„Vének” változatai közötti eltérés

 

== Fekvése ==

[[Magyarország]] északnyugati részén, a [[Szigetköz]] csücskében, [[Győr]]től 14 km-re helyezkedik el. Vének kicsi falu a [[Szigetköz]]ben a Nagy-[[Duna]] és [[Mosoni-Duna]] találkozásánál. Jelenleg mindössze 154 fő él a helységben. Őseiknek régebben nagy problémát okozott a Duna gyakori áradása. Vének és a vele határos '''Szőgye''', a Szigetközi Ármentesítő Társulat megalakulásával és az általa kezdeményezett töltés építése révén vált védettebbé a folyó pusztító hatásától. De nemcsak a víz az egyetlen kincse ennek a pici községnek, hanem a helység határában található páratlan látványt nyújtó erdős terület is.

 

 

Egy [[II. András magyar király|II. András]] király korában kelt oklevélben említés történt Vénekről. Ebben a falu lakói a főapát ellen emeltek panaszt. Történt ugyanis, hogy az itt élő házas- és legényembereket az egyházi méltóság korlátlan ideig tartotta a csepeli révben révészként. A felháborodás jogos volt, hiszen házas férfit egy hónapnál, legényembert pedig három hónapnál tovább nem lehetett otthonától távol tartani. Az okmányból az is kiderült, hogy a főapát a Véneken élő halászoktól az összes hal beszolgáltatását követelte, miközben csak nagyböjt idején és csak abban az esetben kellett a zsákmányt átadni, ha a halfogó szerszámokat a pannonhalmiak adták.

 

A településről a következő említések [[1216]]-ból és [[1225]]-ből valóak, amikor a pápa megerősítette a bencések tulajdonát. Majd [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király egyik okiratában szerepelt ''Weynuch'' írásmóddal, mint apátsági halászok által lakott praedium. „''Második honalapítónk''” az akkoriban itt élő közel 70 háznép kötelességét és kiváltságait is meghatározta.

 

A 19. század legjelentősebb eseménye kétségtelenül az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharc]] volt. Akkoriban a településen mindössze egy nemesember élt. [[1851]]-ben viszont elvették tőle az előjogokat biztosító nemességet. Történt ugyanis, hogy a „véneki nemes” a győri helyőrség 6 dragonyosának egyik lovát megvette, s 1851-ben azzal ment el a piacra. A paripát a császáriak felismerték és ez elég volt ahhoz, hogy visszavonják nemességét.

A 20. század elején a településről sokan vándoroltak ki Amerikába szerencsét próbálni. Az [[első világháború]] óriási áldozatot követelt a falutól. Összesen 15 véneki lelte halálát a pusztító harcokban. A Tanácsköztársaság idején Vének önálló község volt. Az [[1920-as évek]]ben a molnárok befejezték működésüket a Nagy-Dunán, s közülük sokan költöztek el a szomszédos [[Gönyű]]re. Az [[1936]]-ban kezdődő spanyol polgárháborúnak volt egy véneki áldozata, aki 1934-ben távozott Magyarországról.