„Baseball” változatai közötti eltérés

A baseball ötvözi a csapat és az egyéni sportokat. Egy-egy játékos védekezésben nem számíthat társai közvetlen segítségére, egyedül kell megoldania a feladatát. A többiek ilyenkor a jó helyezkedésre figyelnek, hogy társuk a védekezés után megjátszhassa őket a labdával. Ütésnél szintén egyedül kell teljesíteni, senki nem tud érdemben segédkezni, ám vannak helyzetek, mikor egy ütőjátékos például feláldozza magát a csapatért (buntol''pöcizik''), ilyenkor a csapattárs következő bázisra juttatása a legfőbb cél.

Az első bázis védőjének feladata az ütés után az első bázis felé futó játékos kiejtése. Ha az elütött labda földet ér, akkor a többi belső védő azt neki dobja át, hogy ő még a futó ütő előtt a labdát a bázishoz érinthesse – ekkor a bázisra a játékos már nem futhat be, és kiesik. (Ha az elütött labdát még a levegőben kapják el, akkor az ütő automatikusan kiesik). Szintén az első bázisvédő kapja el az első bázis felé ütött labdákat, de mivel ez a pozíció nem olyan fárasztó, mint a többi, ide szokták a csapat legerősebb ütőjét tenni. A második bázisvédő a második bázistól jobbra helyezkedik el, és így segíti az első bázisvédőt. A shortstopbeállós felel a második és a harmadik bázis közötti, kritikus fontosságú területért – a jobbkezes ütők labdái ugyanis általában arra repülnek. Ez a legfárasztóbb védelmi pozíció, úgyhogy egy jó shortstopnakbeállósnak nem kell feltétlenül jó ütőnek is lennie. A harmadik bázisvédő számára legfontosabb képesség egy erős dobó kéz, hogy az arra repült labdákat jó messzire át tudja dobni az első bázisvédőnek. A harmadik bázisvédő számára emellett még a jó reflexek is fontosak, mivel az arra repülő labdák általában gyorsabbak, mint a többi belső védőnél.

A három külső védőt ''balkülsős''nek (''leftfielder''), ''középkülsősnek'' (''centerfielder'') és ''jobbkülsősnek'' (''rightfielder'')k hívják, és a bal-jobb irányt az elkapó szemszögéből nézik. Az összes külső védő közül a jobbkülsősnek kell a legerősebb karúnak lennie, mivel neki kell a harmadik bázis felé futókat kiejtendő dobásokat megtennie. A középkülsős nagyobb területért felel, mint a két szélső társa, úgyhogy neki gyorsnak és mozgékonynak kell lennie, ráadásul erős dobással, hogy a belső védőknek dobhassa a labdát. Ahogy a shortstopbeállós eseténél is, a csapatok általában kritikus fontosságúnak tartják a középső védő pozícióját. A középső védő emellett a külső védők vezetője, és a két szélső védő elsőbbséget kell, hogy adjon neki a repülő labdák elkapásánál.

Minden ütő játékos többször próbálhatja meg az irányába dobott labdát eltalálni. A dobó a hazai bázis felé dobja a labdát, miközben az ütő az ''ütődobozban'' (batter's box) áll. Minden egyes dobásnál az ütőnek gyorsan el kell döntenie, hogy a felé dobott labdára suhintson-e és így megpróbálja eltalálni, vagy ne. A dobott labda nagyon gyorsan érkezik, úgyhogy ezt a döntést a pillanat törtrésze alatt kell megtenni. A döntésnél az ütő főleg azt mérlegeli, hogy a dobott labda a '''strike zóná'''-ba fog-e érkezni. Ez a zóna pontosan a hazai bázis felett van, az ütő térdei és alkarjai között. Az ütő játékos a labdára suhintás helyett úgy is játékba hozhatja a labdát, ha az ütőt a hazai bázis felett tartva egy kicsit lepattintja a labdát, ami így általában nem repül messzire, hanem a földön pattog. Ezt a lepattintást ''pöcinek'bunt' (''-nakbunt'') hívják.

Ha az ütő a labda felé suhint és megérinti a labdát, de az nem marad a partvonalak között, akkor azt hibás labdának, '''foul ball'''-nak hívják. Az ütőt egy ilyen hibás labdáért strike-kal büntetik, kivéve, ha már két strike-ja van. Ez alól a szabály alól az a kivétel, ha a hibás labda egy buntpöci eredménye – ekkor a két strike mellé az ütő kap egy harmadikat is, és kiesik. Ha egy ütést hibás labdának ítélik meg, de a védő csapat egyik tagja még azelőtt kapja el, hogy a földet érné, akkor az ütő azonnal kiesik. Ha az ütő suhintás közben megérinti a labdát, de az földetérés nélkül a kapó kesztyűjébe kerül, akkor azt hibás ütésnek, '''foul tip'''-nek hívják, és az ütő kap egy strike-ot (még akkor is, ha már két strike-ja van.)

A védekező csapatnak attól függően kell cselekednie, hogy éppen van e futójákos a bázisokon, bal vagy jobb kezes az ütőjátékos, "nagyvágó" vagy inkább gyors ütőjátékos következik ütésben. Alap helyzetben mindenki a lehető legmesszebb áll az ütőjátékostól, ezzel nagy területet levédekezve. Az első és hármas bázis védője kicsit közelebb, a kettes védő és a shortstopbeállós a belső mezőny szélén. Így a belső mezőnybe érkező pattanó labdákat is elérik, az esetlegesen a külső és belső védők közé érkező magas labdára is menni tudnak.

Mikor az első bázison futó van, akkor a helyzet megváltozik (''double play'' felállás). Megpróbálnak egy ütésből két játékost is kiejteni, ennek megfelelően kicsit beljebb jönnek a kettes védő és a shortstopbeállós a kettes bázishoz közelebb helyezkedik. Az egyes védő majdnem végig a bázisán marad, csak amikor a dobó már eldobta a labdát akkor merészkedik el onnan, hiszen addig még neki is jöhet a labda (pick off). Tovább bonyolítja a helyztet, ha több bázison vannak futók a variációk nagyon sokfélék.

Az ütők és az edzők jelekkel kommunikálnak, itt kapják meg az utasításokat, melyek olyanok például, hogy „ne üss”, „buntolj” (pöcizz)„pöcizz”, „üss és fuss” stb. A ne üss jel lényege, hogy az ütőjátékos valamilyen indok miatt ne lengessen a dobásra. Ennek lehet az oka, hogy a dobó nem találja a zónát, esetleg a cél a dobó fárasztása, de lehet, hogy ha van a csapatnak futója, hogy őt szeretnék ellopatni egy következő bázisra, amikor is nem szerencsés ha közben éppen egy magasat ütne az ütő (ilyenkor a futóknak vissza kell érinteniük a kiindulási bázisukat).

A bunt''pöci'' (pöci''bunt'') egy taktikai fegyver. Ilyenkor az ütő csak beleteszi az ütőjét a dobásba, és valahova a közelbe pöccinti csak. Gyors futóknál bázisra jutási szándékkal is láthatunk ilyet, de legjellemzőb felhasználási területe a már pályán lévő futók tovább tolása. Ez az úgynevezett ''feláldozott buntpöci'' (''sacrifice bunt''). Amíg a védők a pöciző játékossal vannak elfoglalva, addig társa(i) zavartalanul haladhatnak tovább.

Az üss és fuss kombináció már nehezebben kivitelezhető fegyver. Ilyenkor a már kint lévő futók a dobás pillanatában futni kezdenek, az ütőjátékosnak pedig legyen bármilyen is a labda bele kell legalább érnie. Mivel a futók elindulnak, a védők kénytelenek őket lereagálni, ezzel szabadabbá téve a pályát. Egy ilyenkor jól helyezett ütés aranyat érhet. Természetesen a jeleknek lehetnek kombinációi is, például üss és fuss bunttalpöcivel kombinálva (hit and run bunt).