„Louis Nicolas Davout” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Gaja (vitalap | szerkesztései) a linkcsere |
Gaja (vitalap | szerkesztései) a linkcsere |
||
36. sor:
Davout szegény életvitelű, köznemesi családba született. Katonai tanulmányait [[Auxerre]]-ben, majd [[Párizs]]ban végezte. A párizsi intézménynek előző évben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] is diákja volt. 1787-ben kezdte katonai pályafutását apja hajdani lovasezredének [[Rendfokozat#Vez.C3.A9nyl.C5.91 tisztek .28hadnagy.2C f.C5.91hadnagy.2C sz.C3.A1zados.29|hadnagyaként]]. Az 1789-ben kitört [[francia forradalom|forradalom]] eszméi nagy hatással voltak rá, emiatt először zárkára ítélték, majd elbocsátották a királyi ezredtől. Így önkéntesnek állt, 1791-ben egy önkéntes zászlóalj parancsnoka lett, hősiesen harcolt a jemappesi és neerwindeni csatákban. Amikor felettese, Dumouriez dezertált, katonáit hazafias szónoklatában a további ellenállásra szólította föl.
1793-ban tábornokká léptették elő, azonban ott kellett hagynia a hadsereget, mivel a [[jakobinusok|jakobinus]] hatalomátvételt követően hozott új törvények kizárták a nemeseket a hadseregből. Hamarosan visszanyerte állását és 1795-ben már az egyesített [[rajna]]i hadseregben harcolt. [[Mannheim]]nél fogságba került, a hadifogságot önkéntes visszavonulássá változtathatta (akkoriban ezt lehetett), 1796 nyarán visszatérhetett, és ezután a Moreau vezetésével végrehajtott rajnai átkelés során tűnt ki [[1796]] [[április 20.|április 20-án]]. A következő állomása az [[egyiptomi hadjárat]] idején az expedíciós hadsereg volt, ahová a [[Rajna]]-([[Mosel|Moselle]]-i)-hadseregnél barátjává vált Desaix közbenjárására kerülhetett. E hadjárat során figyelt fel rá Napóleon.
1800-ban a [[marengói csata|marengói csatát]] követően az [[itália]]i hadsereg lovasságának főparancsnoka s Napóleon trónra léptekor Franciaország marsallja és a császári gárdák parancsnoka lett. A [[Háború a 3. koalíció ellen|3. koalíció elleni háború]] kitörése után, 1805-ben az [[austerlitzi csata|austerlitzi csatában]] a francia csapatok jobbszárnyát vezette, majd 1806-ban egy másik jelentős csatában az auerstädtiban az ő érdeme volt a [[poroszok|porosz]] derékhad áttörése amiért megkapta az Auerstädt hercege címet. Részt vett még az [[Eylaui csata (1807)|eylaui]], [[heilsbergi csata|heilsbergi]] és [[friedlandi csata|friedlandi]] csatákban, mire Napóleon a [[varsó]]i nagyhercegség főkormányzójává nevezte ki.
| |||