„Luxemburgi Margit magyar királyné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
66. sor:
 
== Élete ==
[[1335]]. [[május 24.|május 24-én]] [[Prága|Prágában]] született [[IV. Károly német-római császár|Luxemburgi Károly]] morva őrgróf ([[1346]]-tól ''I. Károly'' néven [[Csehország uralkodóinak listája|cseh király]]) és első felesége, [[Valois Blanka német királyné|Valois Blanka]] elsőszülött leányaként. A Károly morva őrgróf, [[János cseh király]] fia, valamint [[I. Károly magyar király]] között [[1338]]. [[március 1.|március 1]]-jén kötött és a lengyel örökséget biztosító szerződés értelmében jegyezték el a hároméves Margitot a nála kilenc évvel idősebb, ekkoriban 12 éves [[I. Lajos magyar király|Lajos]] magyar és lengyel trónörökössel.<ref>Lásd Solymosi (1981: 205).</ref> Még ugyanebben az évben [[Visegrád]]ra hozták, hogy felkészítsék a királynéi szerepre, és hogy a magyar nyelvet is elsajátíthassa.<ref>Lásd Dümmerth (1982: 195).</ref> A házassági szerződést [[I. Károly magyar király]] halála ([[1342]]. [[július 16.]]) után [[IV. Károly német-római császár|Luxemburgi Károly]] jelenlétében [[1342]]. [[augusztus 5.|augusztus 3]]-án [[Visegrád]]on,<ref>Lásd Solymosi (1981: 206).</ref> majd [[János cseh király]] elhunytát ([[1346]]. [[augusztus 26.]]) követően [[1346]]. [[szeptember 26.|szeptember 26]]-án is mindkét alkalommal megújították.

Margit már ekkor is élénken részt vett az udvar életében, hiszen I. Lajos [[1345]]-ben Margittal közösen fordult [[VI. Kelemen pápa|VI. Kelemen]] pápához azzal a kéréssel, hogy „[[Szigeti István]]
[[Ágoston-rend]]i szerzetest, aki [[Párizs]]ban tanult, és [[Toulouse]]-ban a rendi főiskolán már tanított is, ruházza fel a magisteri címmel és ranggal, mivel Magyarországon már régóta nincs egyetlen teológiai magister sem, akiknek a működésére pedig nagy szükség lenne.”<ref>Lásd Dümmerth (1982: 253).</ref>

A házasságot végül Margit 12. életévének betöltése ([[1347]]. [[május 24.]]) után köthették meg, hiszen a lányok ezen életkor elérése után válhattak házasulandóvá a középkorban, addig csak jegyben járhattak a jövendőbelijükkel.<ref>A fiúk viszont csak a 14. életkoruk betöltése után nősülhettek.</ref> A házasságkötés így [[1347]]. májusában vagy azután történt meg, mielőtt még Lajos [[1347]]. novemberében elindult a [[Első nápolyi hadjárat|nápolyi hadjáratba]].<ref>[[Wertner Mór|Wertner]] szerint a tényleges házasság sohasem történt meg, mert szerinte I. Lajos valódi jegyese [[I. Johanna nápolyi királynő]] húga, [[Anjou Mária tarantói hercegné|Mária]] volt, de Máriát már részben erőszakkal feleségül vette [[1343]]-ban [[I. Károly durazzói herceg]], akit egyes vélemények szerint éppen emiatt végeztetett ki I. Lajos [[1348]]-ban, mikor bevonult a [[Nápolyi Királyság]]ba. Ezt az állítását viszont csak feltételezi Wertner, de nem hoz rá bizonyítékot. Ugyanakkor az nem volt ritka eset ebben a korban, hogy egyszerre több személlyel is eljegyezzenek valakit, akik közül az adott helyzetben a politikailag legelőnyösebb jelölttel történt meg végül a házasságkötés. Lásd Wertner (1888: 69).</ref> A királyné [[tárnokmester]]e Vigándi Olivér, [[Vigántpetend]] földesura lett.<ref>{{hiv-web |url= http://www.vigantpetend.hu/vigantpetend/tortenet/ |cím= Történet. Vigántpetendi évszázadok |elérés=2016-3-17 |családnév= |keresztnév= |munka= Vigántpetend település honlapja |nyelv= magyar }}</ref> Margit azonban rövid ideig lehetett magyar királyné, hiszen [[1349]]. [[szeptember 7.|szeptember 7]]-én 14 évesen az [[1348]]/[[1349|49]]-es nagy európai [[pestis]]járvány áldozata lett, akárcsak az unokaöccse, a meggyilkolt sógorának, [[András calabriai herceg]]nek az utószülött fia, a magyar és nápolyi trónörökös, [[Anjou Károly nápolyi királyi herceg|''Martell'' Károly]] egy évvel korábban, [[1348]]. [[május 10.|május 10]]-én vagy [[június 19.|június 19]]-én. Házassága Lajossal gyermektelen maradt.
 
Temetkezési helye bizonytalan, földi maradványait valószínűleg a [[székesfehérvár]]i [[bazilika|bazilikában]] helyezték örök nyugalomra.<ref> „Jogos feltételezni, hogy Székesfehérvárott, a dinasztia temetkezőhelyén temették el.” Lásd Engel (1987: 624).</ref>