„IV. Lajos nyugati frank király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
12akd (vitalap | szerkesztései)
43. sor:
Lotaringia még Raoul uralkodása idején került [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó német király]], a [[Német-római Birodalom]] későbbi megalapítója birtokába, a helyi nemesség azonban inkább a Karoling-házhoz húzott. [[939]]-ben [[Giselbert lotaringiai herceg]] fellázadt Ottó ellen, és királyi címet ajánlott Lajosnak, aki előtt rövid időre felcsillant a remény, hogy királyságán kívül építheti fel hatalmi bázisát. Lajos kapott az alkalmon, és [[Verdun]]be ment, ahol fogadta a lotaringiai előkelők hódolatát. Helyzete azonban nem volt biztos.
 
Giselbert rövidesen elesett az Ottó elleni harcban, és bár Lajos feleségül vette özvegyét, Ottó testvérét, [[Szász Gerberga|Gerbergát]], a német király tovább tört előre: szövetkezett Hugóval, Herberttel és a normandiai gróffal, [[I. Vilmos normandiai grófherceg|I. (Hosszúkardú) Vilmossal]], és támogatásukkal [[940]]-ben a Laonba visszavonuló Lajos után indult. Rövidesen bevették [[Reims]]et, elűzték a király mellett kitartó [[Artaud reimsi érsek|Artaud érseket]], és Herbert fiát, [[Hugó reimsi érsek|Hugót]] tették a helyére. Ottó az [[attigny]]i Karoling-uradalomban választotta ki székhelyét, és [[941]]-ben a megmaradt királyi erők szétverését követően megkezdte Lajos végső mentsvára, [[Laon]] ostromát. A vár bevehetetlennek bizonyult, Ottó pedig úgy határozott, hogy ellenfele elég gyenge már ahhoz, hogy összebékítse Herberttel és Hugóval.
 
== Békülés Frankhon hercegével ==