„Fogarasi Béla” változatai közötti eltérés

Apja Fried Samu, anyja Schütz Eugénia. Budapesten a VII. kerületi állami gimnáziumban tett érettségit, majd jelentkezett a budapesti tudományegyetemre. Még nem volt húsz éves, amikor megjelent és elismerést aratott [[Henri Bergson]] ''Bevezetés a metafizikába'' című munkájának fordításával. Érdeklődésének középpontjában ekkoriban a pragmatizmus nyelvkritikai filozófiai irányzata állt. 1913-ban befejezte egyetemi tanulmányait, és ''Az ítélet voluntarisztikus elmélete'' című disszertációjával megszerezte a doktori címet. Az [[őszirózsás forradalom]]ig egy budapesti felsőkereskedelmi iskolában tanított.

1915 decemberében [[Lukács György (filozófus)|Lukács György]], [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]] és [[Mannheim Károly]] mellett egyik fő elindítója és törzstagja volt a [[Vasárnapi Kör|Vasárnapi Társaság]]nak (más néven Vasárnap Körnek). A kör aktív tagjai 1917 márciusában elindították a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját, ahol Fogarasi rendszeres filozófia előadóként szerepelt. Személye összekötő kapocs volt a Vasárnap Társaság és a Társadalomtudományi Társaság között. 1918. március 5-én ''Konzervatív és progresszív idealizmus'' címmel megtartott vitaindító előadása már a szabad iskolát integrált [[Társadalomtudományi Társaság]] keretében hangzott el. Hozzászólt többek között [[Szabó Ervin]], [[Jászi Oszkár]], Lukács György, [[Varjas Sándor]] és [[Fülep Lajos]]. Különösen Szabó Ervin kritikai fellépésének hatása és jelentősége emelendő ki, mivel addigi munkásságát, alapos tudását nagy tekintély és rokonszenv övezte a fiatalok között. Szerepet vállalt a galileisták akcióiban is.

1918 decemberében Fogarasi – Lukács és Varjas társaságában – belépett az újonnan alakult [[Kommunisták Magyarországi Pártja|Kommunisták Magyarországi Pártjába]]. A ''[[Vörös Ujság]]'' szerkesztője lett. A Tanácskormány[[Forradalmi Kormányzótanács]] a közoktatásügyiKözoktatásügyi népbiztosságonNépbiztosságon a főiskolai ügyek vezetőjévé nevezte ki, feladatául a felsőoktatás átszervezését jelölték meg. Létrehozta és vezette a Marx–Engels Munkásegyetemet. Közben a rendelkezésre álló viszonylag szegényes szakirodalomból – például a Szabó Ervin által kiadott ''Marx–Engels válogatott műveiből'' – „gyorstalpalószerűen” képezte magát, de marxista elméleti felkészültsége ebben az időben még meglehetősen hiányos volt.<ref>Sándor Pál: ''A magyar filozófia története 1900–1945 II.'' 376–378. o.</ref>