„Karthauzi Szent Brúnó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor:
Az 1175 méter magasságban fekvő, hideg és nedves éghajlatú völgyet magas, zordon hegyek vették körül. A kis csoport hat évig éltek itt a csendes magányban, elrejtve a világ elől. Brúnó semmi mást nem kívánt meg a társaktól, csak a helyben maradásra vonatkozó fogadalmat. Nem gondolt arra, hogy szerzetesrendet alapítson, csak azt tekintette fontosnak, hogy a nagy szent remeték hagyományát folytassák. A remeték – jóllehet egymás közelében éltek, közös épületük, kolostoruk is volt – életmódjuk mégis lényegesen különbözött a fonte-avellanói vagy kamalduli, s még inkább a bencés kolostorok életformájától.<ref name=dios/>
[[1089]]–[[1090]]-ben Brúnó egykori tanítványa, [[II. Orbán pápa]] Itáliába hívta mesterét.<ref name=nagylex/> A remete nem érezte jól magát a világvárosban, és visszakívánkozott a karthauzi völgybe, vagy legalább Rómában akart remeteként élni. Ez utóbbi törekvését támogatta pápa, és rendelkezésére bocsátotta a város egy csendes területét: [[Diocletianus római császár]] egykori [[terma (fürdő)|thermá]]it (ma ezen a helyen áll a [[Santa Maria degli Angeli]]-bazilika). Brúnónak azonban rövid ittartózkodás után a pápával együtt menekülnie kellett Dél-Itália felé, mert az ellenpápa hívei az életüket veszélyeztették.<ref name=dios/>
[[1091]]-ben Brúnó tehát [[Calabria|Kalábriá]]ban telepedett le, ugyanakkor nem fogadta el a neki felajánlott [[reggio]]i érsekséget.<ref name=nagylex/> Ehelyett itt is alapított egy remeteséget [[Santa Maria della Torre]] néven, és ott fejezte be az életét [[1101]]-ben. [[1193]]-ban a kalábriai remeteséget feloszlatták, Brúnó testét pedig a nem messze lévő – ugyancsak Brúnó által alapított – Szent István-kolostor templomába szállították át. A katolikus egyház szentként tiszteli, és ünnepét [[1623]]-ban vették fel a római naptárba. Ünnepnapja [[október 6.]]<ref name=dios/>
| |||