Wikipédia

„Császári és Királyi Haditengerészet” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a typo
a typo
33. sor:
A Császári és Királyi Haditengerészet felállítása [[II. József magyar király|II. József]] nevéhez fűződik. [[1786]]-ban [[Trieszt]] város hadihajókat kért védelmül az [[Adriai-tenger|Adriára]] behatoló kalózok ellen, ezért az uralkodó két [[kutter]]t vezényelt át az [[Osztrák-Németalföld]]ről. A ''Le Juste'' és a ''Le Ferme'' alkotta az ''„első trieszti haditengerészet”'' magját. Ez az „egység” az uralkodó szemében nem tűnt egyébnek, mint egy vízi rendőrség. A piros-fehér-piros lobogó jelezte, hogy ez a kis flottilla nem tartozott a [[Német-római Birodalom]] szerves intézményéhez. Már ebben a kezdeti stádiumban jelentkeztek a jövőbeli problémák: a pénzhiány, a legénység és a tisztikar összetétele. [[1850]]-ig a vezényleti nyelv az olasz volt. A haditengerészet első parancsnoka a skót származású George Simpson volt, őrnagyi rangban. A haditengerészet valódi megszületése [[Velence (Olaszország)|Velence]] [[1798]]. [[január 18.|január 18]]-ai elfoglalása utánra tehető. A haditengerészet jókora zsákmányt szerzett (10 [[sorhajó]]t, 7 [[fregatt]]ot és több tucat kisebb egységet), a helyzetet azonban nem sokáig élvezhették. Az [[1805]]-ös pozsonyi békében [[Ausztria]] elvesztette Velencét és [[Dalmácia|Dalmáciát]]. Az [[1806]]-ban alakult, Joseph L'Espine vezette ''„második trieszti haditengerészet”'' rövid élettartama alatt nem bocsátkozott harcba. Az [[1809]]-es [[schönbrunn]]i békében Ausztria az összes tengerparti területét elvesztette, és a haditengerészet megszűnt létezni.<ref name="kronológia">{{cite web|url=http://www.ahoy.tk-jk.net/macslog/TheGenesisoftheAustrianNa.html|title=Kronológia|language=angol|accessdate=2009-01-27}}</ref>
[[Fájl:Die Seeschlacht bei Lissa.jpg|250px|thumb|right|A lissai csata]]
A [[napóleoni háborúk]] végén Velence újra osztrák fennhatóság alá került. [[Metternich]] [[1817]]-ben rögzítette: a haditengerészet 2 fregattot és 8 [[brigg (hajó)|brigg]]et tarthat. A [[görög szabadságharc]] ideje alatt – a kalózok elszaporodása miatt – felállított „Levante-flottilla” őrizte a partokat. [[1848]]. [[március 17.|március 17]]-én forradalom tört ki Velencében. A hajók kétharmad része a forradalmárok kezébe került, de ezek csak a kisebb egységek voltak. Az osztrákok blokádot vontak a város köré, amit a forradalom bukásáig, [[augusztus 28.|augusztus 28]]-ig tartottak fenn. A [[Porosz–osztrák–dán háború|porosz-osztrák-dánporosz–osztrák–dán háborúban]] bizonyító [[Wilhelm von Tegetthoff]], a [[helgolandi csata]] győztese, a háború végére [[ellentengernagy]] lett. [[1866]]-ban az olaszok elleni háború egy nagy tengeri csatát hozott. A [[július 20.|július 20]]-i [[lissai csata]] osztrák győzelemmel ért véget. [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] a győzelem után altengernaggyá léptette elő Tegetthoffot, de a flotta élére való várt kinevezés elmaradt.<ref name="krámli">{{cite book |last= Krámli |first= Mihály |title= A császári és királyi haditengerészet és Magyarország. Magyarország szerepe a közös haditengerészet fejlesztésében |year= 2004 |isbn= 9789639498351}}</ref>
 
=== A kiegyezéstől 1890-ig ===
Az [[1867]]-es [[kiegyezés]]kor a császári és -királyi hajóhad a következő hadihajókból állt : 1 csavargőzös [[sorhajó]], 7 csavaros páncélos [[fregatt]], 8 kisebb csavaros fregatt és [[korvett]], 13 csavaros [[ágyúnaszád]], 16 kerekes ágyúnaszád, valamint 14 különböző rendeltetésű tengeri kerekes gőzös, vagyis összesen 59 gépi meghajtású hajó. Ezenkívül volt még 34 említésre méltó vitorlás vagy evezős hadihajója, közöttük 2 fregatt, 2 korvett, 7 [[brigg (hajó)|brigg]] és 4 [[Szkúner|goelett]]. [[1914]]-ben a császári és királyi hajóhadba 16 [[csatahajó]], 9 [[cirkáló]], 26 [[romboló]], 77 [[torpedónaszád]], 6 [[tengeralattjáró]], 8 [[Monitor (hajó)|monitor]] és 6 őrjárónaszád tartozott.
[[Fájl:Coat of arms of the Austro-Hungarian Navy.png|left|150px]]
A kiegyezést és a lissai győzelmet követően mindenki azt várta, hogy Tegetthoffot kinevezik a haditengerészet élére. Furcsa módon egy tragédia, [[I. Miksa mexikói császár|Miksa mexikói császár]] halála segítette őt a parancsnoki székbe. [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] Tegetthoffot küldte el az öccse hamvaiért, visszatérésekor a hálája kifejezése gyanánt [[1868]] februárjában kinevezte a haditengerészet élére. Ezt a beosztást egészen a haláláig, [[1871]]. [[április 7.|április 7]]-ig töltötte be. Az új flottaépítési terv beterjesztése után, [[1868]]-ban fellendült a hajógyártás. A tervek szerint 15 páncélhajó, 8 fregatt, 16 korvett és ágyúnaszád, valamint 11 egyéb kiszolgáló hajó építését kezdték volna meg. [[1869]]-ben Triesztben megkezdték a ''[[SMS Custoza|Custoza]]'' és a ''[[SMS Erzherzog Albrecht|Erzherzog Albrecht]]'' kazamatahajók építését. Még ebben az évben [[Josef von Romako]] tervei alapján kezdték el építeni a ''[[SMS Leitha (1871)|Leitha]]'' és a ''[[SMS Maros (1871)|Maros]]'' nevű [[duna]]i [[Monitor (hajó)|monitorokat]]. Szintén még Tegetthoff életében kezdték el [[Póla|Pólában]] a ''[[SMS Helgoland (1867)|Helgoland]]'', Triesztben a ''[[SMS Fasana|Fasana]]'' és a ''[[SMS Zrínyi (1870)|Zrínyi]]'' csavaros szlúpok megépítését. Megemlítendő még az [[1871]]-ben vízre bocsátott ''[[SMS Cyclop|Cyklop]]'' műhelyhajó, amit a [[franciaország]]i La Seyné-ben építettek. [[1871]]-ben, Tegetthoff halálát követően [[Lipót bajor királyi herceg|Lipót herceg]] pártfogoltja, [[Friedrich von Pöck]] báró került a haditengerészet parancsnoki pozíciójába. Amint Pöck átvette a parancsnokságot, nekilátott Tegetthoff bizalmi embereinek eltávolításához [[Bécs]]ből és az Adriáról. Erre példa [[Max von Sterneck]], Tegetthoff egykori jobbkeze, későbbi flottaparancsnok, aki hamarosan a [[Barents-tenger]]en találta magát egy expedíció élén. Az [[1870-es évek]] feszült hangulatát különböző missziókkal, expedíciókkal próbálták oldani. A Monarchia fennállásának leghíresebb expedíciója a [[Ferenc József-föld]] felfedezése volt.
52. sor:
 
=== 1900-tól a háború kezdetéig ===
A növekvő érdekeltség hatására [[1900]]-ban a delegációk megszavazták a szükséges pénzt egy újabb, 7400 tonnás páncélos cirkáló ([[SMS Sankt Georg]]) építésének megkezdéséhez. Az 1900 és 1904 között elkészült [[Habsburg-osztály]]ba tartozó csatahajók (a ''[[SMS Habsburg|Habsburg]]'', az ''[[SMS Árpád|Árpád]]'' és a ''[[SMS Babenberg|Babenberg]]'') minden eddiginél nagyobbak voltak, a maguk 8300 tonnás vízkiszorításával.<ref name="worldwar1atsea" /> 1902 és 1904 között két dunai monitor épült meg, a ''[[SMS Temes (1904)|Temes]]'' és a ''[[SMS Bodrog (1904)|Bodrog]]''.<ref name="kuk-kriegsmarine">{{cite web|url=http://www.kuk-kriegsmarine.at/|title=Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar haditengerészet|language=német|accessdate=2009-01-27}}</ref> A haditengerészet 1904-ben 121,5 milliós rendkívüli hitelt kapott, hogy befejezhessék a már elkezdett [[Erzherzog-osztály]]ú csatahajók építését. Ám még ugyanebben az évben, az osztrák pénzügyminiszter elérte, hogy a haditengerészet éves költségéből kelljen ezt visszafizetni. Spaun ennek hallatára 1904 októberében benyújtotta lemondását. Bár az uralkodó megpróbálta maradásra bírni, de ő ezt a méltánytalan intézkedést nem bírta elfogadni. Ez a cselekedet annyira hatott I. Ferenc Józsefre, hogy a legközelebbi nagyobb hajót Spaunról kellett elnevezni. Ezt a nevet az első gyorscirkáló kapta. A flotta és a Tengerészeti Szekció élére Spaun helyettesét, [[Rudolf Montecuccoli]] grófot nevezték ki.
[[Fájl:Erzherzog franz ferdinand 001.jpg|250px|right|thumb|SMS Erzherzog Franz Ferdinand]]
Montecuccoli [[1905]]-ben nyújtotta be építési terveit. Terveiben 13 sorhajóból, 12 cirkálóból, 18 rombolóból, 82 torpedónaszádból és 6 tengeralattjáróból álló flottát irányzott elő. A flottaprogram bemutatása majdnem egybeesett a haditengerészeti technikában bekövetkezett változtatásokkal. A ''[[Dreadnought]]'' vízre bocsátásával megjelentek a sorhajóknál erősebb, nagyobb és drágább dreadnoughtok, melyek korszerűtlenné tették a Monarchia apró és meglehetősen gyenge sorhajóit. A mérnökök egy része új hajók építését javasolta, de Montecuccoli és a konzervatívok ellenezték ezt.
 
Végül a három semi-dreadnought (''[[SMS Erzherzog Franz Ferdinand|Erzherzog Franz Ferdinand]]'', ''[[SMS Radetzky|Radetzky]]'' és a ''[[SMS Zrínyi|Zrínyi]]''), azaz vegyes nehéztüzérségű (30,5 illetve 24&nbsp;cm-es ágyúkkal felszerelve), átmeneti típusú hajóként épült meg.<ref name="worldwar1atsea">{{cite web|url=http://www.worldwar1atsea.net/WW1NavyAustrian.htm|title=Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar haditengerészet az első világháborúban|language=angol|accessdate=2009-01-27}}</ref> 1908-ban a flottaparancsnok 16 sorhajóból, 12 cirkálóból, 24 rombolóból, 72 torpedónaszádból és 12 tengeralattjáróból álló flottatervet nyújtott be. 1910–11-re az olasz-osztrák-magyarolasz–osztrák–magyar kapcsolatok a mélypontra zuhantak. Senki nem bízott abban, hogy az [[1912]]-ben lejáró hármas szövetséget újra megkötik. De az 1911–12-es olasz-török háború és az ezt követő balkáni események újra közelebb hozták a két államot. 1912 októberében Montecuccoli kijelentette: ''„Mediterrán hatalom vagyunk.”'' Ebben a kijelentésben nyilvánvalóvá vált, hogy a navalizmus eszméje mennyire termékeny talajban áll a Monarchia osztrák felében.
 
1913 februárjában az idős Montecuccolit [[Anton Haus]] váltotta fel. Haus jóval korszerűbb flottát örökölt, mint elődje. Már Montecuccoli tervbe vette két új dreadnought építését, Haus 1913 tavaszán – [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánd]] nyomására – négy, az előzőeknél erősebb hajó építését javasolta. A háború kitörésekor a haditengerészet három meglévő és egy épülő dreadnoughttal rendelkezett. A hármas szövetség megújítása után [[Róma|Rómában]] felélesztették az 1900-as osztrák-magyar-német-olaszosztrák–magyar–német–olasz haditengerészeti egyezmény aláírásának javaslatát. [[1913]]-ban abban egyeztek meg, hogy egy esetleges [[Franciaország]] elleni háborúban az egyesült olasz-osztrák-magyarolasz–osztrák–magyar flotta [[Messina|Messinából]] fut ki.<ref name="krámli" />
 
=== Az első világháborúban ===
==== 1914 ====
[[1914]] júliusának második felében az osztrák-magyarosztrák–magyar haditengerészet parancsnokságának számolnia kellett egy esetleges szerb konfliktus lehetőségével. Megkezdődött a mozgósítás. A 2. csatahajó-osztály egységeit leirányították a legdélibb, [[Kotor (Montenegró)|cattarói]] támaszpontra. Július 24-én indultak meg a támaszpont felé az ''[[SMS Admiral Spaun|Admiral Spaun gyorscirkáló]]'', az ''[[SMS Uskoke|Uskoke]]'', ''[[SMS Ulan|Ulan]]'' és ''[[SMS Streiter|Streiter]]'' rombolók, a 61 T, 66 F és 68 F torpedónaszádok, valamint az E 18, E 20, és E 21 jelű tengerészeti csónakrepülőgépek. A haditengerészeti parancsnokság sürgette a készülő egységek építését. A sürgetés eredményeként augusztus 1-jén a ''[[SMS Saida|Saida]]'', 29-én pedig a ''[[SMS Helgoland|Helgoland gyorscirkáló]]'' is szolgálatba állt. Július 28-án az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] hadat üzent [[Szerbia|Szerbiának]]. A mozgósítás eredményeként a tengerészeti állomány 33&nbsp;736 főre duzzadt. A külföldön állomásozó hajókat, a ''[[SMS Szigetvár|Szigetvár]]'' cirkálót és a ''[[SMS Taurus|Taurus]]'' állomáshajót hazarendelték.
 
A világháború első lövéseit a [[Dunai Flotilla]] adta le. Még a hadüzenet éjszakáján a ''[[SMS Temes (1904)|Temes]]'', a ''[[SMS Bodrog (1904)|Bodrog]]'' és a ''[[SMS Szamos (1892)|Szamos]]'' monitorok 2 óra 20 perckor elkezdték bombázni [[Belgrád]]ot. Augusztus 5-én beállt a hadiállapot [[Montenegró]]val is. Ki kellett üríteni azokat a helyeket, amelyeket a montenegrói ütegek hatótávolságában voltak. Augusztus 8-án a haditengerészet első hadműveleti napján Montenegró ellen, a ''[[SMS Szigetvár|Szigetvár]]'' és a ''[[SMS Zenta|Zenta]]'' cirkálók, az ''[[SMS Uskoke|Uskoke]]'' romboló valamint a 64 F torpedónaszád elkezdte lőni az [[Antivari]]ban felállított rádióállomást és a környező vasúti berendezéseket.
[[Fájl:SMS Zenta1.jpg|250px|right|thumb|SMS Zenta cirkáló]]
A haditengerészet blokád alá vette Montenegrót. A blokádszolgálatot felváltva a ''[[SMS Zenta|Zenta]]'' és a ''[[SMS Szigetvár|Szigetvár]]'' cirkálók, az ''[[SMS Uskoke|Uskoke]]'', ''[[SMS Ulan|Ulan]]'', ''[[SMS Streiter|Streiter]]'' rombolók, valamint a 64 F, 68 F, 72 F torpedónaszádok látták el. Augusztus 12-én a Monarchia, [[Nagy-Britannia]] és Franciaország között beállt a hadiállapot. Számolni kellett a nagyobb hatalmak haditengerészetének megjelenésével az Adrián. Augusztus 16-án a ''[[SMS Zenta|Zenta]]'' és az ''[[SMS Ulan|Ulan]]'' volt szolgálatban, amikor két oldalról is számos füstoszlopot észleltek. A két osztrák-magyarosztrák–magyar hajó [[Kotor (Montenegró)|Cattaro]] felé vette az irányt, de gyűrűn csak a gyorsabb ''[[SMS Ulan|Ulan]]'' tudott áttörni. A ''[[SMS Zenta|Zenta]]'' a 11 egységből álló francia és a 8 egységből álló angol hajóhaddal vette fel a küzdelmet. A francia vezérhajó, a ''Courbet'' csatahajó felszólította a hajót, hogy adja meg magát, de Pachner Pál fregattkapitány válaszul felvonta a hadilobogót. Ezzel megkezdődött az egyenlőtlen küzdelem.
 
Az ellenséges erők már messziről lőni kezdték, de a ''[[SMS Zenta|Zenta]]'' csak {{szám|10000}} méterről tudta megkezdeni a tüzelést. Egy telitalálat megbénította hajót, ami süllyedni kezdett. 173 tengerész lelte halálát. Aki túlélte, több mint 5 órás úszás után esett montenegrói fogságba. Augusztus 9. és október 22. között a ''[[SMS Kaiser Karl VI|Kaiser Karl VI]]'', a ''[[SMS Kaiser Franz Joseph I.|Kaiser Franz Joseph]]'', a ''[[SMS Szigetvár|Szigetvár]]'' és ''[[SMS Radetzky|Radetzky]]'' bombázta a cattarói-öböl felett magasodó hegyen található Lovcsen-ütegeket.
 
November 29-én a Dubois sorhajóhadnagy által parancsnokló ''Gugnot'' tengeralattjáró merészen behatolt a Cattarói-öbölbe. Két hajó azonnal észrevette és lőni kezdte, ezért a tengeralattjáró visszavonult. Nem járt ilyen sikerrel O'Byme sorhajóhadnagy alatt hajózó ''Curie'' tengeralattjáró, amely beakadt egy védőhálóba. A ''[[SMS Satellit (1892)|Satellit]]'' és a ''[[SMS Turul|Turul]]'' észrevette és elsüllyesztette.<ref>Később felhozták, kijavították és U–14-es néven szolgálatba állt a Monarchia haditengerészeténél.</ref><ref name="földi">{{cite book|last=Földi|first=Pál|title=Az osztrák-magyarosztrák–magyar haditengerészet története|publisher=Anno|location=Budapest|isbn=ISBN 963-375-081-4|language=magyar}}</ref>
 
==== 1915 ====
112. sor:
Augusztus 7-én az U–12-es egység [[Velence (Olaszország)|Velence]] kikötőjében aknára futott. Augusztus 13-án az U–3-as tengeralattjárót süllyesztette el a ''Bisson''. November 4-én [[XV. Benedek pápa]] tiltakozott [[Velence (Olaszország)|Velence]] bombázása ellen, mivel fontos műemlékek sérültek meg. Haus tengernagy válaszában azt írta: ''"Ezen indokkal egész Itáliát kímélni kéne"''.
 
Még ebben az évben felszínre hozták az [[1914]]-ben hálóba futott ''Curie'' tengeralattjárót, és U–14-es néven szolgálatba állították. [[Szerbia]] megadta magát. A két hónapos hadjárat sikeres volt. Ám az [[antant]] hadvezetőség ki akarta juttatni a megvert szerb hadsereg maradványait.Erre az egyetlen lehetőség a tenger volt. Az evakuálás megzavarása, megakadályozása a flottára várt. [[Szerbia]] katonai összeomlásával a király és hadseregének nagy része [[Albánia|Albániába]] érkezett, hogy ott hajóra szállva elmeneküljön. Ezért az osztrák-magyarosztrák–magyar hajóhad könnyű egységei támadásokat intéztek az albán kikötők ellen. A december 4-ről 5-re virradó éjjeli támadást a Novara-csoport hajtotta végre. Összesen 4 tehergőzöst, 10 nagy vitorlást és 5 szállítóhajót süllyesztettek el. Hazafelé még a ágyútűzzel megsemmisítették a francia ''Fresnel'' tengeralattjárót, ami zátonyra futott.
 
{{bővebben|I. otrantói csata}}
119. sor:
==== 1916 ====
[[Fájl:Smsscharfschütze.jpg|250px|thumb|right|SMS Scharfschütze]]
[[Szerbia]] veresége ellenére [[Montenegró]] még nem adta fel a háborút. Főleg a [[Cattarói-öböl]] felett található ütegek okoztak sok gondot az osztrák-magyarosztrák–magyar hajóknak. A vezérkar szárazföldi és tengeri támadást rendelt el. A hadihajók – az ''[[SMS Aspern|Aspern]]'', a ''[[SMS Budapest|Budapest]]'' és a ''[[SMS Kaiser Karl VI|Kaiser Karl VI]]'' – január 8-án elfoglalták tüzelőállásaikat. Másnap megindult a roham. A ''Lovcsen-ütegek'' voltak a legveszélyesebbek, de egyik hajót sem találták el. A hadsereg bevette a fővárost, [[Cetinje|Cetinjét]], így Nikita király kénytelen volt letenni a fegyvert.
 
Február 25-én a hadsereg elfoglalta [[Durazzo|Durazzót]], így a haditengerészet újabb támaszpontot szerzett. Március 18-án az U–6-os tengeralattjáró elsüllyesztette a francia ''Renaudin'' rombolót. Ugyanezen a napon a szintén francia ''Ampére'' búvárnaszád, nem törődve a vöröskereszt jelzéssel, megtorpedózta az ''Elektra'' kórházhajót, de az nem süllyedt el. Az ellenséges egységek a teherhajókat sem kímélték. Az olaszok új motoros naszádjai, a MAS-ok,<ref>Motoscafi Anti-Sommergibili</ref> több osztrák-magyarosztrák–magyar szállítóhajót elsüllyesztettek. Az U–15-ös búvárnaszád június 23-án elsüllyesztette az olasz ''Citta di Messina'' segédcirkálót és a francia ''Fourche'' rombolót.
 
Július 8-án a ''[[SMS Novara|Novara]]'' cirkáló [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] sorhajókapitány vezetésével betört az [[Otrantói-szoros]]ba, ahol két őrjáratozó gőzőst süllyesztett el. Szintén a szoros környéken portyázott szeptember 26-án a ''[[SMS Scharfschütze|Scharfschütze]]'' romboló. Áldozatai a francia ''Riviére'' és a ''Casque'' rombolók komolyabb sérüléseket szenvedtek el. Szeptember 15-én az L-135 jelzésű haditengerészeti vízirepülőgép vízibombákkal hullámsírba küldte a francia ''Foucault'' tengeralattjárót.<ref name="földi" />
 
==== 1917 ====
[[Anton Haus]] főtengernagy február 17-i halálával, [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] egyik legbizalmasabb emberét vesztette el. Helyére [[Maximilian Njegovan]] tengernagy került. Tervei között szerepelt az [[otrantói tengerzár]] feltörése. Ám ez nehéz feladatnak bizonyult. A térségben szolgálatot teljesítő hét konvoj összesen negyvenkilenc hajója egyenként 1000 yard hosszúságú és 40 méter mély acélhálót vontatott, így egy konvoj 8&nbsp;km hosszú volt. E feltörhetetlennek hitt záron azonban néhány osztrák-magyarosztrák–magyar hajónak sikerült átcsusszannia. Április 1-jéről 2-ra virradó reggel az U–27-es egység sikeresen átcsúszott. Ugyancsak sikert könyvelhetett el az U–29-es búvárnaszád is, amely [[Málta]] környékén portyázott.
[[Fájl:SMS Helgoland Kopie.jpg|250px|thumb|right|SMS Helgoland]]
[[Fájl:Cs K haditengerészet emléktábla.JPG|250px|thumb|right|A Császári és Királyi Haditengerészet és hősi halottainak emléktáblája a budapesti [[Hadtörténeti Intézet és Múzeum]] udvarán]]
132. sor:
 
{{bővebben|III. otrantói csata}}
Ezek a szerény sikerek nem voltak elegendőek a hadiállapot fenntartásához, ezért a flottaparancsnokság elrendelte a tengerzár feltörését. Az akcióra a három legmodernebb hajót, a ''[[SMS Novara|Novarát]]'', a ''[[SMS Helgoland (1912)|Helgolandot]]'' és a ''[[SMS Saida|Saidát]]'' szemelték ki. Őket támogatta a ''[[SMS Csepel|Csepel]]'' és a ''[[SMS Balaton|Balaton]]'' romboló. Az olasz flotta parancsnoksága tudott a készülő akcióról, ugyanis az olasz kémhálózatnak még az osztrák-magyarosztrák–magyar admiralitásban is voltak emberei. A megadott információk alapján több hajóval megerősítették a szoros védelmét. A hajók május 14-én futottak ki. Első áldozatok egy teherkonvojból kerültek ki. A romboló és a két hajóból álló konvoj elsüllyesztése után a két osztrák-magyarosztrák–magyar romboló a három osztrák-magyarosztrák–magyar cirkáló felé vette az irányt, a biztonságos visszavonulás és az erők egyesítése céljából. Ekkor azonban, mintegy húsz mérföldnyire a kijelölt támadási ponttól, észak felől támadás érte őket. A támadást két brit cirkáló és öt olasz romboló kezdeményezte, és tizenkét kilométeres távolságból tüzet nyitottak rájuk.
 
A harmadik otrantói csata 9 óra 28-kor kezdődött meg. Az ellenfelek körülbelül nyolc kilométerre tartózkodtak egymástól mikor kölcsönösen tüzet nyitottak egymásra. Mivel a Monarchia hajóinak, amelyek tíz centiméteres [[Ágyú (löveg)|ágyúkkal]] voltak ellátva, lőtávolsága ennek a távolságnak a határán mozgott, ezért [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] elhatározta, hogy közelebb kerül az ellenséges kötelékhez. Ehhez a [[Földközi-tenger]]en először, [[mesterséges köd]]öt alkalmazott. 9 óra 38-kor, a ködből kiérve az [[antant]] egységeket négy és fél kilométerre megközelítve tűzpárbaj alakult ki, amelyből Horthy ellenfelei visszavonultak, hogy ismét felvegyék a számukra ideális nyolc kilométeres távolságot. Az antant hadihajók 15,2 centiméter átmérőjű lövegekkel voltak ellátva. Az első komolyabb sérülést az ''[[SMS Helgoland (1912)|Helgoland]]'' kapta 9 óra 50-kor. 10 óra 10-kor az ''[[SMS Novara|Novara]]'' tornya mögé csapódott be egy gránát, melynek következtében [[Szuborits Róbert]] első tiszt hősi halált halt. A repeszektől Horthy öt helyen sebesült meg, fél fülére pedig átmenetileg elvesztette a hallását (egész életére nagyothalló maradt). Ennek ellenére további parancsokat adott ki egészen addig, amíg el nem vesztette az eszméletét a vérveszteségtől és a sokkhatástól. A parancsnokságot [[Stanislaus Witkowsky]] sorhajóhadnagy vette át.
 
Amikor Horthy magához tért, ismét átvette a parancsnokságot, az ''[[SMS Novara|Novara]]'' irányítását pedig Witkowskyra bízta. A csata közben az osztrák-magyarosztrák–magyar [[cirkáló]]k tovább haladtak északnyugati irányban, és úgy tűnt, hogy sikerül a felmentésükre érkező egységek közelébe jutniuk, mikor 10 óra 30-kor az ''[[SMS Novara|Novarát]]'' újabb súlyos találat érte. A tizenhat kazánból nyolc azonnal leállt, és ennek következtében a hadihajó 10 óra 55-kor mozgásképtelen lett, miáltal teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Az [[antant]] flotta azonban hirtelen tüzet szüntetett és (a szükségesnél egy órával korábban) felkészült az ''[[SMS Sankt Georg|Sankt Georg]]'' által vezetett osztrák-magyarosztrák–magyar felmentő egységek fogadására. Az egyik olasz romboló még egy utolsó támadást indított az ''[[SMS Novara|Novara]]'' ellen, ezt azonban heves ágyútűzzel sikerült visszaverni. A ''[[SMS Novara|Novarát]]'' vontatni kezdték, és úgy tűnt, hogy a csata véget ért. Ekkor azonban az antant flotta váratlan erősítést kapott, és ennek következtében már három cirkálóból és nyolc rombolóból állt, jelentős túlerőben. 11 óra 35-kor újra támadásba lendültek, újra kezdődött a tüzérségi párbaj, eredményre azonban nem vezetett. Ezután nem is vállalkoztak arra, hogy az időközben megerősödő osztrák-magyarosztrák–magyar flottával felvegyék a harcot. 12 óra 7 perckor elvonultak [[Brindisi]] irányába. Passzív magatartásuk további áldozatokat követelt. Egy, az üldözésükre induló német U 89-es tengeralattjáró megtorpedózta a vezérhajójukat, és a biztosítására kifutott francia rombolót is elsüllyesztette. Ez világraszóló sikere volt a haditengerészetnek, amiért [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] méltán kapta meg a [[Katonai Mária Terézia-rend|Mária Terézia-rend]]et.<ref name="paul">{{cite book|last=Paul|first=G. Halpern|title=Otrantói ütközet|publisher=Laurus Kiadó|year=2007|isbn=9789638758538|language=magyar}}</ref>
 
Miután a tengerzár megszűnt, a tengeralattjárók zavartalanul kifuthattak. Június 9-e és október 19-e között 16 különböző hajót küldtek hullámsírba az osztrák-magyarosztrák–magyar búvárnaszádok. Azonban veszteségek is érték a flottát. Május 16-án az U–5-ös egység aknára futott. Mivel az antant lassacskán újra elkezdte építeni az otrantói tengerzárat, október 18-án a ''[[SMS Helgoland (1912)|Helgoland]]'' és kísérete futott ki, ám ellenséges hajóra nem bukkantak.
 
A szárazföldi harcokba a flotta egyes egységei is beavatkoztak. Október 24-én a hadsereg áttörte a Rombon és Auzza közötti védelmi vonalat, ezért az olaszok egészen a [[Piave]] vonaláig visszavonultak. November 16-án a ''[[SMS Wien|Wien]]'' és ''[[SMS Budapest|Budapest]]'' partvédő páncélosok tűzharcot vívtak a Cortellazo ütegeivel. E két hajó nagy veszélyt jelentett az olasz frontra, ezért a velencei főparancsnokság elrendelte a két hajó elsüllyesztését. Két MAS<ref>A 9-es és a 13-as jelzésű</ref> december 9-én közelítette meg a trieszti kikötőt. A ''[[SMS Wien|Wien]]'' két találatot kapott és öt perc alatt elsüllyedt. A ''[[SMS Budapest|Budapest]]'' sérülések nélkül megúszta az akciót.<ref name="földi" /><ref name="csonkaréti2" />
 
==== 1918 ====
1918-as év eleje az osztrák-magyarosztrák–magyar tengeralattjárók sikereit hozta. Január 1-jén az U–40-es tengeralattjáró [[Málta]] közelében a brit ''Sandon Hall'' gőzőst, január 22-én az U–27-es egység három kereskedelmi hajót küldött hullámsírba. Ezek a veszteségek arra késztették az antant vezetését, hogy konferenciát hívjon össze [[Róma|Rómában]]. Február 8-9-én döntés született arról, hogy az [[otrantói tengerzár]]at újra kell építeni. Eközben a császári és királyi flottában matrózfelkelés tört ki, az úgynevezett [[cattarói matrózlázadás]] mindössze három napig tartott. Január 22-én munkássztrájk tört ki a [[póla]]i arzenálban. Ez a sztrájkhullám érte el a matrózokat is, amikor február 1-jén ''„Hurrá, Hurrá”'' kiáltások mellett megalakult a Központi Matrózbizottság. A bizottság felszólította az összes hajót, hogy álljon a lázadás mellé, ám nem mindegyik hajót sikerült benntartani az öbölben. Mivel Pólában egy nap alatt sikerült úrrá lenni a helyzeten, ezért a hadvezetőség elhatározta, hogy akár erővel is letöri a cattarói felkelést. Ezért majdnem minden bevethető erejét [[Kotor (Montenegró)|Cattaróba]] irányította [[Karl Seidensacher]] ellentengernagy vezetésével. A vállalkozás teljes sikert hozott, a felkelők a túlerő láttán megadták magukat. Február 3-ára teljesen helyreállt a rend a flotta kötelékében.
 
Egy hozadéka azonban volt az eseményeknek. Az uralkodónak felnyílt a szeme, ezért elhatározta, hogy Njegovan tengernagynak távoznia kell. Utódjául [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]]t nevezte ki. [[Reinhard Scheer]] admirális, a német császári flotta főparancsnoka így kommentálta a kinevezésről szóló hírt: ''„Most végre megvan az a férfiú, akire szükségünk van!”''
150. sor:
 
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 134-C1133, Szent István, Sinkendes Linienschiff.jpg|250px|thumb|right|A Szent István az oldalára borul]]
A flotta június 8-án futott ki. Maga Horthy a ''[[SMS Viribus Unitis|Viribus Untisról]]'' vezette a támadást a zár ellen. Június 9-én két MAS<ref>Az egyik, a MAS-15 parancsnoka az a Luigi Rizzo volt, aki elsüllyesztette a ''Wien'' partvédő páncélost</ref> futott ki [[Ancona|Anconából]]. A két csónak már hazaindult volna az őrjáratból, amikor füstoszlopot észleltek. A két MAS 300 méterre közelítette meg a legnagyobb csatahajót, a Szent Istvánt, majd a torpedóikat kilőve elmenekültek. A halálosan megsebzett hajón mindent megtettek a sérült rész elzárásáért, ám a víz gyorsan tört be. A ''[[SMS Tegetthoff|Tegetthoff]]'' csak reggel észlelte az [[SOS]] jelzéseket. A Szent István reggel 6 óra 10 perckor oldalára borult és elsüllyedt. Június 10-ét az olasz haditengerészet ünnepnappá, majd 1939-ben [[Benito Mussolini]] hivatalos nemzeti ünnepé nyilvánította. E csapás ellenére október 2-án, amikor antant hajók megtámadták [[Durazzo]] kikötőjét, az U–31-es búvárnaszád sikeresen megtorpedózta a brit ''Weymouth'' cirkálót. A torpedók a hajó farát találták el, ami teljesen leszakadt, de úszóképes maradt. A torpedótalálat után az antant erők a tüzelést beszüntették és elvontatták a sérült cirkálót, így sikerült a kikötői berendezéseket megóvni.<ref name="gyorsmerülés">{{cite book|last=Dr. Csonkaréti|first=Károly|title=Gyorsmerülés. Az osztrák-magyarosztrák–magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története 1907-1918.|publisher=Zrínyi|location=Budapest|year=2007|isbn=9789633274217|language=magyar}}</ref>
 
A központi hatalmak elveszítették a háborút. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] október 30-án elrendelte a flotta átadását a megalakulóban lévő délszláv államnak. Utolsó gesztusként Horthy Miklóst előléptette altengernaggyá. Horthy a ''[[SMS Viribus Unitis|Viribus Unitis]]'' fedélzetén fogadta az antant küldötteit. A tárgyalás rövid volt. A hajókon a matrózok a [[Himnusz]] hangjára még egyszer, utoljára tisztelegtek a lobogónak, majd elhagyták a hajókat. Másnap olasz búvárok tapadóbombákkal elsüllyesztették a Viribus Untist.<ref name="földi" />
655. sor:
 
== Ajánlott irodalom ==
* Csonkaréti Károly: Gyorsmerülés: az osztrák-magyarosztrák–magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története, 1907-1918. Budapest, 2007, Zrínyi ISBN 978-963-327-421-7
* Csonkaréti Károly: A Zenta cirkálóval kezdődött. Budapest, 1986, Móra ISBN 963-11-6020-3
 
665. sor:
* [http://www.viribus-unitis.hr/files/indexd.htm k.u.k. Kriegsmarine "Viribus unitis"]
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/hadihajok/szent_istvan_csatahajo_90/?print Kiss Kálmán:Volt egyszer egy magyar csatahajó - 90 évvel ezelőtt süllyedt el a Szent István]
* [http://mateinfo.hu/images/navy/ROMBOLOK/rombolok.html Magyar Tengerészek egyesülete:Az Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Haditengerészet rombolói]
* [http://www.mateinfo.hu/navy.htm A magyar haditengerészet kialakulása és fejlődése megszűnéséig]
* [http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=5&id=12249 A Szent István csatahajó]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Császári_és_Királyi_Haditengerészet”