett mintákból kimutatták a Predatory Bird Monitoring Scheme munkatársai, hogy a karvalyokban még mindig kimutathatóak a poliklorinatizált bifenilek, bár kisebb arányban jelentkezett ez a vegyi anyag a 2005-ben elhullott karvalyoknál a 2004-ben kimúltakhoz viszonyítva, de a vegyi anyagok maradványai nem csökkentek jelentős mértékben a 2000-2005 közti időszakban.<ref name=Walker2007/>

 

2009. januárjától áprilisáig a skót kormány döntése értelmében próbaképpen átköltöztettek karvalyokat postagalambok lakóhelyeitől máshová [[Glasgow]], [[Edinburgh]], Kilmarnock, Stirling és Dumfries környékén.<ref name=results/> A teszt 25&nbsp;000 angol fontba került, melyet a 3500 galambtenyésztőt tömörítő Scottish Homing Union támogatott. A kísérletet eredetileg 2008 elején akarták végrehajtani, de elhalasztották, mert a madarak költési időszakára esett volna. A kísérletet többen is bírálták, köztük Dr Ian Bainbridge, a skót kormány ökológiai tanácsadója, a Scottish Natural Heritage,<ref name=snh.org.uk/> és további szervezetek is, beleértve a Royal Society for the Protection of Birds,<ref name=RSPB_Scotland/> és a Scottish Society for Prevention of Cruelty to Animals szervezetek is.

 

=== Solymászat ===