[[647]]-ben az arabok lassan előrevonultak Ifríkíjába, a [[Római Birodalom]] egykori [[Africa]] tartományába. A tartomány kezdetben az [[Omajjádok]] irányítása alatt állt [[749]]-ig, majd őket követték az [[Abbászidák]]. A 8. századra egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a [[Berberek|berber]] törzsek a [[Bagdad]]ból jött kormányzókra, így felkelések robbantak ki Ifríkíja területén. [[Hárún ar-Rasíd]] ([[786]]–[[809]]) ekkor egyik hadvezérét azzal bízta meg, a horászáni [[Ibráhím ibn al-Aglab]]ot, hogy verje le a lázadókat és állítsa helyre a rendet. Cserébe Hárún ar-Rasid ráhagyta Ifríkíja emirátusát. Ibráhím és utódai, az [[Aglabidák]] széles körű autonómiával rendelkeztek, de adót kellett fizetniük az [[abbászidák]]nak.
Az egész térséget folyamatos belső feszültségek jellemezték ([[arabok|arab]] seregek által szított lázadások). Az [[emír]]eknek különösen a fővárosban, [[Kairuán]]ban, a [[Magreb]] akkori legfontosabb kulturális és szellemi központjában kellett szembenézniük az őket nyilvánosan bírálókkal.
[[Zijádat Alláh]] ([[817]]–[[838]]) arra készült, hogy elfoglalja [[Szicília|Szicíliát]], ez ugyanis a vallási vezetők megelégedésére szolgált volna. Szicília híres volt gazdagságáról, [[827]]-ben szálltak partra az aglabida csapatok Mazarában, majd [[832]]-ben [[Palermo|Palermót]], [[842]]-ben pedig [[Messina|Messinát]] is elfoglalták. Miután [[Szardínia (Olaszország)|Szardíniat]] és [[Málta]]t is meghódították, a [[Földközi-tenger]] egész nyugati medencéjét ellenőrzésük alá vonták. Ezután megkísérelték [[Itália]] szárazföldi területeit is [[iszlám|muzulmán]] uralom alá vonni. A [[Velence (Olaszország)|velencei]] flottát [[840]]-ben [[Taranto|Tarantónál]] elpusztították, majd Rómában a [[Szent Péter-bazilika]]t kifosztották.
Ifríkíja határai, az egyiptomi [[Túlúnidák]] [[880]]-as betörését leszámítva, egyszer sem voltak kitéve komolyabb veszélynek. Az [[Aglabidák]] alatt Ifríkíja vallás, gazdaság és kultúra terén is gyarapodott.
