Wikipédia

„Baseball” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
17. sor:
}}
 
A '''baseball''' (ejtsd: „bézból”), magyar fordításafordításban „bázislabda”)'''bázislabda''', egy két csapat által játszott labdajáték. A játék során a ''dobó'' egy ökölnyi méretű labdát hajít a másik csapat játékosa felé, akinek azt egy ütővel kell megütnie. A játék pontozása futásból és a játékterületen található jelzések (bázisok) megérintéséből adódik. Magát a labdát [[baseball-labda|baseball-labdának]] hívják. Az amerikai angolban a baseball-t még ''hardball''nak, azaz „kemény labdának” is nevezik. A játék egyik variánsa ''softball'', ami nagyjából a baseball szabályait követi, de puhább és nagyobb labdával játsszák (innen az elnevezés, ami magyarul „puha labdát” jelent), illetve a labdát is mindig alulról dobják.
 
A baseball az amerikai kontinens és Kelet-Ázsia országaiban népszerű. [[Japán]]ban, a [[Dominikai Köztársaság]]ban, [[Kuba|Kubában]], [[Panama|Panamában]], [[Dél-Korea|Dél-Koreában]] és egyéb országokban is ez a legnépszerűbb sport. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] a baseballt egyenesen nemzeti sportnak kiáltották ki – a [[Major League Baseball]] (MLB) meccseinek látogatottsága nagyobb, mint az összes többi sportágé együttesen. Bár Észak-Amerikában a labdajátékok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek (baseball, [[kosárlabda]] és [[amerikai futball]]), a baseball népszerűsége olyan magas, hogy a „ballgame” ''(labdajáték)'' kifejezést szinte kizárólag a baseballra használják és a „ballpark” ''(labdajáték pályája)'' csakis baseball pálya lehet. Az amerikai [[televízió|tévénézők]] körében azonban az amerikai futball és az [[autóverseny]]ek nagyobb népszerűséget élveznek.
92. sor:
 
=== A védekező csapat ===
A játékmezőn található csapat a védekező csapat. Az a feladatuk, hogy az ütő csapatot megakadályozzák abban, hogy befutással pontot szerezzen. A védekező csapat egyik tagja a ''dobó,'' aki ''dobódomb''-on (''pitcher's mound'') áll, illetve az ''elkapó'' vagy ''elfogó,'' aki a home plate mögött guggol. A csapat hátralévő hét tagja a játékmezőn bárhol elhelyezkedhet, de az általánosan bevált gyakorlat szerint a belső mezőben négy ''belső védő'' (''infielder'') áll, míg a külső mezőn kap helyet a maradék három – ők a ''külső védők'' (''outfielder'').
 
A dobó fő feladata, hogy a labdát a home plate felé dobja úgy, hogy az ütő játékost kiejtse. A dobók emellett a védelemben is részt vesznek az elütött labdák elkapásában vagy a bázisok védésében. Az elkapó fő feladata a labdát elkapni akkor, ha az ütő azt nem találta el. A dobóval és az edzőkkel együttműködve az elkapó dolgozza ki a játék stratégiáját – ő ajánlja, hogy milyen labdát dobjanak és irányítja a többi védő játékos helyét. Emellett az elkapók felelnek a home plate melletti terület védelméért.
98. sor:
A négy belső védő az ''egyes védő'' (''first baseman''), a ''kettes védő'' (''second baseman''), a ''beállós'' (''shortstop'') és a ''hármas védő'' (''third baseman''). Az első és a harmadik bázis védője a saját bázisuk környékén marad. A második bázis védője és a beállós a második bázis két oldalán helyezkedik el, az első és a harmadik bázis felé. Eredetileg a második bázis védője a második bázis mellett szokott maradni, de ez a pozíció megváltozott, amikor rájöttek, hogy célszerűbb négy belső védőt tartani, mint négy külső védőt.
 
Az első bázis védőjének feladata az ütés után az első bázis felé futó játékos kiejtése. Ha az elütött labda földet ér, akkor a többi infielderbelső védő azt neki dobja át, hogy ő még a futó ütő előtt a labdát a bázishoz érinthesse – ekkor a bázisra a játékos már nem futhat be, és kiesik. (Ha az elütött labdát még a levegőben kapják el, akkor az ütő automatikusan kiesik). Szintén az első baseman kapja el az első bázis felé ütött labdákat, de mivel ez a pozíció nem olyan fárasztó, mint a többi, ide szokták a csapat legerősebb ütőjét tenni. A második baseman a második bázistól jobbra helyezkedik el, és így segíti az első basemant. A shortstop felel a második és a harmadik bázis közötti, kritikus fontosságú területért – a jobbkezes ütők labdái ugyanis általában arra repülnek. Ez a legfárasztóbb védelmi pozíció, úgyhogy egy jó shortstopnak nem kell feltétlenül jó ütőnek is lennie. A harmadik baseman számára legfontosabb képesség egy erős dobó kéz, hogy az arra repült labdákat jó messzire át tudja dobni az első basemannek. A harmadik baseman számára emellett még a jó reflexek is fontosak, mivel az arra repülő labdák általában gyorsabbak, mint a többi infieldernélbelső védőnél.
 
A három külső védőt ''balkülsős''nek (''leftfielder''), ''középkülsősnek'' (''centerfielder'') és ''jobbkülsősnek'' (''rightfielder'')k hívják, és a bal-jobb irányt az elkapó szemszögéből nézik. Az összes külső védő közül a jobbkülsősnek kell a legerősebb karúnak lennie, mivel neki kell a harmadik bázis felé futókat kiejtendő dobásokat megtennie. A középkülsős nagyobb területért felel, mint a két szélső társa, úgyhogy neki gyorsnak és mozgékonynak kell lennie, ráadásul erős dobással, hogy a belső védőknek dobhassa a labdát. Ahogy a shortstop eseténél is, a csapatok általában kritikus fontosságúnak tartják a középső fieldervédő pozícióját. A középső védő emellett a külső védők vezetője, és a két szélső védő elsőbbséget kell, hogy adjon neki a repülő labdák elkapásánál.
 
A védők pozícióit a játékszabály nem határozza meg. A játékosok gyakran mozognak a pályán, hogy a kialakult játékhelyzetnek vagy egy adott ütőnek megfeleljenek, és bármikor helyet cserélhetnek egymással.
115. sor:
Amikor az ütő megfelelően találja el a labdát, akkor tovább kell szaladnia az első bázisra, ahol megállhat, vagy ahonnan továbbszaladhat a másodikra. Azt a sikeres ütést, amelynek köszönhetően a játékos az első bázisig jut '''single'''-nek hívják. Ha azonnal a második bázisig tud szaladni, akkor az már '''double''', és ha egészen a harmadikig, akkor az a '''triple'''. Azt az ütést, amelynek köszönhetően az ütő egyszerre tud a három bázison át hazaszaladni, '''home run'''-nak hívják – még akkor is, ha a labdát történetesen nem ütötte át a kerítés felett. Amint egy bázisfutó elért egy bázist, akkor bármikor továbbhaladhat, nincsen továbbfutási kötelezettsége – kivéve, ha a bázisa felé megindult egy másik futó.
 
Az eltalált labdának más neve van attól függően, hogy miként repült tovább. '''Fly ball'''-nak, repülő labdának hívják azt, amikor a labda repülés közben magas ívet ír le. A '''line drive''', vagy egyenes labda szinte a földdel párhuzamos röppályán halad. Azt a labdát, ami még azelőtt a földre pattan, hogy egy fieldervédő elkaphatná, '''ground ball'''-nak, földi labdának hívják.
 
Ha az ütő és a többi futó mind megállt egy bázisnál vagy pedig kiesett, akkor a labda visszakerül a dobóhoz és a következő ütő lép a home plate-hez. Ez addig folytatódik, amíg három játékos ki nem esik – ekkor a bázisokon található összes futó kiesik. A bázisokon található játékosok számáért nem jár pont, és kezdetét veszi a következő fél-inning. Miután a másik csapat is a saját sorrendje szerint ütött, amíg három játékosa ki nem esett, az első csapat ütési sorrendje onnan folytatódik, ahol korábban abbamaradt.
129. sor:
A harmadik strike-nál az ütő kiesik: ez a '''strikeout'''. A negyedik labdánál az ütő továbbmehet az első bázisra anélkül, hogy kiejthetnék (gyakorlatilag a védő csapatot ezzel büntetik a „hibás” dobásokért). Ezt sétálásnak '''(walk)''' hívják.
 
Ha az ütő a labdát a partvonalakon belülre üti, akkor '''bázisfutó'''-vá válik, és biztonságban kell az első bázisra jutnia. Az ütőnek az első bázis felé futáskor el kell dobnia az ütőjét, mert egyébként az lelassítaná és a fieldereketvédőket is veszélyeztetné.
 
Ha a dobó, véletlenül vagy szándékosan, de a baseball ütőt kivéve eltalálja az ütőjátékost, akkor a bíró büntetésből azonnal az első bázisra sétáltatja az ütőt.
139. sor:
Az a futó, aki egy bázishoz ér, biztonságban van és nem lehet kiejteni. A bázisfutók a következő bázisra akkor mehetnek tovább, ha egy hibátlanul elütött labda földet ér. Ha a repülő labdát még a levegőben kapják el, akkor a futóknak vissza kell térniük a kiinduló bázishoz és megérinteni azt. Ezután a saját felelősségükre még megpróbálhatnak tovább menni.
 
A bázisfutók azt is megpróbálhatják, hogy dobás közben előreszaladnak '''bázist lopni (stolen base)'''. A dobó játékos ezt úgy akadályozhatja meg, hogy nem az ütőjátékos felé dobja a labdát, hanem az egyik infieldernekbelső védőnek, ezt '''pick-off'''-nak hívják. Ha a bázisfutó sikeresen megérinti a bázist, akkor biztonságba kerül. Ha a futó biztonságba érése előtt azonban aza belső infielderekvédők a labdával megérintik a bázist, akkor a futó kiesik, mert lopás közben elkapták '''(caught stealing)'''.
 
A baseball pályák kis mérete miatt nagyon sok, csupán pillanatokon múló bázisfutás látható. Egy sikeres bázisra csúszás az egész játék kimenetét befolyásolhatja. Általában a bázisfutás a játék egyik taktikai eleme, és sikeres kivitelezéséhez a futók (és az edzők) jó döntéshozása szükséges, amely során az előrehaladás lehetőségét mérlegelik a kiesés esélyével szemben.
157. sor:
A csapatok bármelyik játékosukat lecserélhetik akármikor, amikor a labda nincs játékban '''(dead ball = halott labda)'''. Egy ütőjátékost felváltó csapattagot '''pinch hitter'''-nek neveznek, ehhez hasonlóan, például egy bázisfutó cseréje lesz a '''pinch runner'''. A lecserélt játokosok már nem állhatnak vissza a játékba.
 
Elterjedt dolog, hogy egy dobót néhány inningjátékmenet után felvált egy '''relieffelváltó pitcher'dobó'' (felváltó''relief dobópitcher''): mivel a dobás nagy összpontosítást és sok gyakorlatot igénylő képesség, a dobók többsége viszonylag gyenge ütő; amikor az adott dobó ütőjátékosként tevékenykedne, leváltják. Később, amikor újra védekezésbe áll a csapat, ezt a pinch hitter-t cserélik le egy dobóra. Sok amatőr liga engedélyezi a kezdő játékosoknak, hogy visszatérhessenek a játékba csere után is, sőt, gyakran nyílt és szabad cseréket is alkalmaznak, ezzel elősegítve a magas részvételi arányt (hiszen így a magas tagszámú csapatok közül is játszhat egy meccs alatt mindenki).
 
A legtöbb csapat felépítése a következő:
166. sor:
• 1 második baseman
• 1 harmadik baseman
• 1 shortstopbeállós
• 1 bal fieldervédő
• 1 jobb fieldervédő
• 1 középső fieldervédő
• 4 kispados '''(bench players)''' (sub, pinch hitter, pinch runner, de általában 2 extra infielderbelső védő és 2 extra outfielderkülső védő)
 
== További résztvevők ==
176. sor:
Minden egyes csapatot egy ''menedzser'' (főedző) irányít, aki felel a játékosok helyzetének beosztásáért a pályán, meghatározza az ütési sorrendet, eldönti, hogyan cseréljen a csapat egy meccsen, de legfőképpen kitalálja a stratégiát a mérkőzés előtt illetve az alkalmazandó taktikát a játék folyamán. A menedzsert az ''edzők'' segítik, akik a játékosok képességeit fejlesztik, de fontos szerepet töltenek be a mérkőzéseken is. Amikor egy csapat támad, az edző(k) a kijelölt helyükre állnak (''coach’s box''); innentől első, illetve harmadik bázisedzőknek hívják őket. Feladatuk segíteni, irányítani a játékosnak a bázisok között, valamint jelekkel tudatják az ütőkkel és a futókkal a taktikát. Továbbá vannak edzők (a ''pitching coach'' és a ''bullpen coach'') akik csak a dobókért felelnek, illetve a menedzser közvetlen segítője, a kispadedző (''bench coach''). A baseball egyedinek számít abban a tekintetben, hogy a menedzser és az edzők is a játékosokéhoz hasonló számozott mezt viselnek.
 
Minden baseball-meccsen található egy, vagy több bíró, akik a szabályok betartására ügyelnek. Ha legalább egy bíró van játékban, akkor ő a kapó mögé áll, ahonnan jó rálátása van a strike zónára, és így meg tudja állapítani a dobásokról, hogy az ball, vagy strike. A többi bíró általában a bázisok közelében áll, átlátva a mezőn történő cselekvéseket. A Major League-ben négy bíró működik, mindegyikük egy-egy bázisnál. A rájátszás meccsein már hat bíró figyel a játékra, négy a bázisoknál és kettő aza outfieldkülső mező partvonala ('''(foul line)''') mentén.
 
== Játékstratégiák ==
183. sor:
=== A védekezés stratégiája ===
A védekező csapatnak attól függően kell cselekednie, hogy éppen van e futójákos a bázisokon, bal vagy jobb kezes az ütőjátékos, "nagyvágó" vagy inkább gyors ütőjátékos következik ütésben. Alap helyzetben mindenki a lehető legmesszebb áll az ütőjátékostól, ezzel nagy területet levédekezve. Az első és hármas bázis védője kicsit közelebb, a kettes védő és a shortstop a belső mezőny szélén. Így a belső mezőnybe érkező pattanó labdákat is elérik, az esetlegesen a külső és belső védők közé érkező magas labdára is menni tudnak.
Mikor az első bázison futó van, akkor a helyzet megváltozik ('''double play''' felállás). Megpróbálnak egy ütésből két játékost is kiejteni, ennek megfelelően kicsit beljebb jönnek a kettes védő és a shortstop a kettes bázishoz közelebb helyezkedik. Az egyes védő majdnem végig a bázisán marad, csak amikor a dobó már eldobta a labdát akkor merészkedik el onnan, hiszen addig még neki is jöhet a labda (pick off). Tovább bonyolítja a helyztet, ha több bázison vannak futók a variációk nagyon sokfélék.
 
A védők elhelyezkedésében a statisztika is nagy szerepet játszik. Rengeteg adat áll randelkezésre egy-egy ütőjátékosról, például az ütésének várható irányáról is. Aki sokszor üt messzire annál észrevehető, hogy a külső védők is messzebb helyezkednek, illetve jobbra-balra eltolódva. A gyengébb ütőknél pont fordított a helyzet, ilyenkor inkább befelé, a hazai bázishoz közelebb állnak fel.
 
Jellemző védekezési forma az '''infield in''' felállás. Ez akkor tapasztalható, amikor a támadó csapatnak pontszerzési esélye van. Ilyenkor a védekező csapat megpróbálja a hazai bázis felé futó futójátékost kiejteni - aki egy sikereses befutással pontot szerezne. Ennek megvannak a maga veszélyei, így csak kellő körültekintéssel alkalmazható és korántsem biztos, hogy célravezető lesz. Egyik legextrémebb formája, amikor a 9. játékrész alján a hazai csapat pontszerzése a mérkőzés végét jelentené. Ilyenkor nem csak a belső, hanem a külső védők is nagyon bejönnek, hiszen egyetlen céljuk a pontszerzés megakadályozása lehet (do or die).
De a legextrémebb védekezési forma a '''shift''' azaz az eltolás. Ezt csak balkezes erős ütők ellen alkalmazzák. Mivel balkezes erős ütők nagyrészt a jobb mező felé ütnek, a védők ezt a területet próbálják elvenni tőlük, eltolva a teljes belső védekezést, ami által a harmadik bázis közeli terület teljesen védtelen marad.
 
193. sor:
 
=== A dobás stratégiája ===
A baseballban az egyik legfontosabb játékos a dobójátékos (pitcher). Mind fizikailag, mind pszichésen nagyon megerőltető a feladata, hatalmas koncentrációt igényel munkája. Egy profi dobójátékosnál szinte alapfeltétel, hogy oda dobja és úgy a labdát, ahová azt az elfogó kéri. Rengeteg féle dobásmódót ismerünk, de mindig jönnek új és még ismeretlen trükkök. Vannak olyanok is, amik két eddig külön dobásként ismert variáció ötvözéséből alakul ki (knucklecurve, slurve).
 
[[Fájl:BradenLooper.jpg|bélyegkép|200px|Braden Looper, a [[St. Louis Cardinals]] dobója]]
A dobások közül a legegyszerűbb a '''fastball''', ami a sima egyenes, de gyors labdát jelenti. Ennél kicsit lassabb, de a végén oldalirányba kanyarodó labda a '''slider'''. Ezeknél is viszonylag lassabb, ám nagyon elmozgó labda a csavart '''curveball'''. Valamint a gyorsnak tűnő, ám végül szépen lassan beérkező labda az '''changeup''' (ilyenkor a dobó mozgása megtévesztő, illetve a labda kicsit leesik útja végén). Ezeken kívül természetesen rengeteg féle dobás létezik, többek között a srcewball, knuckleball, sinker, cutter, illetve a betiltott spitball és a mitikus gyroball, melyek az ütők életének megkeserítését szolgálják.
 
A dobások helyezése is fontos. Hatalmas szerepe van annak, hogy az ütőjátékoshoz közelebb (inside) vagy tőle minél távolabb, de még jó helyre (outside) menjen a labda. Játszanak még az alacsony és magas labdákkal is, mindezt úgy, hogy a strike zónát éppenhogy, de azért érintsék a dobások. A rengeteg statisztikai adat között találunk olyat is, mely arról árulkodik, hogy melyik ütőjátékos melyik dobásokat nem szereti, illetve a széles vagy a közeli labdákkal nem tud mit kezdeni. Az elkapó ennek ismeretében kéri a dobótól a dobásokat. Természetesen előfordul, hogy a védekezési felállásnak megfelelően kell dobni, hogy ha például a jobb oldalra helyezkednek a védők akkor nagyon nehéz legyen a balmezőnybe küldeni a labdát. De túlnyomó részben a dobó erősségeire építik fel a követendő stratégiát, taktikát.
205. sor:
 
=== A támadás stratégiája ===
Csakúgy, mint a védelemben a támadásban is fontos a stratégia. Rögtön az első dolog az ütősorrend kialakítása (line up). Nem mindegy, ki után ki következik, gyors játékos elé például nem jó lassú játékost tenni, jól ütő játékos elé inkább olyanokat tesznek, akik kijutnak a bázisra stb. Az alapelv, hogy az első ütőnek egy gyors és gyakran a bázisra kiérő játékost jelölnek. A második hely startégiai, hiszen itt a már kijutott társat kell tovább tolni, pontszerzési helyzetbe hozni. A 3-4-5. ütők a nehéztüzérség, ide a lomhább ám nagyot ütő játékosok kerülnek. A sorrend végén, főleg az utolsó két játékos, a csapat leggyengébb ütői állnak. Ha nincs DH (designated hitter) alkalmazására lehetőség, akkor a legáltalánosabb, hogy a nyolcadik ütő a Catcher, akiktől nem várják el a jó utőteljesítményt, és a kilencedik, azaz utolsó a Pitcherdobó. Így hosszú távon a gyengébbeknek jóval kevesebbszer kell ütéshez állniuk, illetve nagyobb mozgástérhez jut az edző, mikor dobócserére kerül a sor.
 
Az ütők és az edzők jelekkel (sign) kommunikálnak, itt kapják meg az utasításokat, melyek olyanok például, hogy „ne üss”, „buntolj” (pöcizz), „üss és fuss” stb. A ne üss jel lényege, hogy az ütőjátékos valamilyen indok miatt ne lengessen a dobásra. Ennek lehet az oka, hogy a dobó nem találja a zónát, esetleg a cél a dobó fárasztása, de lehet, hogy ha van a csapatnak futója, hogy őt szeretnék ellopatni egy következő bázisra, amikor is nem szerencsés ha közben éppen egy magasat ütne az ütő (ilyenkor a futóknak vissza kell érinteniük a kiindulási bázisukat).
A bunt (pöci) egy taktikai fegyver. Ilyenkor az ütő csak beleteszi az ütőjét a dobásba, és valahova a közelbe pöccinti csak. Gyors futóknál bázisra jutási szándékkal is láthatunk ilyet, de legjellemzőb felhasználási területe a már pályán lévő futók tovább tolása. Ez az úgynevezett feláldozott bunt (sacrifice bunt). Amíg a védők a pöciző játékossal vannak elfoglalva, addig társa(i) zavartalanul haladhatnak tovább.
Az üss és fuss kombináció már nehezebben kivitelezhető fegyver. Ilyenkor a már kint lévő futók a dobás pillanatában futni kezdenek, az ütőjátékosnak pedig legyen bármilyen is a labda bele kell legalább érnie. Mivel a futók elindulnak, a védők kénytelenek őket lereagálni, ezzel szabadabbá téve a pályát. Egy ilyenkor jól helyezett ütés aranyat érhet. Természetesen a jeleknek lehetnek kombinációi is, például üss és fuss bunttal kombinálva (hit and run bunt).
213. sor:
Másik támadó fegyver a bázislopás. Ezt csak az igazán gyors játékosok tudják kivitelezni, hiszen a dobójátékos dobásának pillanatában kell elindulni a következő bázis felé, és odaérni addig, amíg a labda az elfogó érintésével nem éri el a lopni kívánt bázist. Ilyenkor a lopások végén hatalmas csúszásokat (slide) láthatunk, hiszen a labdával még meg is kell érinteni a lopó játékost, aki ennek elkerülése érdekében a földön csúszva közelíti meg a kiszemelt bázist.
 
Támadási taktika lehet még az ún.úgynevezett kijelölt ütő használata is (designated hitter). Major League-ben az amerikai ligában (American League) használható ez az extra játékos, aki a dobó helyetti támadó munkát végzi. Szintén taktikai fegyver egy adott szituációra ütőt cserélni. Ilyenkor egy védekező specialista, de gyengén ütő játékos helyett hoznak be egy - a szituációnak jobban megfelelő - ütőt (pinch hitter). Mikor ő befejzte az ütést akkor pedig egyből le is cserélik egy másik jól védekező játékosra. Vannak akiket gyorsaságuk miatt tartanak leginkább és csak akkor jutnak szerephez, ha hirtelen gyors futó kell (pinch runner). Ilyen lehet például amikor egy pont hiányzik a győzelemhez, de a pályán egy lomha játékos van. Ilyenkor őt egy fürge játékosra cserélik, aki egy kisebb ütésből is tud több bázist haladni.
 
A taktikát, mint mindenben a menedzser dönti el, segítője az ütő edző (batting coach). Csakúgy, mint a dobásnál az ütőedző javasol, de a végső döntés a menedzseré.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Baseball”