„II. Lajos címzetes nápolyi király” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
'''II. Lajos''' ([[1377]]. [[október 5.]] – [[1417]]. [[április 29.]]) Anjou hercege, Provence és Maine grófja, címzetes nápolyi király [[1384]]-től haláláig. Megpróbált érvényt szerezni nápolyi trónigényének, de hosszú harcai nem vezettek sok eredményre.
 
[[I. Lajos címzetes nápolyi király]] fiaként született, és édesapja halála után örökölte annak címeit. [[VII. Kelemen (ellenpápa)|VII. Kelemen ellenpápa]] Nápoly királyává is koronázta, noha ott valójában [[László nápolyi király|Anjou László]] uralkodott. [[1930]]-től [[1399]] Lajos rendezkedett be Nápolyban, míg végül Lászlónak sikerült elűznie. Lajos ekkor Provence-i birtokaira vonult vissza.<ref name=ural>Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403. o.</ref>
 
Lajos [[1409]]-ben [[V. Sándor (ellenpápa)|V. Sándor ellenpápá]]t ismerte el törvényes egyházfőnek, aki őt ismét Nápoly királyának ismerte el. Lajos Rómába ment harcolni a várost elfoglaló nápolyi seregek ellen, majd [[1409]]–[[1410]] között sikertelen hadjáratot folytatott Nápoly megszerzésére. [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János ellenpápa]] ismét Rómába hívta Lajost, akinek ekkor ([[1411]]. [[május 11.]]) sikerült legyőznie László seregeit [[Roccasecca]] városánál. Mivel a pápa Lajos győzelme után átállt László oldalára, a címzetes király kénytelen volt franciaországi birtokaira visszanulni. Nevezetes tette, hogy [[1415]]-ben életre hívta az [[aix-i parlament]]et, és kiterjesztette az aix-i és az angers-i egyetem kiváltságait. Két év múlva, [[1417]]-ben hunyt 40. életévében. Örököse fia, [[III. Lajos címzetes nápolyi király]] lett.<ref name=ural/>
124 689

szerkesztés