„Párolgáshő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a 1 link egyértelműsítés AWB |
||
1. sor:
A '''párolgáshő''' egységnyi mennyiségű [[anyag (fizika)|anyag]] állandó [[hőmérséklet]]en történő elpárologtatásához szükséges [[energia]]. Mértékegysége a [[joule|J]]/[[Mól|mol]] vagy a J/[[kg]]. Előző a moláris párolgáshő, az utóbbi a tömegfajlagos párolgáshő mértékegysége.
A párolgáshő tulajdonképpen úgy tekinthető, mint az az energiamennyiség, ami ahhoz szükséges, hogy az adott ([[szilárd (halmazállapot)|szilárd]] vagy [[folyékony]]) anyag molekuláit összetartó kötési erőket felszabadítsa. Ez az energiamennyiség az adott anyag molekuláinak rezgő (hő)mozgását növeli meg annyira, melyet a szomszédos molekulák illetve atomok már nem tudnak kompenzálni, így az adott molekula kiszabadul, és légnemű [[halmazállapot]]úvá, ([[gőz]]zé) válik.
A párolgáshő mértéke az anyagminőségtől, a környezeti nyomástól és a hőmérséklettől is függ. Ha a párolgás állandó nyomáson ('''izobár''' körülmények között, például '''nyitott''' rendszerből) történik, akkor a rendszerrel közlendő hőnek fedezni kell egyrészt a részecskék mozgási energiájának a növekedését ([[belső energia]] növekedés), valamint a [[fázisátalakulás]] miatt fellépő térfogat-növekedés [[Termodinamikai munka|térfogati munkáját]]. Ez a '''párolgási entalpiaváltozás''', jele: Δ<sub>v</sub>''H'', J/mol.
Ha a párolgás állandó térfogaton ('''izochór''' körülmények között, például '''zárt''' rendszerben) történik, akkor a rendszerrel közlendő hőnek csak a részecskék mozgási energiájának a növekedését ([[belső energia]] növekedés) kell fedezni. Ez a '''párolgási belsőenergia-változás''', jele: Δ<sub>v</sub>''U'', J/mol.
A párolgási entalpiaváltozást gőznyomásmérési adatokból számítással lehet meghatározni. Ha a [[Clausius–Clapeyron-egyenlet]]et két határ között integráljuk, akkor az alábbi kifejezést kapjuk:
:<math>\lg \frac{p_1}{p_2} =\frac {\Delta_\mathrm v H } { 2{,}303 R } \left(\frac{1}{T_1}-\frac{1}{T_2}\right) =\frac {\Delta_\mathrm v H } { 2{,}303 R } \frac{ T_1 - T_2 } { T_1 T_2 } \ .</math>
A kifejezésben
:''p''<sub>1</sub> a T<sub>1</sub> [K] hőmérséklethez tartozó gőznyomás, Pa
:''p''<sub>2</sub> a T<sub>2</sub> [K] hőmérséklethez tartozó gőznyomás, Pa
:'''''R''''' az egyetemes gázállandó, 8,314 J/mol·K
A [[Clausius–Clapeyron-egyenlet]]nek ez az alakja alkalmas arra, hogy ha két hőmérsékleten (amely tartományban a párolgáshő állandónak tekinthető) megmérjük a [[folyadék]] gőznyomását, kiszámítható a folyadék moláris párolgási entalpiaváltozása.
| |||