„Közigazgatás” változatai közötti eltérés

A [[hétszemélyes tábla]]nak [[II. József magyar király|II. József]] idején még az volt a véleménye, hogy a közigazgatási hivatalhoz elég a józan ész, az uralkodó hangsúlyt fektetett a szakképzettségre. A tisztviselőket a katonai minősítési rendszer adaptálásával minősítették. A hivatalt élethivatásának választó tisztviselő [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] idejétől kezdve részesült nyugdíjban. A nyugdíj azonban csak az állami tisztviselőkre terjedt ki, az önkormányzati közhivatalnokok nyugdíjigényét csak a 19. század második felében ismerték el.

 

 

A polgári államigazgatás alapjait az [[1848]]-as forradalom alapozta meg. Az [[1848]]. évi III. törvénycikk a kormány működéséről, az 1848. évi XVI. törvénycikk pedig a vármegyei és városi szervezetről szólt. A [[Bach-rendszer]] területrendezését a magyar vármegyei érdekek nem befolyásolták, közigazgatási szakemberek utólagos véleménye szerint racionális elképzelés volt. A [[neoabszolutizmus]] reformjait a kiegyezés után kiépülő polgári közigazgatás szervezet – a szakigazgatás egyes szervezeteinek kivételével – felszámolta. A kiegyezés után a vármegyék megerősödtek. Az első törvényhatósági ([[1870]]. évi XLII. törvénycikk) és községi ([[1871]]. évi XVIII. törvénycikk) törvények a megyék szerepét a községek felett megtartották. Kiépítették a főispáni felügyeletet, amelyet az eddigi szabad királyi városokra is kiterjesztettek. [[1883]]-ban létrejön a pénzügyi közigazgatási bíróság, és törvényt alkotnak a tisztviselők képesítéséről is. [[1896]]-ban felállítják a közigazgatási bíróságot.