„Baseball” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
20. sor:
A baseball az amerikai kontinens és Kelet-Ázsia országaiban népszerű. [[Japán]]ban, a [[Dominikai Köztársaság]]ban, [[Kuba|Kubában]], [[Panama|Panamában]], [[Dél-Korea|Dél-Koreában]] és egyéb országokban is ez a legnépszerűbb sport. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] a baseballt egyenesen nemzeti sportnak kiáltották ki – a [[Major League Baseball]] (MLB) meccseinek látogatottsága nagyobb, mint az összes többi sportágé együttesen. Bár Észak-Amerikában a labdajátékok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek (baseball, [[kosárlabda]] és [[amerikai futball]]), a baseball népszerűsége olyan magas, hogy a „ballgame” ''(labdajáték)'' kifejezést szinte kizárólag a baseballra használják és a „ballpark” ''(labdajáték pályája)'' csakis baseball pálya lehet. Az amerikai [[televízió|tévénézők]] körében azonban az amerikai futball és az [[autóverseny]]ek nagyobb népszerűséget élveznek.
 
A baseball ötvözi a csapat és az egyéni sportokat. Egy-egy játékos védekezésben nem számíthat társai közvetlen segítségére, egyedül kell megoldania a feladatát. A többiek ilyenkor a jó helyezkedésre figyelnek, hogy társuk a védekezés után megjátszhassa őket a labdával. Ütésnél szintén egyedül kell teljesíteni, senki nem tud érdemben segédkezni, ám vannak helyzetek, mikor egy ütőjátékos például feláldozza magát a csapatért (buntol''pöcizik''), ilyenkor a csapattárs következő bázisra juttatása a legfőbb cél.
 
== A baseball története ==
97. sor:
A négy belső védő az ''egyes védő'' (''first baseman''), a ''kettes védő'' (''second baseman''), a ''beállós'' (''shortstop'') és a ''hármas védő'' (''third baseman''). Az első és a harmadik bázis védője a saját bázisuk környékén marad. A második bázis védője és a beállós a második bázis két oldalán helyezkedik el, az első és a harmadik bázis felé. Eredetileg a második bázis védője a második bázis mellett szokott maradni, de ez a pozíció megváltozott, amikor rájöttek, hogy célszerűbb négy belső védőt tartani, mint négy külső védőt.
 
Az első bázis védőjének feladata az ütés után az első bázis felé futó játékos kiejtése. Ha az elütött labda földet ér, akkor a többi belső védő azt neki dobja át, hogy ő még a futó ütő előtt a labdát a bázishoz érinthesse – ekkor a bázisra a játékos már nem futhat be, és kiesik. (Ha az elütött labdát még a levegőben kapják el, akkor az ütő automatikusan kiesik). Szintén az első bázisvédő kapja el az első bázis felé ütött labdákat, de mivel ez a pozíció nem olyan fárasztó, mint a többi, ide szokták a csapat legerősebb ütőjét tenni. A második bázisvédő a második bázistól jobbra helyezkedik el, és így segíti az első bázisvédőt. A shortstopbeállós felel a második és a harmadik bázis közötti, kritikus fontosságú területért – a jobbkezes ütők labdái ugyanis általában arra repülnek. Ez a legfárasztóbb védelmi pozíció, úgyhogy egy jó shortstopnakbeállósnak nem kell feltétlenül jó ütőnek is lennie. A harmadik bázisvédő számára legfontosabb képesség egy erős dobó kéz, hogy az arra repült labdákat jó messzire át tudja dobni az első bázisvédőnek. A harmadik bázisvédő számára emellett még a jó reflexek is fontosak, mivel az arra repülő labdák általában gyorsabbak, mint a többi belső védőnél.
 
A három külső védőt ''balkülsős''nek (''leftfielder''), ''középkülsősnek'' (''centerfielder'') és ''jobbkülsősnek'' (''rightfielder'')k hívják, és a bal-jobb irányt az elkapó szemszögéből nézik. Az összes külső védő közül a jobbkülsősnek kell a legerősebb karúnak lennie, mivel neki kell a harmadik bázis felé futókat kiejtendő dobásokat megtennie. A középkülsős nagyobb területért felel, mint a két szélső társa, úgyhogy neki gyorsnak és mozgékonynak kell lennie, ráadásul erős dobással, hogy a belső védőknek dobhassa a labdát. Ahogy a shortstopbeállós eseténél is, a csapatok általában kritikus fontosságúnak tartják a középső védő pozícióját. A középső védő emellett a külső védők vezetője, és a két szélső védő elsőbbséget kell, hogy adjon neki a repülő labdák elkapásánál.
 
A védők pozícióit a játékszabály nem határozza meg. A játékosok gyakran mozognak a pályán, hogy a kialakult játékhelyzetnek vagy egy adott ütőnek megfeleljenek, és bármikor helyet cserélhetnek egymással.
119. sor:
 
==== Ütés ====
Minden ütő játékos többször próbálhatja meg az irányába dobott labdát eltalálni. A dobó a hazai bázis felé dobja a labdát, miközben az ütő az ''ütődobozban'' (batter's box) áll. Minden egyes dobásnál az ütőnek gyorsan el kell döntenie, hogy a felé dobott labdára suhintson-e és így megpróbálja eltalálni, vagy ne. A dobott labda nagyon gyorsan érkezik, úgyhogy ezt a döntést a pillanat törtrésze alatt kell megtenni. A döntésnél az ütő főleg azt mérlegeli, hogy a dobott labda a '''strike zóná'''-ba fog-e érkezni. Ez a zóna pontosan a hazai bázis felett van, az ütő térdei és alkarjai között. Az ütő játékos a labdára suhintás helyett úgy is játékba hozhatja a labdát, ha az ütőt a hazai bázis felett tartva egy kicsit lepattintja a labdát, ami így általában nem repül messzire, hanem a földön pattog. Ezt a lepattintást ''pöcinek'bunt' (''-nakbunt'') hívják.
 
[[Fájl:KevinYouklis.jpg|bélyegkép|300px|balra|Kevin Youkilis, a [[Boston Red Sox]] játékosa ütés előtt]]
Ha az ütő egy dobott labda felé suhint, de azt nem találja el, akkor kap egy '''strike'''-ot. Ha az ütő nem suhint, akkor a hazai bázisnál álló bíró dönti el, hogy a labda a strike zónán belül volt-e. Amennyiben igen, úgy a játékos strike-ot kap – ha nem, akkor a bíró '''labdát''' mond. Az adott ütő labdáit és a strike-jait számolják, és ezek aránya meghatározhatja, hogy a dobó milyen labdát fog dobni (három labda, nulla strike-nál például a dobó valószínűleg egy olyan labdát fog dobni, ami a strike zónán belül lesz, mert egyébként az ütőnek négy labdája lenne. Négy labdánál az ütő tovább sétálhat az első bázisra).
 
Ha az ütő a labda felé suhint és megérinti a labdát, de az nem marad a partvonalak között, akkor azt hibás labdának, '''foul ball'''-nak hívják. Az ütőt egy ilyen hibás labdáért strike-kal büntetik, kivéve, ha már két strike-ja van. Ez alól a szabály alól az a kivétel, ha a hibás labda egy buntpöci eredménye – ekkor a két strike mellé az ütő kap egy harmadikat is, és kiesik. Ha egy ütést hibás labdának ítélik meg, de a védő csapat egyik tagja még azelőtt kapja el, hogy a földet érné, akkor az ütő azonnal kiesik. Ha az ütő suhintás közben megérinti a labdát, de az földetérés nélkül a kapó kesztyűjébe kerül, akkor azt hibás ütésnek, '''foul tip'''-nek hívják, és az ütő kap egy strike-ot (még akkor is, ha már két strike-ja van.)
 
A harmadik strike-nál az ütő kiesik: ez a '''strikeout'''. A negyedik labdánál az ütő továbbmehet az első bázisra anélkül, hogy kiejthetnék (gyakorlatilag a védő csapatot ezzel büntetik a „hibás” dobásokért). Ezt sétálásnak '''(walk)''' hívják.
181. sor:
 
=== A védekezés stratégiája ===
A védekező csapatnak attól függően kell cselekednie, hogy éppen van e futójákos a bázisokon, bal vagy jobb kezes az ütőjátékos, "nagyvágó" vagy inkább gyors ütőjátékos következik ütésben. Alap helyzetben mindenki a lehető legmesszebb áll az ütőjátékostól, ezzel nagy területet levédekezve. Az első és hármas bázis védője kicsit közelebb, a kettes védő és a shortstopbeállós a belső mezőny szélén. Így a belső mezőnybe érkező pattanó labdákat is elérik, az esetlegesen a külső és belső védők közé érkező magas labdára is menni tudnak.
Mikor az első bázison futó van, akkor a helyzet megváltozik (''double play'' felállás). Megpróbálnak egy ütésből két játékost is kiejteni, ennek megfelelően kicsit beljebb jönnek a kettes védő és a shortstopbeállós a kettes bázishoz közelebb helyezkedik. Az egyes védő majdnem végig a bázisán marad, csak amikor a dobó már eldobta a labdát akkor merészkedik el onnan, hiszen addig még neki is jöhet a labda (pick off). Tovább bonyolítja a helyztet, ha több bázison vannak futók a variációk nagyon sokfélék.
 
A védők elhelyezkedésében a statisztika is nagy szerepet játszik. Rengeteg adat áll randelkezésre egy-egy ütőjátékosról, például az ütésének várható irányáról is. Aki sokszor üt messzire annál észrevehető, hogy a külső védők is messzebb helyezkednek, illetve jobbra-balra eltolódva. A gyengébb ütőknél pont fordított a helyzet, ilyenkor inkább befelé, a hazai bázishoz közelebb állnak fel.
206. sor:
Csakúgy, mint a védelemben a támadásban is fontos a stratégia. Rögtön az első dolog az ütősorrend kialakítása (line up). Nem mindegy, ki után ki következik, gyors játékos elé például nem jó lassú játékost tenni, jól ütő játékos elé inkább olyanokat tesznek, akik kijutnak a bázisra stb. Az alapelv, hogy az első ütőnek egy gyors és gyakran a bázisra kiérő játékost jelölnek. A második hely startégiai, hiszen itt a már kijutott társat kell tovább tolni, pontszerzési helyzetbe hozni. A 3-4-5. ütők a nehéztüzérség, ide a lomhább ám nagyot ütő játékosok kerülnek. A sorrend végén, főleg az utolsó két játékos, a csapat leggyengébb ütői állnak. Ha nincs DH (designated hitter) alkalmazására lehetőség, akkor a legáltalánosabb, hogy a nyolcadik ütő a Catcher, akiktől nem várják el a jó utőteljesítményt, és a kilencedik, azaz utolsó a dobó. Így hosszú távon a gyengébbeknek jóval kevesebbszer kell ütéshez állniuk, illetve nagyobb mozgástérhez jut az edző, mikor dobócserére kerül a sor.
 
Az ütők és az edzők jelekkel kommunikálnak, itt kapják meg az utasításokat, melyek olyanok például, hogy „ne üss”, „buntolj” (pöcizz)„pöcizz”, „üss és fuss” stb. A ne üss jel lényege, hogy az ütőjátékos valamilyen indok miatt ne lengessen a dobásra. Ennek lehet az oka, hogy a dobó nem találja a zónát, esetleg a cél a dobó fárasztása, de lehet, hogy ha van a csapatnak futója, hogy őt szeretnék ellopatni egy következő bázisra, amikor is nem szerencsés ha közben éppen egy magasat ütne az ütő (ilyenkor a futóknak vissza kell érinteniük a kiindulási bázisukat).
A bunt''pöci'' (pöci''bunt'') egy taktikai fegyver. Ilyenkor az ütő csak beleteszi az ütőjét a dobásba, és valahova a közelbe pöccinti csak. Gyors futóknál bázisra jutási szándékkal is láthatunk ilyet, de legjellemzőb felhasználási területe a már pályán lévő futók tovább tolása. Ez az úgynevezett ''feláldozott buntpöci'' (''sacrifice bunt''). Amíg a védők a pöciző játékossal vannak elfoglalva, addig társa(i) zavartalanul haladhatnak tovább.
Az üss és fuss kombináció már nehezebben kivitelezhető fegyver. Ilyenkor a már kint lévő futók a dobás pillanatában futni kezdenek, az ütőjátékosnak pedig legyen bármilyen is a labda bele kell legalább érnie. Mivel a futók elindulnak, a védők kénytelenek őket lereagálni, ezzel szabadabbá téve a pályát. Egy ilyenkor jól helyezett ütés aranyat érhet. Természetesen a jeleknek lehetnek kombinációi is, például üss és fuss bunttalpöcivel kombinálva (hit and run bunt).
 
Másik támadó fegyver a bázislopás. Ezt csak az igazán gyors játékosok tudják kivitelezni, hiszen a dobójátékos dobásának pillanatában kell elindulni a következő bázis felé, és odaérni addig, amíg a labda az elfogó érintésével nem éri el a lopni kívánt bázist. Ilyenkor a lopások végén hatalmas csúszásokat (slide) láthatunk, hiszen a labdával még meg is kell érinteni a lopó játékost, aki ennek elkerülése érdekében a földön csúszva közelíti meg a kiszemelt bázist.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Baseball