„Algyógy” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Fmvh (vitalap | szerkesztései) a apró jav. |
a →Története: link korr. (egyértelműsítés szükségtelen) |
||
54. sor:
Oklevélbeli említése először Mihály vajda [[1271]]-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi. Uradalmát [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] [[1397]]-ben Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de [[1404]]-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] [[1467]]-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta.
Várát először [[1467]]-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette. [[1505]]-től [[mezőváros|oppidum]]ként említették. Az uradalom birtokosa [[1504]]-ig [[Corvin János]], [[1507]]-től [[IV. Nagy Radu|Nagy Radu]], [[1517]]-től [[Neagoe Basarab]] havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse [[1528]]-ban Algyógyfelfaluban [[Ortodox kereszténység|ortodox]] templomot is alapított. [[Szapolyai János]] [[1531]]-ben hadvezérének, [[ozsdola]]i [[Kún Kocsárd
A [[17. század]]tól [[1918]]-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A [[17. század]]ban a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. Az [[1684]]-ben készült leltár ebédlő és lakószobák mellett „feredőt” is említ benne.<ref>{{Opcit|n=Kiss|o=208}}</ref> [[1731]] körül évi három országos vásárt tartott, [[Március 12.|Gergely]], [[Május 5.|Gotthárd]] és [[Szeptember 1.|Egyed]] napján.<ref>Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). ''Néprajzi Látóhatár'' 1993/1–2. sz. [http://www.neprajzilatohatar.hu/pdf/neprajzilatohatar_19930102/neprajzilatohatar_19930102_111-124.pdf] {{pdf}}</ref> [[Kálvinizmus|Református]] egyházát nemesek alkották, az 1696-os [[Egyházi vizitáció|vizitáció]] bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”<ref>Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: ''A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere.'' 1. Kolozsvár, 2003, 25. o.</ref> [[1784]]-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. [[1786]]-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% [[jobbágy]], 38% [[zsellér]], 3% nemes és 5 pap.
| |||