„III. Lajos címzetes nápolyi király” változatai közötti eltérés

'''III. Lajos''' ([[Anjou]]<ref name=uralk/>, [[1403]]. [[szeptember 25.]]<ref name=uralk/> – [[Cosenza]]<ref name=uralk/>, [[1434]]. [[november 1215.]]<ref name=uralk/>) Anjou és Touraine hercege, Maine és Provence grófja, címzetes nápolyi király [[1417]]-től haláláig.

Édesapja, [[II. Lajos címzetes nápolyi király]] halála után örökölte annak címeit. [[1419]] [[március]]ában [[V. Márton pápa]] Nápoly királyává koronázta. Lajos megnyerte magának Muzio Attendola zsoldoskapitányt ''(condottiere)'', akinek a segítségével tekintélyes zsoldoshadsereget állított fel, és Nápolyba hajózott meghódítani a királyságot. Mivel nápoly királynője, [[II. Johanna]] azonban nem őt, hanem [[V. Alfonz aragóniai király]]t ismerte el utódának [[1421]]-ben, Alfonz Nápolyba ment megvédeni az államot Lajos törekvései elől. Lajosnak sikerült ugyan a királyság egy részét meghódítania, de Aragóniai Alfonz jelentős területeket nem engedett az uralma alá. Milve Alfonz Johanna uralkodói hatalmát is magának kezdte követelni, [[1423]]-ban Johanna – megmásítva korábbi döntését – Lajos jelölte ki utódnak, egyúttal kijelölte a [[Calabria]]i Hercegség kormányzójának. [[1433]] [[április]]ában Lajos is ki lett tagadva az örökségből, de még abban az évben ([[június]] folyamán) újra kijelölte utódjának Johanna.<ref name=uralk>Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403–404. o.</ref>

Lajos időközben meghódította a Nápolyi Királyság nagy részét, és épp Aragóniai Alfonz elűzését készítette elő, amikor váratlanul elhunyt. Örököse fivére, [[René nápolyi király|René]] lett.<ref name=uralk/>