„Nagy Vilmos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

[[Vitézi rend|Vitéz]] [[lófő]] [[nagybacon]]i '''Nagy Vilmos''' (egyes forrásokban '''Nagybaczoni Nagy''',<ref group="m">Műveit ezen a néven adták ki, és sírfeliratán is ez szerepel. Bölöny József archontológus a ''Magyarország kormányai 1848–1992'' című kötet ''Kormánytagok személyi adatai'' fejezetében ''Nagy Vilmos, nagybaczoni''ként, a kormányok összetételét taglaló fejezetben pedig ''Nagy Vilmos''ként említi.</ref> esetleg: Nagybaczoni-Nagy) ([[Parajd]], [[1884]]. [[május 30.]] – [[Piliscsaba]], [[1976]]. [[június 21.]]) [[Kálvinizmus|református]] magyar katona, vezérezredes, honvédelmi miniszter, hadtudós, aki ''„ember maradt az embertelenségben”'', ahogy [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] írta róla.

 

 

1946-ban tért haza, majd rövid ideig a tábornoki nyugdíjbizottság tagja volt. A fordulat éve (1948) után több más [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|ludovikás]] katonatársához hasonlóan őt is méltatlan támadások érték. Elvették a lakását és megvonták a szolgálati [[nyugdíj]]át. Ezután kétkezi munkásként egy ideig a [[Pilisi Parkerdő Zrt.|Pilisi Parkerdőgazdaságban]] dolgozott. Jó ismerőse volt [[Petru Groza]] román államelnök, akivel [[Szászváros]]ban együtt érettségiztek. Ő nem felejtette el gimnáziumi iskolatársát és az 1950-es években személyesen járt közbe az akkori magyar vezetőknél, hogy adják vissza Nagy tábornok nyugellátását. 1965 decemberében a [[Jad Vasem]] Intézet – a magyarok közül az elsők között – a „[[Világ Igaza|világ igazának]]” ismerte el.<ref name=yadvashem/> Idős korában is szellemi frissességben élt, sokat kertészkedett és írt. 1976-ban, kilencvenkét évesen hunyt el.