„Arisztotelész filozófiája” változatai közötti eltérés

a
1 link egyértelműsítés AWB
a (AkH. 12. kiadás: -szerű kézi ellenőrzéssel)
a (1 link egyértelműsítés AWB)
 
=== A hülémorfizmus tana ===
Az érzékszerveinkkel felfogott, „érzéki” dolgok Arisztotelész szerint változékonyak, esetlegesek, létezhetnek is, nem is. Ezért az igazi tudás tárgya csak az „érzékietlen” lehet, amelyet fogalmainkban gondolunk. Minden változás föltételez változatlant, [[szubsztrátum]]ot, amely valamivé lesz. E szubsztrátumot nevezi Arisztotelész [[anyag (fizika)|anyag]]nak (az általa használt görög szó a hülé), a tulajdonságokat pedig, amelyeket a szubsztrátum fölvesz, „formának” (Arisztotelész szava az eidosz). A változás abban áll, hogy az anyag valamilyen formát vesz fel, ezért a forma a dolog valósága, a forma a valóság (entelecheia vagy energeia), az anyag pedig a lehetőség (dünamisz).
 
Az anyagot minden formától megfosztva első anyagnak nevezi, amely magában nem létezik, pusztán elvont fogalom. A formák ellenben öröktől fogva vannak, de nem a dolgokon kívül, hanem a dolgokban. A szerves egységet alkotó testeknél a forma egyszerre a cél és a mozgató ok. Arisztotelész fő elve ezért a forma és anyag viszonya. Az anyagból származik a természeti szükségesség (ananké) és a véletlen (tyché). Az anyag a dolgok tökéletlenségének végső forrása, ezen alapszik az éginek a földitől, a hímnek a nőneműtől stb. való különbsége. A rendszer további részleteit Arisztotelész itt bizonyos homályban hagyja: az anyag külön elv a forma mellett, és a szubsztanciát hol a formával, hol az egyes létező egészével teszi egyenlővé.
67 019

szerkesztés